Aki angolul tud, az szinte bárhol megértetheti magát a világban, jobban boldogul a számítógépen, az interneten, és valószínűleg álláskereséskor is könnyebb dolga lesz. A tanulással kapcsolatos gyakorlati tudnivalókról egy magántanárt kérdeztünk, aki rengeteg diákot segített a beszéd során felmerülő gátlások leküzdéséhez és a sikeres nyelvvizsgához.

Hogy látod, mit szoktak szeretni a tanítványaid az angolban? Miért választják épp ezt a nyelvet?

Én azt tapasztalom, hogy az általános, és középiskolások inkább kényszerből tanulnak angolt, nem azért, mert annyira szeretik. Aztán azt már a legtöbben élvezik, hogy az angollal a zenében, a számítógépen rengeteg mindent megérthetnek, és utazásokon is jó érzés a nyelvtudás. Az angolt legtöbben szép nyelvnek tartják, jó hangzása van, szép szavak vannak benne. Sokan választják a továbbtanulás miatt – a nyelvvizsga a legtöbb helyen plusz pontot jelent a felvételin.

Mit szoktak az angolban nehéznek találni?

A nyelvtanulásban mindig nehéz, hogy megfoghatatlan, sosincs vége, nincs olyan, hogy „kész, megtanultam”…

Az angolban nehéz például, hogy a legtöbb szónak rengeteg jelentése van, emellett a kiejtés sem könnyű: nem mindig lehet „megjósolni” egy leírt szóról, hogy hogyan kell kiejteni, hová kell rakni a hangsúlyt.

Miben más a különböző korosztályok tanítása, tanulása?

Például a nyelvtan tanulásakor az általános iskolásokkal több feladatot kell együtt megoldani, míg a nagyobbakkal elég megbeszélni a szabályokat, könnyebben megcsinálják otthon maguktól a gyakorló feladatokat, nem kell annyira „fogni a kezüket”. Egész kicsiket én nem szoktam tanítani, de azt tudom, hogy velük lassabban lehet haladni, ugyanakkor mélyebben rögzül a megszerzett tudás.

Hol érdemes nyelvet tanulni?

Jók lehetnek a „sima” iskolai nyelvórák is, például, ha nem jön folyton új tanár, aki új könyvet kezd, nem ismeri a gyerekeket, stb. Sajnos szinte mindenhonnan azt hallom, hogy gyakran cserélődnek a nyelvtanárok. Az mindenképpen előny, hogy ezekért az órákért nem kell külön fizetni, és rendszeresen foglalkoznak a gyerekek a nyelvvel. A nagyobb – legalább tíz fős – csoportokban azt viszont legtöbb helyen nem tudják megoldani, hogy nagyjából azonos szinten lévő diákok tanuljanak együtt. Hiába van egy kezdő és egy haladó csoport, ezen belül teljesen eltérő a gyerekek tudása, és így lehetetlen, hogy mindenkinek ugyanolyan hasznosak legyenek az órák.

A tanfolyamokon az szokott lenni a fő gond, hogy a legtöbben nem aktívak, nem kényszerülnek rá, hogy mindent megértsenek. Akiknek jól megy, azok haladnak, mások pedig lemaradnak. Persze azért így is lehet tanulni, de az eredményességhez önállóan is foglalkozni kell a nyelvvel, nem elég végigülni az órákat.

A nyelvtanulás magántanárnál a leghatékonyabb, leginkább egyedül, vagy maximum két fővel. Így mernek kérdezni a tanulók, rögtön kiderül, ha valamit nem értenek, és a tanár addig nem megy tovább, amíg nem világos minden. Ráadásul a nyelvtanulásban nagyon sokan gátlásosak, ha beszélniük kell – egy magánórán nem tudják kikerülni a kérdéseket, kénytelenek megszólalni, amivel viszont nagyon sokat fejlődnek. Egy csoportban alig jut szóhoz egy-egy ember, és inkább azok beszélnek, akik eleve jobban tudnak. Magánórán tudunk a beszédre koncentrálni – az órák elején direkt nem a könyvvel szoktunk elsősorban foglalkozni, hanem arról beszélgetünk, ami a tanulóval történt, olyan témákról, amik őt érdeklik. Ebben a szituációban előbb-utóbb még a leggátlásosabb tanulók is megnyílnak.

