kék órás

A barlangi túrázás hobbi és sport, de ha valaki komolyabb szinten végzi, akkor teljesen lekötheti a szabadidejét, akár életcéllá is válhat. A barlangász életmódhoz hozzátartozik a felszíni gyalogtúrázás, sátrazás és a felszíni természettel való „meghittebb” kapcsolat, amelynek sokkal inkább a kaland, mint a kényelem a jellemzője. A Debreceni Búvárklub Barlangász Szakosztálya segített összefoglalni a barlangokkal és a barlangászattal kapcsolatos legfontosabb tudnivalókat.


A föld szilárd kérgében természetes úton keletkezett, 2 méternél nagyobb, az ember számára járható üregeket nevezik barlangnak – Magyarország hegységeiben több, mint 3100 barlangot tartanak nyilván.


A gyakorlati barlangkutatás nem nélkülözheti a sport-barlangászok tevékenységét, tekintettel a barlangi terep nehézségeire. Sem feltáró kutatás, sem térképezés, kísérletezés, mintavétel nem képzelhető el anélkül, hogy a barlangba bemásszunk, sőt, a feltáró kutatás során egy-egy új szakasz első bejárása (pl. egy kürtő első kimászása) néha komoly sportteljesítménynek számít.


A barlangászatnak alsó vagy felső korhatára nincs meghatározva, de természetesen az egyes barlangok adottságai behatárolhatják azt. Barlangász vizsgát Magyarországon hivatalosan 12 éves kortól lehet tenni. Jó mozgáskoordinációra, mozgékonyságra, állóképességre van szüksége annak, aki barlangász szeretne lenni, de ezek a képességek javulnak is a barlangászat során. Kizáró okot a klausztrofóbia jelent.


A barlangászat alapvetően társas sport, hiszen egy barlangtúrához biztonsági okokból legalább négy fő szükséges, a túrázó csoport tagjainak egymásrautaltsága jó közösségformáló erő.


Mennyire veszélyes a barlangászat?


A barlangi túrázást a kívülállók veszélyesnek tartják, mivel jóformán csak a barlangi balesetek hírein keresztül hallanak erről a sportról. A Magyar Barlangi Mentőszolgálat statisztikái ezzel szemben azt mutatják, hogy amióta a Szpeleológiai Oktatási Rendszer működik, a barlangi balesetek száma minimálisra csökkent, és személyi sérülések ritkán fordulnak elő Magyarországon, ráadásul többnyire ezek sem súlyosak. Barlangi körülmények között pl. egy kartörés már súlyos sérülésnek számít. A balesetek érintettjei többnyire kezdők, akik megfelelő képzés és tapasztalt vezetők nélkül merészkedtek a barlangba.


Barlangi veszélyforrások


A barlangi veszélyforrásokat általában két fő csoportba szoktuk sorolni: objektív (az emberektől független, csak a barlang jellegéből fakadó) és szubjektív (az emberektől függő) forrásokra. A barlangi balesetek ritkán vezethetők vissza kizárólag objektív veszélyforrásokra, gyakoribbak a tisztán emberi hibából bekövetkező balesetek, de leggyakrabban kétféle veszélyforrás együttes hatása váltja ki a balesetet.


A veszélyforrások jelenléte még nem jelent feltétlenül balesetet, csak annak fokozott veszélyét, ebből gyakran következik az a felelőtlen hozzáállás, mely szerint „a múltkor sem történt semmi…” A barlangi balesetnek általában van még egy feltétele, ez pedig a véletlen, amellyel csak az a baj, hogy egyáltalán semmi befolyásunk nincs rá. Ha a túrázók (és elsősorban a túravezető) a veszélyforrásokat figyelmen kívül hagyva súlyos baleseti veszélyt idéznek elő, akkor a véletlennek csak abban van szerepe, hogy kit és hol ér a baleset.


Hogyan válhat valaki barlangásszá?


Bárki, aki úgy gondolja, hogy barlangász akar lenni, keressen meg egy barlangász egyesületet, ahol kellő oktatás és vezetés mellett biztonságosan elsajátíthatja a szükséges elméleti és gyakorlati ismereteket ahhoz, hogy „profi” barlangásszá váljon.


A barlangász társadalom az országban elég kis létszámú ahhoz, hogy az aktív tagok személyesen ismerjék egymást, így a barlangász találkozók szinte családias hangulatúak. A barlangász oktatás Magyarországon az egységes Szpeleológiai Oktatási Rendszer szerint több lépcsőben valósul meg.


A kezdő barlangászokat a barlangász egyesületek képzik alapfokú barlangjáró tanfolyamokon.


A második lépcső egy komolyabb kötéltechnikai képzést biztosító ún. technikai tanfolyam.
A harmadik lépcsőben kettéágazik az oktatás; a sportvonalon illetve a túra- és expedícióvezetői tanfolyamon sajátíthatják el az egyesületek kulcsemberei a vezetés tudományát.

