A felső tagozatosoknál kezdenek előtérbe kerülni a továbbtanulással összefüggő különórák, de nagyon fontos, hogy emiatt ne maradjon ki a gyerekek életéből a sport – véli Ágota, aki angolt tanít egy budapesti általános iskolában elsőtől nyolcadikig, és felső tagozatos osztályfőnök. A négy-öt -féle különóránál többet ér, ha egy-egy jól kiválasztott edzésre járnak a gyerekek, de legfőképp az, ha a család odafigyel az együtt töltött időre – derül ki szavaiból.
Tapasztalataid szerint mennyire jók az iskolán belüli, illetve kívüli különórák a felsős korosztálynak?
Iskolánkban a különórák kiválóak. Mindent megteszünk azért, hogy a gyerekek hasznosan tölthessék az órák utáni idejüket. A napközis időszakban, a délutáni tanulási idő előtt vannak a korrepetálások és a különböző szakkörök is.
A felsősöknek milyen szakköröket kínáltok?
A teljesség igénye nélkül: van többféle sportszakkör: például úszni, vívni, karatézni, focizni járhatnak a gyerekek, van énekkarunk, és nagyon színvonalas a rajzszakkör, ahol az ilyen irányban továbbtanulni szándékozók a felvételire is felkészülhetnek.
Angolból a felsősöknek már nem tartunk szakkört, felmérések azt mutatták, hogy nincs rá igény – aki lemaradt valamiért, várjuk az ingyenes korrepetálásra, aki pedig fontosnak tartja a plusz tudás megszerzését, úgy tűnik, általában iskolán kívüli magánórákat vesz.
Mennyire látod leterheltnek a gyerekeket – esetleg épp a különórák miatt?
Nagyon sok gyerek kifejezetten fáradt reggel; ez rányomja a bélyegét az első órákra. Úgy tűnik, hogy még aki időben fekszik is le, az is gyakran fáradt – vagy több alvásra lenne szükségük, vagy nem olyan nyugodtak az éjszakáik; ezt nem könnyű kideríteni.
Vannak egyértelműen leterhelt gyerekek: van, hogy azért nem készül lecke, vagy azért sikerül rosszabbul egy dolgozat, mert „túl sokáig tartott az edzés”. Előfordul, hogy kétféle edzésre is járnak, tehát nem mindig marad idő tanulásra.
Felsőben előbb-utóbb mindenkinek el kell kezdeni készülni a továbbtanulásra. Erre milyen lehetőségek vannak?
Nálunk az iskolán belül a nyolcadik évben van erre lehetőség, a matematika- és a magyartanárok is tartanak előkészítő foglalkozásokat, ingyenesen. Emellett gimnáziumi előkészítőkre is elég sokan járnak külső helyekre – ezek fizetős különórák.
Sok hatodikos tanulónk jár előkészítőkre, egyrészt erre szakosodott intézményekbe, másrészt azokba az iskolákba, ahová készülnek. Az mindig fájó pont, ha tanulóink hatodik után elhagyják az iskolánkat, bár ez a mi munkánkat is dicséri.
A továbbtanulásra való készülés miatt kezd háttérbe szorulni például a sport?
Ez könnyen megtörténhet, holott szerintem a sport az egyik legfontosabb „különóra”. Sportolni minden gyereknek kellene, hogy egy kicsit kizökkenjenek a szellemi terheléssel járó munkából, hogy egészségesek legyenek, hogy erőt nyerjenek a további szellemi teljesítményhez.
A sport és a sportra szánt idő nem felesleges, hiszen rendszeretetre nevel, megtanít az időt beosztani és hatékonyan felhasználni. Aki sportol, annak általában nagyobbak az ambíciói, célokat, reális célokat tűz maga elé, melyeket a sportból nyert akaraterejével képes elérni.
Sportból, edzésből mennyit tartasz ideálisnak?
Én nagyon szeretem, ha a gyerekek mindennap sportolnak. A családomban mindkét gyerekem, és mi, szülők is mindennap sportoltunk, és ennek soha hátrányát nem láttuk. Mi úsztunk, a gyerekek vízilabdáztak, illetve szinkronúsztak. Minden nap volt edzésük, hétvégékén meccsek, versenyek, de teljesen összeszedettek voltak mindig. Hozzá kell tenni, hogy ők egyéb különórákra viszont nem jártak, „csak” sportoltak.
