Drávucz Rita világ- és Európa-bajnok vízilabdázó kislánya, a 9 éves Flóra egy ritka betegség miatt pici korától kerekesszéket használ. És falat mászik, és akrobatikus rocky-zik, és zongorázik, és úszik… Javaslatukra kereshetővé tettük a fogyatékossággal élőket fogadó különóratartókat. Interjú Ritával, különórás fotók Flóráról.
Azzal fordultál hozzám, hogy tegyünk be a fogyatékossággal élők számára fontos szűrőket is a Különórám.hu keresőjébe, hiszen ők is szeretnek sportolni, zenélni és egyáltalán, különórákra járni. Nagyon igazad volt. Van is két új szűrőnk: az “akadálymentes helyszín” és a “fogyatékkal élőket is fogadunk”. Ahogy elmondtad, igazából nem is annyira az “akadálymentességen” van a hangsúly, hanem a nyitottságon. Mit jelent ez a gyakorlatban?
Először is, mi szükséges egyáltalán ahhoz, hogy ezek a gyerekek – vagy akár felnőttek – el tudjanak menni egy-egy különórára? Vajon a fizikai akadálymentesítés fontosabb, vagy az, hogy “fejben” befogadó legyen az adott oktató, vagy intézmény?
Többedmagammal arra jutottunk, hogy valószínűleg fejben dől el minden. Ha nyitottak vagyunk rá, akkor szinte mindent meg lehet oldani. Például, két lépcsőfokon egy kerekesszékes kisgyereket két felnőtt könnyedén felemel, vagy egy iskolában a nagyobbak fel tudják cipelni a lépcsőn.
Kérdés, hogy, ha valaki beklikkeli nálatok az “akadálymentes” szűrőt, vajon mi van mögötte? Kívülállóként az akadálymentességről nagyjából az jut az ember eszébe, hogy oda kell vinni egy rámpát, és akkor minden megoldódik.
De vajon hogyan fog tudni bejutni az adott helyszínre egy kerekesszékes? Nem mindegy, hogy egy 50 kilós, elektromos kerekesszékről beszélek, vagy aktív kerekesszékről, amivel egy-egy padka megtehető, esetleg olyan kerekesszékesről, aki ki tud szállni. Kérdés, hogy segítséggel érkezik-e valaki, vagy egyedül jön, és helyi segítségre van szüksége.
Nagyon fontos szempont lehet esetenként, hogy van-e mozgáskorlátozottak részére fenntartott parkoló. Ha van, az ilyen messze van? Van-e lift? Ha lépcső van, az hány lépcsőfokot jelent? Milyen széles az ajtó? Van-e mozgáskorlátozott mosdó, és egyáltalán, szükség van-e rá? Tehát valójában egyénileg kell felmérnie az oktatónak, hogy tudja-e fogadni az adott gyereket vagy felnőttet. Az is megoldás lehet, ha részletesen bemutatja a környezetet a leírásában, vagy fotókkal-videókkal illusztrálja – ez alapján a jelentkező eldöntheti, hogy alkalmas-e a számára.
Nem csak mozgáskorlátozottakról van szó, hanem látássérültekről, hallássérültekről is, akiknél egész más kérdések merülnek fel. Egy hallássérültnek például lehet, hogy olyan “hallókája” van, amivel 80-90 százalékig hall mindent, tehát szinte biztosan részt tud venni a legtöbb különóra-típuson. Nagyon sokan szeretnek rajzolni, zongorázni, énekelni, fuvolázni.
Az oktatóknak azt kéne megmutatniuk, hogy nyitottak a fogyatékkal élők jelentkezésére is – és, ha jelentkezik valaki, el kell dönteniük, hogy be tudják-e a fogadni az illetőt, melyik csoportban tudnak vele foglalkozni.
Flóráéknál például meghirdették az akrobatikus rock and rollt az iskolában, és mondta, hogy ő szeretne menni. Biztattam, hogy menjen, nézze meg. Az oktató pedig azonnal rábólintott, hogy szeretettel várják. Aztán egy csoda volt, ahogy ott állt a többiekkel a színpadon, és előadták a begyakorolt figurát, a végén pedig, zárásként kézreállt a kerekesszékből kiszállva. Mindenkit levett a lábáról.
Még én sem gondoltam volna, de láttam rajta, mennyire sokat jelent az az élmény, hogy ő egy közösség tagja. Lehet, hogy valaki nem fog tudni ugrálni – bár Flóra a székben is ugrál, és tizenötszörös erővel mutogat a kezeivel és mimikával -, de ezektől az élményektől ne fosszuk meg a gyerekeket azért, mert nincs ott egy rámpa, vagy nem vagyunk nyitottak.
Ti hogyan kerestetek Flórának való különórákat? Mik voltak a szempontok?
Legelső szempont mindig, hogy Flóra szeretne-e járni. Teljesen az ő döntése, hogy mivel szeretné eltölteni a szabadidejét: pihenéssel, vagy heti négyszer menjünk valahova. Én tényleg mindent megpróbálok megoldani, hogy neki jó legyen.
