Vajon hogy fogja magát érezni a gyerek a táborban? Biztos, hogy jó kezekben lesz? Még ezer kérdés merül fel minden szülőben, főleg az első táborral kapcsolatban. A Táboroztatók Országos Egyesületének elnökét, Elek Ányost kérdeztük a jó tábor ismérveiről.
Hány éves kortól érdemes elkezdeni a táborozást?
Én nagyon fiatalon kezdtem el táborozni – nem voltam még hat éves –, és a mai napig emlékszem rá; valószínűleg azért, mert akkor egy nagyon jó táborba kerültem. Azokból az élményekből építkezem felnőttként is.
Mik az érvek az egykorúaknak szervezett táborok, illetve különböző korú gyerekek együtt táboroztatása mellett?
Saját tapasztalatom alapján nagyon jó, ha akár hét-tizenhét éves korú gyerekek is együtt vannak. Így a tíz éves lelkesedése átragad a tizenhét évesre, a tizenhét éves pedig megtanulja, hogy ott vannak a kisebbek, akikre vigyáznia kell, és akiknek segítenie kell, például, amikor játszunk. Az nyilván fontos, hogy egy-egy korosztályból ne csak egy-két gyerek legyen, hanem legalább egy szobányi, akik együtt tudnak lenni.
Persze az is lehet nagyon jó, ha csak egykorú gyerek táboroznak együtt – nyilván más programokat szervezek egy csak hat évesekből álló csapatnak, mint a tizennégy éveseknek.
Sok szülő tart attól, hogy a kicsik rossz példát látnak a nagyoktól…
Igen, pedig rossz példát a saját korosztályába tartozó gyerekektől is láthatna. Táboroztatóként lehet és kell is arra figyelni, hogy hogyan kommunikálnak egymással a gyerekek. A cigarettázást, alkohol fogyasztást nem engedjük, a táborvezető felnőttek sem foglalkozhatnak úgy a gyerekekkel, ha alkoholt ittak. A különböző szankciók nálunk beváltak, nem szokott ebből probléma lenni.
A napközis, a bentlakásos, illetve a vándor táborok közül melyiket kinek ajánlanád? Például a bentlakásosnál probléma lehet, hogy a kicsik általában nem szívesen alszanak idegen helyen…
Igen, ez nehéz… Első nap sokszor még a nagyoktól is mennek a telefonok a szülőknek, hogy „Anya, vigyél haza”. Aztán, ha a táboroztatók jól dolgoznak, már azért szokott telefonálni a szülő, hogy „két napja nem telefonált a gyerek, mi van vele…” Ilyenkor azt mondjuk, hogy nyugodjon meg, ha nem hall róla, az jó jel, mert akkor jól érzi magát, élvezi a programokat.
Ha beszél a szülő azzal az emberrel, aki vigyázni fog a gyerekére, és azt látja, hogy valóban gyerekhez értő, kíváncsi a gyerekére, fog tudni vele bánni, akkor egészen kicsiket is bátran elengedhet bentlakásos táborba is. Jó dolog hamar elkezdeni ezt a dolgot, mert a gyerek megtanul másfajta környezetben „létezni”, és nem mellesleg a szülő is megtanul elszakadni a gyerektől.
A napközis táborok szintén minden korosztálynak ajánlhatók – ebből is a legkülönbözőbb típusúak léteznek. Általában annyi közös bennük, hogy ugyanazon a helyen vannak minden nap, az étkezést is itt oldják meg, és sokszor valamilyen iskolabusz-szerű megoldással hozzák-viszik őket reggel, illetve délután.
A vándortáborra sem mondanám azt, hogy csak nagyoknak való – nyilván, ha tíz évesekkel megyünk, akkor nem 150 km-t teszünk meg, hanem 10-et.
Milyen hosszú táborba érdemes menni?
Egy tábor általában 7-12 napos, ez kb. annyi idő, ami alatt egy csapat össze tud verbuválódni. Nagyon fontos része ez is a tábornak: hogy a gyerek megismerjen új embereket, új barátságok, új szerelmek szövődjenek.
Menjen rokonnal, ismerőssel a gyerek, vagy merjük egyedül elengedni?
Az mindig hasznos, ha visz barátot, rokont a gyerek, mert segítséget jelenthet a kisebbeknél és a nagyobbaknál is. Így van egy bázis, hogy „na gyere Marci, akkor te a barátom vagy” – tudnak „együtt létezni”, könnyebben fel tudnak oldódni.
Nyilván a szülőnek kell tudni, hogy milyen a gyermeke – ha érett személyiség, valószínűleg egyedül is hamar fel fogja találni magát.
Tevékenység szerint rengeteg -féle tábort kínálnak – ezek közül melyik mit jelent, mi alapján válasszunk?
