Az iskolán belüli szakkörök általában nagyon jók; hasznosak is, és szeretik is a kisiskolások – mondta el kérdésünkre Zsuzsa, aki alsósokat tanít egy budapesti iskolában. Felmérése szerint a 27 fős, harmadikos osztályában összesen több, mint 120 féle különórára járnak a gyerekek. Az igény tehát nagyon nagy, de azért időnként érdemes visszafogniuk magukat a szülőknek-gyerekeknek, mert fennállhat a túlzott leterhelés, illetve a túlpörgés veszélye is, mikoris a gyerekek a túl sok élmény hatására akár alvásproblémákkal kezdenek küzdeni.
Tapasztalataid szerint mennyire jók az iskolán belüli, illetve kívüli különórák a kisiskolásoknak?
A szakkörök nagyon fontos részét jelentik a gyerekek életének, és általában nagyon szeretik. Jól kiegészítik az iskolai tananyagot, ráadásul beépülnek a napközis életbe, vagyis iskolán belül meg tudjuk szervezni, hogy a gyerek elmenjen sportolni, matek szakkörre, tehetséggondozó szakkörre, valamilyen fejlesztésre vagy kézműves foglalkozásra – ez utóbbiból rengeteg van a suliban. Van egy nagyon jó különóránk, egyfajta mozgásterápia, ami a tapasztalatok alapján igen jól hat a gyerekekre, a tanulás szempontjából is.
Azt látom, hogy vannak olyan szülők, akik nagyon sok szakkörre beíratják a gyerekeiket, és vannak, akik nagyon ügyesen megtalálják, hogy melyik az a szakkör, amelyik az ő gyereküknek fontos, akár a fejlesztés, akár a tehetséggondozás szempontjából.
Hogy érdemes különórát választani: próbáljunk ki sok-sok -féle dolgot, hogy aztán kiválaszthassuk a gyereknek megfelelőt, vagy az a jobb, ha kitartóan járunk valamire, ha már elkezdtük?
Azt szoktam javasolni, hogy gondolják át a szülők, mi az, amit nagyon-nagyon szeretne a gyerek, és ha az első vagy második alkalommal azt mondja, hogy nem akar menni, inkább játszana, stb., ne hagyják azonnal abbahagyni. Legyen egy kis ideje, hogy kipróbálja önmagát, egy pár alkalom, vagy egy-két hónap. Ha ezután sem sikerül, nem szereti meg az adott dolgot, akkor ne erőltessük, ne váljon kényszerré.
Hogy találjuk meg az ideális mennyiségű különórát?
Az én – harmadikos – osztályomban felmértem év elején, hogy hányan, hányféle szakkörre járnak. A 27 gyerek százhuszonvalahány szakkörre jár, amit nagyon soknak tartok (ebben nem csak az iskolán belüli szakkörök vannak benne, hanem a külső edzések, stb.). Az igény nagyon nagy, mind a szülők, mind a gyerekek részéről, de úgy érzem, hogy néha túlzásokba is esnek.
Egy szakkörre, sőt, inkább kettőre minden gyerek jár, és van, akinek hat-hét különórája is van, tehát minden nap megy valahova: zene, sport, kézműveskedés, stb. Vannak erre nagyon alkalmas gyerekek, akik bírják a tanulás mellett, de gondolni kell rá, hogy ez is egyfajta terhelés, tehát ugyanúgy egy kötött valami, mint az iskola, akkor is, ha játszunk, akkor is, ha kézműveskedünk, tehát nem szabadidő.
Persze, gyerektípustól is függ, hogy ki mennyit bír, és ki mennyire alkalmas ezekre, és mennyi sikerélménye van benne. Ez utóbbi nagyon fontos: az a jó, ha sikerül olyan szakkört találnia a szülőknek, gyerekeknek, tanítóknak együtt, amiben sok sikerélmény éri a gyereket.
Fáradtabb vagy energikusabb az a gyerek napközben, aki sok különórára jár?
Ez is gyerekfüggő. Van, aki fáradtabb, főleg eleinte, mikor év elején elkezd valamilyen intenzív sportot, vagy bármi mást, de időt kell hagyni, mert vannak gyerekek, akik megszokják a rendszeres különórákat, ezek beépülnek az életükbe, természetessé válik, és a kezdeti fáradékonyság után teljesen ugyanúgy „működnek”, mint máskor.
Arra gondolni kell, hogy azt a rengeteg információt, amit összegyűjt a gyerek napközben, fel is kell dolgozni valamikor. Többen szoktak panaszkodni, hogy „nem tudtam elaludni”, „rosszakat álmodtam”, „felébredtem többször”, „korán keltem”, „nem aludtam ki magam, álmos vagyok” – ennek lehet az oka az, hogy túl sok szakkörre jár, vagyis túl sok információt gyűjt be, és nem marad ideje feldolgozni. Ez egyébként a hétvégi programokra is igaz: néha sok lehet egy pici gyereknek, ha szombat reggeltől vasárnap estig mennek és mennek, moziba, múzeumba és még ezer helyre, hogy sok élmény érje őket – ezeket az élményeket fel is kell dolgozni, ki is kell pihenni valamikor. Persze vannak olyan gyerekek, akik nagyon bírják – valószínűleg az idegrendszerük is érettebb már erre.
Mik a legnépszerűbb különórák a gyerekek, illetve a szülők körében?
Az iskolában leginkább a kézműves foglalkozások jellemzők, zenére és sportra pedig az iskolán kívül is nagyon sok helyre hordják a szülők a gyerekeket.
Nyelvből olyan szakkörre vagy magánórára szoktak menni a gyerekek, amit egyébként is tanulnak, tehát főleg angolra, németre. A sportok közül az iskolában van játékos gyerektorna, szertorna, és szivacskézilabda, amire sokan járnak, emellett az úszás igen népszerű. A „dráma” szakkör is nagyon jó: játékos, személyiségformáló, közösségformáló, rendkívül hasznos. Több osztályban van néptánc, van egy furulyatanár az iskolában, emellett sokan járnak másik iskolába zongorázni, szolfézsra, hegedülni.
Az iskolai szakkörökért fizetni kell?
Általában igen; a tanító nénik által vezetett szakkörök is fizetősek, és ha külsősök jönnek az iskolánkba – például táncot tanítani, vagy sport szakköröket tartani– az valamivel drágább különórát jelent. De ingyenes például a tömegsport, ami szintén egy szakkör jellegű foglalkozás, ezen minden nap más programot kínálnak a tanító nénik.
A továbbtanulással kapcsolatban mikor kezdenek különórákra járni a gyerekek?
Személy szerint – azt hiszem sokakkal egyetértve – a negyedik utáni továbbtanulást abszolút nem szoktam javasolni. Ilyenkor még nagyon picik a gyerekek, nem tudnak igazán dönteni, hogy mit szeretnének, az alsó tagozat után hatalmas változást jelent egy gimnáziumba bekerülni. Igen leterhelő lehet, általában utazni is kell, és lelkileg is fel kell dolgozni az új helyzetet. Persze vannak erre alkalmas gyerekek is. Alsóban, és még hatodik osztályig is, a szülők szokták előkészítőkre hordani a gyerekeket, esetleg magába a kiszemelt iskolába. Mi hatodik után kezdünk erre odafigyelni, akkor viszont intenzíven segítjük a gyerekeket ezen a téren is: nyolcadikban az iskolán belül van előkészítő matematikából, magyarból és nyelvekből.
