Andrea negyedikes kisfia jár dobolni, zongorázni, kosarazni, teniszezni és hittanra – élvezi a különórákat a barátokkal, versenyezni is szívesen megy. Egyetemista és gimnazista lányai is sportoltak, nyelvet tanulnak az iskola mellett, de őket már nehezebb rávenni a különórákra.
Mennyi elfoglaltságot jelentenek a különórák a családodban?
Negyedikes kisfiam jár dobolni, zongorázni, hittanra, kosarazni és teniszezni. Kosár kétszer van egy héten, tenisz egyszer, ezek „visszajövős” délutáni foglalkozások. A dob, a hittan és a zongora koradélután van, napközi-időben. Azért csinál ennyi mindent, mert még kicsi, nem tudom, merrefelé induljon.
Ő választott a különórák közül, te, vagy közösen?
A sportokat ő választotta; előtte vívott, azt én választottam, de nem tetszett neki. A zongorát én választottam, a dobot ő választotta, a hittan nem volt kérdéses, és még angolnak kéne bejönni, csak már nincs hova…
Most felvételizni is fog, megpróbáljuk a nyolcosztályos gimnáziumot. Előkészítőre nem jártunk, annyira nem gondoljuk komolyan, csak úgy megnézzük, hogy mi lesz – az ő döntése lesz, ha sikerül, hogy mit szeretne, ha meg nem sikerül, nem sikerül.
Van két nagy lányod is…
Egyikük húsz éves, ő már egyetemre jár; kipróbált minden sportot és angolos volt. A középső vívott, úszott, most angolul és németül tanul különórákon a gimnázium mellett. Ők már nagyok, kevesebbet csinálnak; a kicsit még lehet terhelni, a nagyok azért már kialakultabb személyiségek, arra van idejük, amire akarják…
A kicsi élvezi a különórákat, barátokkal jár, versenyek vannak; jobb, mintha otthon számítógépezne – mert ez az alternatíva.