Először is, vannak az úgynevezett szabad programos táborok, de ez nem azt jelenti, hogy nincs szervezett program. A tábor lényege, hogy a gyerekkel történjenek olyan dolgok, amikkel a hétköznapi életben nem találkozik. Minél több élmény éri, annál gazdagabb lesz.
Nagyon népszerűek és hasznosak a nyelvi táborok. Itt délelőtt nyelvet tanulnak a gyerekek, de másképp, mint az iskolában – ha jó szakemberek foglalkoznak velük, akkor ezt is élvezni fogják, és szeptemberben, amikor bemennek az iskolába, azt mondják, hogy „nahát, én ezt egész megszerettem”.
Nem szoktak a gyerekek ódzkodni attól, hogy tanulós táborba menjenek?
Dehogynem, persze. De szerencsére végül jól érzik magukat. Mi például külön kiképezzük a tanárokat, hogy mit és hogy kell tanítani nyáron úgy, hogy annak haszna is legyen, és a gyerek meg is szeresse. Hogy úgy menjen el tíz nap után, hogy „ez az angol jó dolog”.
A sporttáborok miről szólnak?
A sporttáboroknak több fajtája van. Egyrészt szerveznek edzőtáborokat – általában azok, akikhez év közben is jár a gyerek az adott sportágra. Ezek intenzív edzésről szólnak általában, persze itt is fontos az együttlét, a közös programok.
Vannak olyan sporttáborok is, ahol különböző sportágakat próbálhatnak ki a gyerekek, hátha valamelyikhez kedvet kapnak.
Aztán az is lehet cél, hogy megtanuljanak egy adott sportágat – például síelni vagy evezni – a tábor ideje alatt.
A tánc-, színház-, más „művészeti táborokba” olyanokat várnak, akik már tudnak valamit az adott területen, vagy olyanokat, akiket csak érdekel a dolog?
Mind a kettő lehet. Fel kell hívni a táborszervezőt, hogy „a kislányomat érdekli ez a tábor, javasolják-e neki, ha még soha nem csinált ilyet, illetve ha már évek óta csinálja, stb.”
A különböző alkotó táboroknál számolni kell vele, hogy a kézműveskedésnek, fotózásnak és hasonlóknak anyag- és eszközigénye van, ami miatt nyilván drágább lesz a tábor, mint egy„szabad programos”.
Mennyibe szoktak kerülni a különböző táborok? Mi a reális ár?
Naponta olyan 3000-8500 Ft között szokott lenni egy tábor. Ebben benne van a napközis tábor, ami mondjuk 3000-3500 Ft, és a nyelvi tábor, ahol sok program is van – ez utóbbi nyilván jóval drágább.
Aztán van olyan is, hogy maga a tábor viszonylag olcsó, viszont kell venni például sátrat, egyéb felszerelést – lehet, hogy a végén ugyanannyi pénzt ad ki a szülő, mint a drágább táborért.
A szállással kapcsolatban mire érdemes figyelnünk?
A gyerekek általában azt élvezik, ha sokan vannak egy szobában, és nagyon fontos nekik, hogy a barátok egy helyre kerüljenek. Sok tábor kollégiumokban oldja meg a szállást, ami a gyerekeknek általában tökélesen meg is felel. A felnőttekkel ellentétben őket szinte egyáltalán nem érdekli, hogy mondjuk egy kicsit koszosabb a fal, vagy kijön a rugó az ágyból – ha jó programot kapnak, akkor arra fognak emlékezni, hogy „hú, de jó volt, hú, itt kikkel találkoztunk”, és vissza akarnak majd jönni. Ha viszont berakják őket egy szállodai minőségű kollégiumba, de ott nem kapnak élményeket, azt fogják mondani, hogy ez nem volt egy jó tábor.
A nomád körülményű – sátorozós – táboroknál arra érdemes külön rákérdezni a szervezőknél, hogy például az orvosi felügyelettel mi a helyzet, illetve egyáltalán mit csinálnak, hova fordulnak, ha bármi baj történik; ez más táborok esetén is hasznos kérdés.
Az utazásnak melyik módját válasszuk?
Ha autóval viszi a szülő a gyereket, annak előnye, hogy még egy picit együtt lehetnek. A többi gyerekkel buszozás, vonatozás viszont azért nagyon jó, mert már ott elkezdődik a táborélmény: már eleve ott a sok gyerek, és valami történik velük. Ideális esetben a táborszervező már az útra is szervez valamilyen programot.
Az étkezést hogy szokták megoldani? Elég sok gyerek allergiás valamilyen ételre – erre mennyire tudnak odafigyelni?