Milyen gyakorisággal, milyen hosszúságú nyelvórákra érdemes járni?

Ha az ember elhatározza magát, hogy szeretne megtanulni angolul, akkor hetente kétszer-háromszor érdemes járnia. Ennél többször értelmetlen, mert úgysem „megy több a fejébe”, úgyse tud annyit készülni az órákra hosszú távon. Az órák hossza attól függ, ki mennyit bír koncentrálni: egy általános iskolás, felsős gyerek a 45 perces órákhoz van szokva, annyit általában képes végig figyelni, de egy középiskolásnak, vagy egy felnőttnek jobb a másfél óra, sokkal több mindenre elég, sokkal jobban lehet haladni.

Az órákon kívül mennyit kell még foglalkozni a nyelvvel?

Egy-egy órára készülni, a házi feladatokat megcsinálni fél-egy óra körülbelül. Változó, hogy ez miből áll: lehet szótanulás, lehet, hogy előre el kell olvasni és ki kell szótárazni valamit, illetve gyakoriak a viszonylag könnyű, mechanikus feladatok, amik arra jók, hogy szinte „belemenjen” a tudás az ember fejébe, ahogy mondjuk sokszor leír valamit.

Mennyi idő után lehet érezhető eredményre számítani a nyelvtanulás során? Reálisan mennyi idő után tud valaki megcsinálni egy alapfokú, középfokú, illetve felsőfokú nyelvvizsgát angolból?

Egy teljesen kezdő, ha magántanárhoz jár mondjuk heti kétszer, és tényleg belehúz a tanulásba, kb. egy év alatt megcsinálhat egy alapfokú nyelvvizsgát. Középfokú szintre eljutni legalább két-három év, de kevésbé intenzív tanulással inkább négy-öt. Ha a folyamatosság megszakad, sok mindent újra kell tanulni, amitől aztán sokkal hosszabbra is nyúlhat ez az idő.

A felsőfok már nagyon nagy ugrás a középfokhoz képest. Míg középfokon főleg a nyelvtanra koncentrálnak, felsőfokon a nyelvtan alapelvárás, itt már a szókincs és a folyamatos beszéd a lényeg. Ehhez már nem elég, hogy valaki órákra jár, házi feladatokat csinál és teszteket gyakorol – a szókincs miatt sokat kell olvasni, filmeket nézni, foglalkozni a nyelvvel a hétköznapokban is.

A középiskolai érettségiből egyébként az alap szintű könnyebb, mint egy középfokú nyelvvizsga, az emelt szintű viszont nehezebb.

Mi alapján érdemes a nyelvvizsgák közül választani?

A nyelvvizsgáknak két fő típusa van: az egynyelvűek és a kétnyelvűek. Az egynyelvűeken minden angolul zajlik, nincs bennük fordításos feladat, mint a kétnyelvűekben. Sokan gondolják könnyebbnek az egynyelvűeket, de aztán, amikor meglátnak egy feladatsort, visszakoznak… Bár a fordítás nem könnyű a kétnyelvű vizsgákon, de az iskolai körülmények közt jobban tanulható dolgokra – például a nyelvtanra – helyezik a hangsúlyt. Ezzel szemben az egynyelvűeken a természetes beszéd, a viszonylag nagy szókincs áll a középpontban. Az egynyelvű – külföldi – nyelvvizsgák általában drágábbak, mint a kétnyelvűek. Arra mindenképp figyelni kell, hogy akkreditált nyelvvizsgára menjünk, amit elfogadnak a főiskolákon, egyetemeken.

Kapcsolódó bejegyzések