Minden izmot megmozgat, fejleszti az ügyességet, egyensúlyérzéket, koordinációs készséget, és még szép is – nagyjából ezért viszik a gyerekeket akrobatikus tornára a szülők. Hamar szerepelhetnek, versenyezhetnek már a kicsik is, de sokat ad a sportág annak is, aki csak a mozgás miatt jár edzésre.
Az FTC Akrobatikus Torna Szakosztályának vezetőjét, Aradiné Deák Katalint kérdeztük a legfőbb tudnivalókról.
Mi az akrobatikus torna lényege?
Kicsit hasonlíthatnánk a jégtánchoz, hiszen a mi gyakorlatainkat is zenére kell végrehajtani, a zenével összhangban lévő koreográfiára. A koreográfiákba kell beleilleszteni azokat a csoportos elemeket, amik tulajdonképpen az akrobatikus tornát meghatározzák.
A többi sportágtól eltérően se nem egyéni, se nem csapatsportág; kis csoportos sportágnak mondhatnánk. A sportolók együtt versenyeznek női párosban, vegyes párosban, férfi párosban, női hármasban és férfi négyes egységben.
A gyakorlatok egyik fajtájának alapját a statikus, úgynevezett gúla elemek jelentik, melyek a tartásokról, egyensúlyról szólnak. Ezekből ötöt-hatot fűznek össze a koreográfiában, a zenével harmonizálva, és azt mutatják be a tornászok. Az egyensúly, a lazaság, az ügyesség, a kombináció számít.
A dinamikus elemek a dobások, elkapások és az ugrások. Társról társra, kézről-lábról-vállról indítva különböző gyakorlatokat mutatnak be a versenyzők szintén zenés koreográfiára.
Ez hasonló, mint amit cirkuszban látunk…
Lényegében igen, az akrobatikus torna az artisták amatőr ága, ami szabályok közé szorítva versenysporttá nőtte ki magát. Európa-bajnokságot, Világbajnokságot, Európai játékokat rendeznek, és várományosai vagyunk, hogy olimpiai sportág legyünk.
Akkor viszont mindenképp szereplésről és versenyzésről szól, ha jól értem… Hobbi szinten nem annyira van értelme járni?
De, mindenképp, mert mi is torna alapokkal kezdünk és ez az alapsportágak egyike. Általában négy-öt éves korban ajánljuk elkezdeni a gyerekeknek az akrobatikus tornát. Ügyességfejlesztés, koordinációs készségfejlesztés, ritmuskészség-fejlesztés, lazaság, gyorsaság, egyensúlyérzék – olyan átfogó koordinációs képzést kap a gyerek, amit kiválóan tud hasznosítani, ha nem is a mi sportágunkban marad, hanem más sportágat választ.
A testalkattal kapcsolatban van valamilyen kritérium?
Nem annyira, hiszen csoportok vannak, ahol szükség van tartókra és felsőkre is. A tartóknak általában kicsit masszívabbnak, nagyobb izomzattal rendelkezőnek kell lennie. Bár ez nem mindig igaz, vannak vékony tartóink is, igazából leginkább erőnléttől függ. De nem kifejezetten kérdés, hogy valaki nádszálvékony, vagy mondjuk alacsony testalkatú legyen.
Hány év után „komolyodik be” az akrobatikus torna? Amikor már versenyek vannak, naponta kell járni, stb.?
Ahogy mondtam, többnyire négy-öt éves korban kezdik a gyerekek. A szülők szeretnék minél előbb tudni, hogy mennyit tanult, fejlődött a gyerek, a gyerekek pedig szeretnének szerepelni. Éppen ezért az ügyesebbeknek kb. egy év után már lehetőséget szoktunk biztosítani, hogy kisebbfajta „manó” korcsoportos versenyen elinduljanak. Ehhez még nem kell leigazolás, nem kell elköteleződni. Csak arra való, hogy a szülő lássa, hogy a gyerek mire képes: szerepel, kiáll, meri vállalni a tudását. Ezek az edzőnek is nagyon fontos szempontok, mert látja, hogy ki az, akire számíthat, akiből jó versenyző válhat – esetleg érdemes kiemelni a tanfolyami csoportból. Ezek a pici megmérettetések nem kötelezők, aki nem akar rajtuk részt venni, az szépen jár a tanfolyami edzésre; fejlődik, sportol, fejleszti az izomzatát, a képességeit.
Hány foglalkozás, edzés van a kezdőknek-haladóknak?
Heti kétszer egy órával kezdjük az ovisoknál, utána igény szerint akár heti kétszer másfél óra, iskolás kortól pedig heti háromszor másfél-két óra is szóba jön. Úgy választjuk szét a csoportokat, hogy aki kifejezetten csak azért szeretne lejönni, hogy egy kicsit mozogjon, az a heti kétszer egy órában maradhat, tehát arra is van lehetőség. Akinek pedig komolyabbak a szándékai, nagyobb a mozgásigénye, bírja a tanulás mellett, az a heti háromszori edzésen is részt vehet.
Hogy néz ki egy foglalkozás? A kicsiknek még játékos?