A barlangkutatás előbb-utóbb minden sport barlangászt „megkörnyékez”, hiszen az ember kíváncsi természetű, és nem elégszik meg az általa felfedezett új világ látványával, azt is tudni szeretné, hogyan keletkezik a barlang, a cseppkő és az egyéb képződmények.


Barlangi túrához elengedhetetlen egyéni alapfelszerelések


Azok a tárgyak tartoznak ebbe a csoportba, amelyek elengedhetetlenül fontosak a túrázáshoz. A két alfejezetbe való osztást indokolja, hogy az úgynevezett egyszerű túrázáshoz szükséges felszerelésen túl (alapfelszerelés) aknák, szakadékok leküzdéséhez további eszközök szükségesek.


Világító eszközök és használatuk


Bármilyen barlangba megyünk, legfontosabb felszerelés a lámpa. Létfontosságú követelmény, hogy a barlangi tartózkodás teljes ideje alatt megfelelő fényt adjon.


A barlangi világító eszközök hosszú fejlődésen mentek keresztül, és még jelentős változásokat hozhatnak a technikai találmányok. Eleinte fáklyákat és mécseseket alkalmaztak, de körülményes használatuk miatt nem megfelelőek. Hosszú ideig a bányászok jól bevált karbid lámpája volt az egyetlen megbízható világító eszköz. E század elejétől foglalkoznak az elektromos világítással, és egyre jobb eredményeket érnek el. A világító eszközök kiforratlansága miatt egy lámpával ne induljunk túrára.

Általánosan egy fő és egy mellék, vagy tartalék-világítást használunk. Ennek megfelelően különféle világítórendszerek alakultak ki:

FŐVILÁGÍTÁSTARTALÉK-VILÁGÍTÁS
1. Kézi vagy fej karbid lámpa1. Elemes vagy akkumulátoros lámpa egy erős és egy gyenge fényű izzóval
2. Akkumulátoros lámpa2. Zseblámpa
3. Elemes fejlámpa3. Zseblámpa


Ruházat

Lábbeli


Barlangtúrához legszélesebb körben a gumicsizmát használják számos jó tulajdonsága és egyszerűsége miatt.


Méretválasztásnál célszerű úgy eljárni, hogy két vastagabb zoknival a láb teljesen kitöltse a csizma fejét, mert ellenkező esetben nehézséget okoz a kisebb lépéseken való megállás a felhajló részek miatt.


Természetesen a túl szoros csizmát is kerülni kell, mert ez a vérkeringést rontaná. A különböző kivitelek közül a mélyebb barázdákkal ellátott talpú, bélés nélküli kivitelek a megfelelők, mert ezekkel a sáros helyen jobban boldogulunk, és ha víz kerül a csizmába, nem kell arra várni, míg a bélés megszárad. További gondot jelent, hogy a bélés összegyűrődhet, elszakadhat, és így a lábat jobban feltöri. Mivel a csizma szára a lábszár felső harmadáig felér, ezen rész védelmét is biztosítja vízzel és kisebb sérülésekkel szemben.


A másik gyakran használt lábbeli a bakancs, amely a gumicsizmához képest jobban tartja a bokát és könnyebb a kis lépéseken megállni, azonban nehezen szárad ki és sérülékenyebb, drágább, mint a gumicsizma. Az agyagos, vizes környezetben a bakancs gyorsan tönkremegy.


Overáll


Célszerű az alsó és a felső ruházatot is overáll szabás szerint elkészíteni, mert ez egybefüggően biztosítja a test védelmét a hideggel, a horzsolásokkal és a zúzódásokkal szemben. További előny, hogy nem kell a ruhát állandóan a helyére rángatni, és a szűkületekben sem fenyeget az a veszély, hogy azért nem jutunk tovább, mert a ruha lemaradt vagy feltorlódott valahol.


Alsó overáll


Meleget biztosító és a vizet minél kevésbé magában tartó műszőrme a legmegfelelőbb. Közkedvelt elnevezése ennek az anyagnak a „műnyúl”. Az ilyen típusú ruhák alá általában elegendő egy alsónadrág és egy póló. Megválasztásuknál mindenképpen figyelembe kell venni, hogy az anyagok vastagsága – ezzel együtt a meleg biztosítása – különböző, így előfordul, hogy egy budai „meleg barlangban” használt ruha egy patakos, vagy egy Alsó hegyi barlangban hidegnek bizonyul.


Hazai barlangokban általában a célnak megfelel egy gyapjú vagy pamut overáll vagy melegítő is.