Most is azt látom, hogy azok a gyerekek a legösszeszedettebbek, akik rendszeresen sportolnak – akár minden nap van edzésük –, de nem járnak máshová. Ők tudják, hogy fél ötre, négyre-hatra le kell menni edzésre, addigra be kell fejezni a tanulást. Az igazán jó helyeken az edzők is elvárják a jó iskolai eredményt (negyedévenként, félévenként be kell mutatni az ellenőrzőt, bizonyítványt az edzőknek) és ez jó dolog.
Mik a legnépszerűbb sportok a gyerekek és a szülők körében?
Nálunk, a harmadik kerületben népszerű a kajak, az evezés, a vízilabda, sokan úsznak; a vízisportok kézenfekvőek, mert közel vannak a lehetőségek.
Fáradtabbak, vagy épphogy energikusabbak a sok különórára járó gyerekek?
A sport biztos, hogy energikusabbá tesz, ebben egészen biztos vagyok. Viszont ha emellett más tevékenységekkel is terhelik a gyerekeket, ha sok különböző helyre járatják őket a szülők, annak nem sok értelmét látom.
A felsős korosztályban jelenthet gondot, ha „túl sok szabadideje van” a gyerekeknek? Van, aki szerint ilyenkor „bandázhatnak”, rosszba keveredhetnek, emiatt jobb különórákkal kitölteni a délutánjaikat.
Ha a szülők nincsenek otthon, ha egyáltalán nincs felügyelet, akkor nagyon ártalmas tud lenni a sok „üres idő”… Tavaly ballagott a nyolcadikos osztályom, tehát volt egy négy éves felsős rálátásom; nagyon kevés az óra, van, hogy már délben elhagyják a gyerekek az iskolát, és déltől hatig-fél hétig, míg a szülők haza nem érnek, az bizony túl sok idő felügyelet nélkül. Sokkal jobb, ha valaki napközibe jár, ahol számos tartalmas program és felügyelet van, mintha tizenkettőkor hazamegy, és estig teljesen magára van hagyva – ilyenkor tényleg elég vad gondolatok fordulhatnak meg a fejében, pláne bandában.
Hogyan érdemes különórát választani a felsősöknél – próbálgassuk, hogy melyik tetszik, vagy tartsunk ki egy-egy szakkör, edzés, stb. mellett?
Szerintem felsőben már nagyjából kialakul, hogy ki miben tehetséges – ha valamilyen területen szükség van segítségre, akkor érdemes korrepetálásra járni, érdemes az iskolai ingyenes lehetőséget kihasználni. A tehetségeket pedig fontos gondozni. Különösen nagy jelentősége van ennek akkor, ha csak egyetlen területen számíthat valaki elismerésre, tehát például nem tanul jól, de nagyon ügyes a keze. Ilyenkor rendkívül fontos, hogy érezze, tudja, hogy ő ebben kiemelkedő, hogy sikerélményhez jusson, hogy akár elindulhasson ezen a vonalon, és találjon egy olyan jövőbeni foglalkozást, ahol majd ezt a képességét tudja használni.
Természetesen a felső tagozatosok még nem kiforrott személyiségek, úgyhogy nekik is megfelelő járható út a próbálgatás, azonban én annak vagyok a híve, hogy ha valaki elhatározza, hogy mondjuk sakkozni fog ebben az évben, akkor ne két hónapig sakkozzon, hanem csinálja végig, ne össze-vissza kapkodjon.
És a fő, ami minden gyereknek a legeslegfontosabb, hogy a szülőkkel-nagyszülőkkel legyen együtt minél többet. Fontos, hogy felsőben is meglegyen a személyes kötődés, és érezzék a gyerekek, hogy a szülők mellettük vannak. Sokszor azt látom, hogy ötödikben úgy gondolják a szülők, hogy a gyerek „felsős lett, felnőtt”, és valahogy kiállnak mögüle, a tanulásban is sokkal kevesebbet segítenek. Alsóban még szinte minden szülő törekszik arra, hogy a tanító nénivel gyakran beszélhessen, a fogadó órákon mindig sokan vannak, felsőben pedig egyszer csak eltűnnek – s úgy gondolom, nem csak az iskolából tűnnek el, hanem egy picit érzelmileg is kevesebbet kezdenek el adni. Pedig még ötödikben-hatodikban is nagyon jó, ha egy szülő vagy nagyszülő leül a gyerekekkel, unokákkal, meghallgatja őket; ez többet ér, mintha négy-öt különórán akármilyen aranyos és akármilyen képzett oktatók foglalkoznak vele. Tehát a lényeg a CSALÁD, csupa nagybetűvel.