Négy-öt éves korban keverjük az edzést játékos foglalkozásokkal. Általában öt perc játék után tíz-tizenöt perc komolyabb ügyességfejlesztő vagy rávezető gyakorlat vannak. Ha látjuk, hogy a gyerekek már kicsit kevésbé tudnak koncentrálni, akkor megint egy kis játék. Tehát az egy órás foglalkozásba van két-három közbeiktatott játék, de azért az elvet vallom, hogy a szülő azért hozza oda a gyereket, hogy eddzük a testét, fejlesszük a képességeit, tehát nem feltétlenül a játékon van a hangsúly. A játék csak arra kell, hogy a gyereknek egy kicsit ébren tartsuk a figyelmét és a fáradtságán egy picit átsegítsük.
A kisebb-nagyobb balesetek mennyire jellemzők?
Valljuk meg, ez egy veszélyes sportág. De a sérülések kiküszöbölhetők megfelelő rávezető gyakorlatokkal, az ismétlésszámmal, edzői jelenléttel, különböző segédeszközök használatával, amit addig használ az edző, amíg úgy nem látja, hogy maximálisan megbízhat a versenyzőkben. Ha már rutinszerűvé válik egy-egy mozdulatsor, akkor egy rosszabb mozdulatot is le tudnak kezelni – amíg ezt nem érik el, addig felelősséggel ott áll az edző és asszisztál. Néha-néha, évente egy-egy sérülés előfordul, de ezek kézilabdánál, kosárlabdánál, bárhol megtörténhetnek. Jól fel van azért építve az oktatás menete, az edzésmódszer, amivel megerősítjük gyakorlatilag a teljes izomzatot. A torna pont ezért alapsportág, mert minden izmot megmozgat és megerősít. Az ember teljes testsúlyával dolgozik minden helyzetben és irányban az egész testét használja oldalt, fejjel lefelé, és a levegőben is.
Tehát nem külön erősítő gyakorlatok vannak, hanem maguktól a gyakorlatoktól erősödnek a gyerekek?
De, van külön általános és speciális erősítés, technikai képzés, ez elengedhetetlen. A korosztálynak és érettségnek megfelelően vannak összeállítva a kondicionális és koordinációs gyakorlatok. Nem úgy néz ki, hogy bejön a négy éves gyerek és nekiállunk fekvőtámasszal erősíteni, hanem mindig az életkoruknak megfelelő gyakorlatokkal erősítik őket.
Hány éves korig van értelme becsatlakozni?
Hat-hét éves kortól sincs akadálya, hogy valaki elkezdje az akrobatikus tornát. Négy éves korban könnyebben ránevelődik és fejlesztjük a sportág felé. Akik később csatlakoznak, azoknak kicsit dinamikusabban kell fejlődniük, hogy utolérjék a többieket. De akinek jó izomzata van, akinek van kitartása, aki céltudatos, beéri azokat, akiknek két-három éves fejlesztési előnyük van.
Szépen fel vannak építve a korosztályok a „manótól” egészen a felnőtt korosztályig. Jelenleg Magyarországon a legidősebb versenyző huszonnégy éves, de nemzetközi szinten van harminc éves is. Mindig a fizikai adottságtól függ, hogy ki mennyire bírja az aktív sportolást.
Milyen felszerelésre van szükség? Csak versenyzéshez kell fellépő ruha?
Az utóbbi időben nálunk is sokat változott a sportág, nagyon nagy hangsúlyt fektetnek a látványosságra, a show jellegre, hogy minél nagyobb nézettségre tegyen szert egy-egy verseny. Ehhez hozzá tartozik, hogy nem csak technikai elemeket hajtanak végre, szép zenére, szép koreográfiával, hanem mutatós legyen a versenydressz is – strasszokkal feldíszített, akár kis szoknyával is, vagy kezeslábas.
Edzésen viszont tökéletes egy kis tornadressz, esetleg egy sztreccsnadrág, pólóval – mindenféleképpen olyan ruházat kell, ami testhez tapad, hogy lássuk a gyermek tartását. Egy tanfolyamon nincs szükség költséges ruhákra.
Milyennek kell lennie az oktatási helyszínnek?
Annyi a fontos, hogy legyen torna talajszőnyeg. Egy tanfolyamnak iskolai tornatermekben is helyet tudunk adni, ahol tornaszőnyegek, zsámolyok rendelkezésre állnak.
Mi szokta vonzani a gyerekeket és a szülőket a sportághoz? A látványossága?
Rendkívül látványos, szép sportág. Ugyanakkor összetett, mert az embernek nem csak a saját ügyességét, fizikai erejét kell bemutatni, hanem együtt kell működnie a társával, akivel nagyon egymásra vannak utalva.
A tartó felelősséget vállal a felsőért, tehát a felsőnek maximális bizalommal kell lennie a tartó iránt, aki viszont ezt csak akkor kapja meg, ha meg is szolgálja, elkapja, vigyáz, figyel a felsőre. Tehát nem lehet felelőtlenül ebben a sportágban részt venni, mert akkor balesetveszélyes. Ez az, amit kis korban kis gúlákkal kezdenek megtapasztalni. Ekkor még – hogy ne terheljük a gerincüket – talajon fekve tartanak, de azért onnan is, ha nem is nagyot, de le lehet esni. Ha az egyik társ nem figyel oda, nem áll meg a gúla, vagy nem működik az a dobás.
Emiatt egyfajta felelősségvállalásra, közösségi szellemre, kompromisszumkészségre nevel, és nagyon sok pluszt ad utána az életben.