Az akrobatikus rock and rollt teljesen véletlenül találtuk, de nagyon bevált: zenét hallgatnak, ritmuskövetés van, játszanak, begyakorolnak egy koreográfiát. Nagyon jól érzi magát, mindig szívesen visszajár, pedig jól kifárad tőle.
Egy másik véletlen, hogy fölénk költözött egy zongoratanár hölgy, aki fölajánlotta, hogy szívesen foglalkozna Flórával. Arra is igent mondott Flóra.
Úszásra egész pici kora óta vittük – először babaúszásra, aztán úszott a Mozgásjavító intézményben az óvodában, majd az iskolában is. Nagyon jót tesz neki, nagyon örülnék, ha ez akár komolyabbra fordulna, és elmennénk a parasport felé. Én is nagyon szerettem a vizet, és ő is, ha megfelelő a hőfok.
Most még pont abban a korban van kilenc évesen, hogy minél több sportággal találkozzon, hogy utána megtalálja tizenegy-két évesen azt, amelyik mellett szeretne kitartani.
Versenysportban is gondolkoztok?
Biztos, hogy a parasport egy kiugrási lehetőség, és a sportnak fontos a személyiségformáló szerepe is. De nem fogom erőltetni, ha ő nem szeretné. A versenyszellemet érzem benne, akkor is, ha csak az utcán futunk egymás mellett, és előzzük egymást.
Honnan jött a falmászás?
Az egyik környékbeli testnevelő tanárnő hirdette meg, egy közeli iskolába – a Klebibe – kell elvinnem az edzésekre. Ott is nagyon jól érzi magát, holott ez is nagyon fárasztó.
Jó magasra föl kell másznia, én pedig alulról biztosítom. Minden mászással egy célt kell elérni, és irtó jó érzés, amikor följut. Fentről pedig szól, hogy “Anya, engedhetsz!”, és akkor jön, “zumm”, hatalmas örömmel az arcán.
A falmászás kifejezetten jó hatással van a kezére, a lábára, a gerincére, tehát tulajdonképpen egyfajta terápiaként, komplett fejlesztésként is működik.
Milyen nehézségekkel szembesültetek a különóra keresés során? Vagy nektek ez sima ügy volt?
Mi hagytuk beengedni az életünkbe az információt, és szerencsések vagyunk, mert nem nagyon kellett keresnem, ránk találtak a plusz sportágak és a zongora. Az úszás és az egyéni fejlesztés pedig nagyon régóta jelen van a mindennapjainkban.
A parasportban a “fogyatékkal élőkre adaptált” sportágakat lehet űzni. Ezek a lehetőségek mennyire találják meg az érintetteket, és mennyire vonhatók be a családok, a gyerekek?
Nagyon nehezen mozgósíthatók, és kevés olyan szervezet van, aki – integráltan vagy kizárólagosan – fogad fogyatékossággal élőket. A szülők pedig nem tudnak a lehetőségekről.
A MOB Esélyegyenlőségi Bizottságának tagjaként célom felhívást indítani az összes, kisebb-nagyobb sportegyesületnek, hogy mutassák meg a honlapjukon, ha van náluk például a kajak szakosztályon belül egy parasportoló, ergo nyitottak az ő fogadásukra. Ezek az egyedi esetek példaképpen szolgálhatnak a kicsiknek és szülőknek egyaránt.
Ezen dolgozik a FODISZ is, a Fogyatékosok Országos Diák- Verseny- és Szabadidősport Szövetsége, hogy a hozzánk hasonló családok megtalálhassák a sportolási lehetőségeket. Térképre szeretnék rakni a helyszíneket.
Nemrég pedig, sok év után újra volt “Ne Parázz” Sportágválasztó, ahol a fogyatékosok ismerkedhettek különböző sportágakkal.
Melyek azok a sportágak, ahol az egészségesekkel együtt edzhetnek a fogyatékkal élők?
A vívás, a kajak, az ülőröplabda például olyan, amit lehet együtt játszani, mert mindenki fogja magát, és lecsücsül… De megint le kell menni egyéni szintre a kérdéssel, mert nem az van, hogy “aki fogyatékos”, az ezt és ezt tudja csinálni, nincsenek skatulyák. Van egyébként vakpingpong, vaksakk – rengeteg speciális sportág megismerhető a Magyar Paralimpiai Bizottság weboldalán.
Nemsokára tartunk egy Esély Sportnapot a FODISZ-szal való szakmai együttműködés keretében, ahová II. kerületi iskolákba járó, ép és fogyatékos diákokat várunk. Hét állomás lesz: sötét labirintus, ülőröplabda, kerekesszékes akadályverseny, vaksakk, vakpingpong – különböző sportágakat lehet kipróbálni, és a csapatoknak együtt, egymást segítve kell végigjárni az állomásokon.
Jönnek parasportoló vendégeink is: Ekler Luca, Kiss Péter, Dani Gyöngyi.
Amikor épek és fogyatékkal elők együtt sportolnak, annak nem az eredményességről kell szólnia, hanem a közösségről, az élményalapú sportolásról.
Ismerjétek meg Flóra történetét, segítsetek neki és sorstársainak!
Nézzétek meg Flóráról készült videó-összeállításunkat:
