Az óvodásoknak a szabad játék a legfontosabb, a túl sok különóra több hátránnyal jár számukra, mint amennyit nyerhetnek vele – véli egy budapesti óvodavezető. A fejlesztésre szoruló gyerekeknél ugyanakkor nagyon lényeges a logopédia, a fejlesztő foglalkozások, illetve pszichológus segítsége, ami ideális esetben az óvodán belül, ingyenesen megoldható. Emellett arra kell figyelni, hogy a kicsik megfelelő mennyiségű mozgását biztosítsuk, aminek hasznos formája például az úszás vagy korcsolyázás, de nagyon jót tesz, ráadásul ingyen van a szabad levegőn szaladgálás.

Tapasztalatai szerint mennyire jók az óvodán belüli, illetve kívüli különórák?

Kettősség van bennem ezzel kapcsolatban. Egyrészt, mint óvónő, és mint magánember azt mondanám, hogy „állj, és ne tovább!”, másrészt viszont, a vezetői mivoltomból fakadóan – mivel szolgáltató intézményként működünk – be kell hódolni a szülői kéréseknek. Összességében azt mondom, hogy meg kellene állítani a jelenlegi folyamatot.

Ezek szerint a szülői kérések arra irányulnak, hogy legyen sok különfoglalkozás?

Így van. Külön kell választani azokat a fejlesztő foglalkozásokat, melyeket mindenhol alapszolgáltatásként kellene nyújtani: a pszichológus, a logopédus, a fejlesztőpedagógus segítsége igen fontos az ezt igénylő gyerekeknél. Nagy szerencsénkre mind a négy hozzánk tartozó óvodában részesülnek ezekből a gyerekek. Helyben történik a fejlesztés, rendkívül jó team dolgozik nálunk: a három szakember az óvónőkkel együttműködve hatékonyan nyomon tudja követni a gyerekek fejlődését, fejlesztését.

A probléma ott van, hogy egyre több szülő a szükséges fejlesztő foglalkozásokat háttérbe szorítja, és fontosabbnak gondolja a „különszolgáltatásokat”. Ezek általában pénzes szolgáltatást jelentenek, így az esélyegyenlőség is sérül, hiszen aki nem tudja megtenni, nem fogja küldeni a gyerekét semmi külön tanfolyamra, aki pedig megteheti, az sokszor átesik a ló túloldalára, és nagyon sokat akar.

A gyerekek leterhelése jelenti a gondot az esélyegyenlőség sérülésén kívül?

Igen, egyre inkább úgy látjuk, hogy nagyon le vannak terhelve a gyerekek, ráadásul a játéktól veszi el az idejüket a sok különóra, ami pedig ebben az életkorban minden szempontból a legfontosabb lenne. Emellett kicsit az óvodapedagógusok presztízse is sérül. Jó lenne a szülők fejében rendet teremteni; tudományosan is bizonyított, hogy a játék fejlesztő szerepe mennyire fontos – annak a gyereknek, akit hagyunk játszani abban az életkorban, amiben neki erre szüksége van, sokkal kevesebb a tanulási problémája a későbbiekben. Nagyon sok előadás volt erről, vizsgálatokat folytattak pszichológusok, fejlesztőpedagógusok is. Sajnos a szülők mégsem veszik ezt tudomásul, nem hisznek a tényeknek.

Milyen szélsőségeket lát?

Néha úgy érzem, hogy egy-két szülő elvárásai alapján szolgáltatóházzá kellene alakulnunk, és be lenne jelölve, hogy ettől-eddig ez van, stb. Van olyan szülő, aki csak a különfoglalkozásra hozza be a gyerekét. Ez döbbenetes, és ezzel az óvodapedagógiát, illetve az óvodapedagógusok munkáját értékeljük le; néha még meg is jegyzik a szülők, hogy „a különórától fejlődik a gyerek, és nem attól, hogy óvodába jár”.

Mennyire jellemző, hogy óvoda után különórákra viszik a kicsiket?

Nagyon. Az óvodán belül van négy-öt féle dolog, amin mind részt vesz a gyerek, és később még fél hat után elviszik mozgásra, mert óvodai programunkhoz illeszkedően mi főleg művészeti dolgok köré csoportosítjuk a külön tanfolyamokat.

Mozgásra, sportra azért nyilván szükség van…

Nálunk speciális a helyzet, mert nincs tornatermünk egyik épületben sem, az udvaron pedig az időjárás miatt nem mindig megoldható, hogy nagyobb mozgásokat végezzünk a gyerekekkel. Ezért a külön sportról azt gondolom, bele kell férnie az óvodai időbe: egy úszás, egy korcsolya, van, ahol kosárovi van. Ezek hasznos dolgok, de arra ilyenkor is próbálunk odafigyelni, hogy olyan időszakra kerüljenek, amikor nem a gyerekektől vesszük el a játékidőt. Ezt az úszásnál, korcsolyánál például úgy oldjuk meg, hogy a nagyobbak heti egyszer, az alvásidőt lerövidítve járnak a foglalkozásokra.

A mozgás terén egyébként egyre inkább az a nézet kerül előtérbe, hogy többet ér, ha kint van a gyerek a szabad levegőn és futkározik egy nagyot, mintha bent tartunk egy húsz perces irányított mozgást.

Nyelvtanulásnak mennyire látja értelmét ebben az életkorban?

Az biztos, hogy minden fejleszt, ez nem kérdés. Azt a szülő ítéli meg, hogy mennyi pénzt áldoz erre. Ebben az életkorban a nyelvtanulás során inkább csak ismerkednek a nyelvvel – én nem tartom ezt annyira lényegesnek, semmi nem történik, ha csak iskoláskorban kezdi el a gyerek.

Fáradtabb, vagy épphogy energikusabb az a gyerek, aki sok különórára jár?

Azt hiszik a szülők – pláne a túl mozgékony és fejlesztésre szoruló gyerekeknél –, hogy az a megoldás, hogy különórákra elhordják őket, és majd ettől jobb lesz. De rá kellene jönniük, hogy éppen ezzel tesznek rosszat a gyermeknek, mert ha hagynák nyugodtan játszani és kibontakozni őket, sokkal jobban fejlődnének – ezt nagyon nehéz a szülőkkel megértetni. Sok esetben inkább negatív az eredmény, és nincs pozitív hozadéka.

A gyerekek 20-25 százaléka annyira leterhelődik, ahol a szülőnek az elvárása magas a gyerekével szemben, hogy fennáll az a veszély, hogy játszani se tud már. Annyira fáradt, mivel egész nap arra koncentrál, hogy „most ide megyek, oda megyek, húzzuk be, jelöljük be, itt már voltam, még ide kell hogy menjek…” Rángatás, fel kell kelteni – vannak ilyen túlzások, egyre több sajnos.

Hátrányban van óvodáskorban az a gyerek, aki nem jár semmilyen különórára?

Egyes szülők szemében igen, és tudom, hogy a társadalom elvárásai olyanok, hogy ma már nem is tudjuk elképzelni, hogy ne járassuk sehova a gyermeket, de én nem gondolom, hogy hátrányt szenved, aki „csak” játszik.

A fejlesztések más lapra tartoznak: akinél valamilyen részképesség-probléma van, azoknak nagyon szükséges a logopédus, a fejlesztőpedagógus, a pszichológus, és ott, ha még külön is elviszik ilyen foglalkozásokra, annak több értelme van, mint ha sportra, zenére, bármire hordanák.

Az óvónők a gyerek napközbeni viselkedése alapján tudnak tanácsot adni a szülőnek, hogy milyen külön foglalkozásnak lenne értelme?

Mindenképpen. Az óvó nénik, a három segítő szakember és jómagam óvodavezetőként mindig megbeszéljük a gyerekek viselkedését, igényeit, tehát az óvó néniknek is mindenképpen rálátásuk van a dologra, tudnak tanácsot adni a szülőnek, hogy amit elgondolt, az jó lesz-e a gyereknek, vagy sem. Aztán az egy másik dolog, hogy a szülő ezt elfogadja, vagy nem…

Kapcsolódó bejegyzések