Ezt meg kell tudni oldani a táborszervezőknek – ha rákérdezünk, és nem tudják, ne vigyük oda a gyereket. Egy jó táborban tiszteletben tartják azt is, ha valaki mondjuk vallási okokból nem eszik húst, de azt is, ha ezt vagy azt egyszerűen nem szereti.
Mi olyan helyekről szoktunk hozni ételt – például a közeli iskolákba is szállító konyhákról –, amit az ÁNTSZ év közben is ellenőriz, és naponta bevizsgál nyáron is. Külön élmény persze a közös főzés is a táborban, de hatalmas felelősséget jelent a táborvezetőnek, főleg kánikulában – nagyon oda kell figyelni például a szalmonella-veszélyre.
Mi szokott lenni a szülők, illetve a gyerekek elvárása a táborokkal kapcsolatban?
Gyerekeknek nincs pontos elképzelésük – ők érdekesen működnek: azt mondják, hogy „jajj, én ezt nem akarom csinálni”, aztán meg látod a csillogó szemet, és az jó… A gyerek az játsszon, és be lehet őt vonni szinte mindenbe, ha azok a felnőttek, akik vigyáznak rá, ugyanúgy felveszik a fűszoknyát, ugyanúgy kifestik magukat – a 10 évesnek, de még a 17 évesnek is megjön a kedve a játékhoz, ha azt látja, hogy a felnőttek is „bohócot csinálnak magukból”.
A szülők általában azt várják el, hogy a gyerek tanuljon. Szerencsére lehet úgy tanulni, hogy azt a gyerek nem is veszi észre, mert csak játszik-játszik, és ezen keresztül fejlődik. A gyerek úgy van beállítva, hogy nem akar unatkozni. A két dolognak össze kell érni: a gyerek kíváncsiságát úgy kell lekötni, hogy közben tanuljon, hogy közben olyan élmények érjék őt, amitől felnőtt emberként is több lesz.
Honnan tudhatja a szülő, hogy elegen és eléggé vigyáznak majd a gyerekére?
Azért hoztuk létre a Táboroztatók Országos Egyesületét (TOE), mert Magyarországon ma gyakorlatilag bárki táboroztathat. Ez egyrészről jó, másrészről viszont rossz, hiszen senki nem ellenőrzi, hogy ez és ez a tábor egyáltalán létezik-e, minőségi táborról van-e szó, nincs semmilyen követelmény. Mi egyfajta minőség-biztosítást nyújtunk a szülőknek, a táboroztatóknak, és így nyilván a gyerekeknek is. A kollégáink megkeresik a táboroztatókat, és egy komoly lista alapján alaposan kikérdezik az adott táborról, mintha szülőként érdeklődnének; aztán persze felfedjük az álcát, és eláruljuk, hogy mi vagyunk a TOE.
Hogy elegen vigyáznak-e a gyerekekre, azzal kapcsolatban például szerintünk az az alapelv, hogy kb. 10 gyerekenként minimum egy felnőttnek lennie kell.
A szülő részéről az a legeslegfontosabb, hogy nyugodtan tegye fel minden felmerülő kérdését a táborvezetőnek: például, hogy milyen programok lesznek, vagy meg tudják-e oldani a speciális étkeztetést.
A másik legfontosabb, hogy mondjon is el minél több mindent a gyerekről, „ismertesse meg” a táborvezetővel: attól kezdve, hogy nem annyira tud úszni, azon át, hogy ilyen és ilyen gyógyszerallergiája van, addig, hogy nem eszik rántott húst, mert nem szereti… Lehet, hogy a gyereket zavarja, ha ő is hallja ezeket – nem kell előtte mondani, csak lényeg, hogy tudjam, hogy ha baj van, akkor például nem adhatok penicillint, mert penicillin érzékeny.
Egy táborválasztás majdnem olyan fontos, mint az iskolaválasztás – érdemes minél több oldalról utánanézni a tábornak: megnézni a honlapot, az irodát, hogy mióta létezik a tábor, stb. Fontos információ az is, hogy a szervezők év közben mivel foglalkoznak; jó jel, ha ilyenkor is kínálnak valamilyen közös programlehetőséget a gyerekeknek.
Egy jó táborban sok-sok élmény éri a gyereket – annál sokkal izgalmasabban el lehet tölteni az időt, minthogy kimegyünk a partra és nem történik semmi. Tehát legyen program – délelőtti, délutáni, esti, mert az unatkozó gyereknél nincs szörnyűbb, és nincs veszélyesebb. Ha elfoglalják a gyereket, nem hiszem, hogy bármi baj történhetne, viszont, ha unatkozik, akkor eszébe juthatnak hajmeresztő dolgok.
Ha különóratartóként szeretnéd bemutatni nálunk a táborodat, olvad el erről szóló ajánlatunkat, vagy keress minket a szerkeszto@kulonoram.hu címen!