Felső overáll


Leginkább vízlepergető vagy mérsékelten vízálló műszálból készül, de elterjedt a természetes alapanyagú munkásoverallok használata is. A műanyag alapú overáll nagy előnye, hogy jobban ellenáll a kopásnak. A csepegő, freccsenő vizeket – amennyiben impregnálták – nem engedi át, és a szűkületek leküzdése is könnyebb, mert nem tapad annyira, mint a hagyományos munkásoverall. A vászonoverallok előnye a műszálassal szemben, hogy szellőzésük jobb. Ez az egy előny azonban ritkán ellensúlyozza hátrányait és azt, hogy sokkal lassabban szárad meg. A külső overallokat érdemes a kopásnak leginkább kitett helyeken (a fenék részen, a könyöknél és a térdnél) már előre folttal ellátni. Mivel a kopásokon túl szakadások is előfordulhatnak, olyan alapanyagú ruhát kell választani, amely egy-egy sérülés után nem hasad tovább.

Az ujj és szár végeinél előnyös a gumis vagy tépőzáras szűkítés, amely jó anyag esetén még a csizmaszárnál valamivel magasabb víz bejutását is megakadályozza egy rövidebb vizes szakaszon való átkelésnél. Hasonló előnyökkel jár az overáll szárát a csizmára szorító autógumi belsőből vágott gyűrű használata is. Nem praktikus, ha az overáll szárát a csizmába gyűrjük, mivel így mind a víz, mind a sár könnyebben jut a csizmába. Jó kiegészítő még a gallérba rejthető kapucni, amely kisebb folyó vagy csepegő vizű helyeken kényelmesebbé teszi az átkelést. Gyártanak különleges vízhatlan overallokat, amelyek tökéletesen biztosítják a víz elleni védelmet. Ezen előnyük ellenére ezeket csak rendkívül vizes helyen használjuk, mivel a rossz szellőzés miatt belülről szinte ugyanolyan vizes lesz, mintha beázott volna, lévén a barlangászat intenzív mozgással járó sport. További gondot jelenthet a fagyra érzékeny anyag, ami hideg időben egyszerűen eltörik, és mindezt tetézi a kivitel igen drága beszerzési ára.


Az overallok kiválasztásánál fontos szempont a bőség, ami a megfelelő alsóöltözetet is figyelembe véve akkora legyen, hogy kényelmesen le lehessen guggolni és fej fölé nyújtott kézzel le lehessen hajolni. A kellemes közérzet alapja a se nem szűk, se nem bő öltözet, amelyben a levegő tud mozogni és mászás során sem akadozik be, nem csúszik le. A barlangok, nálunk átlagos 10 C°-os hőmérsékletéhez alkalmazkodva célszerű a ruházatot megválasztani, a túra sebességét és a barlangban töltött időt ismerve.


Sisak


A sisak nélkülözhetetlen eszköz barlangászatkor. Egyrészt védi a fejet, másrészt a lámpa szilárd rögzítésére szolgál. Felépítését tekintve egykoron bőrből, fémből készítettek, azonban a műanyagok térhódítása lehetővé tette könnyű és egyben hathatós védelmet nyújtó sisakok kialakítását, amelyek egy kemény külső héjból és egy belső hevederzetből, valamint ezt az egészet a fejre rögzítő hevederből állnak (8. ábra). A sisakkal szemben is érdemes igényesnek lenni, hiszen ez biztosítja a fej védelmét. Feltétlenül érdemes az UIAA által tesztelt és jónak minősített típusokat vásárolni, mert ezeknél a használó biztos lehet a körültekintő minőségellenőrzésben. A megfelelő sisaknak minimálisan három tulajdonsággal kell bírnia:


– Y alakú rögzítő heveder, amely biztosítja, hogy a sisak ne billenjen le a fejről.
– Megfelelő méretű és kiképzésű kontakt-zóna, amely a koponya és a sisak szilárd héja közötti szabad tér. A kontaktzónát kialakító hevederek egy nagy ütésnél megnyúlásukkal, szakadásukkal elnyelik a terhelés energiájának jelentős részét, így mentesítve a koponyát és a csigolyákat az elviselhetetlen terheléstől. A kontaktzónába soha ne tegyünk kemény tárgyat!
– A sisakra erősített lámpa rögzítésénél körültekintően kell eljárni, a csavarok semmiképpen sem lóghatnak a sisak belsejébe, mert ezzel megsérthetik a fej vékony bőrét, rosszabb esetben a koponyát.
A sisak használata hosszú túrákon igen terheli a nyakizmokat, ezért érdemes a közel azonos védelmet nyújtók közül a könnyebb kivitelt választani.


Elsősegély-felszerelés


Minimális elsősegély–felszerelésnek mindig mindenkinél kell lennie. Ez – még ha egy nagyobb sérülés is történik – elegendő lehet a főbb vérzések csillapításához, megállításához, ha az egész csoport által vitt kötszermennyiséget vesszük figyelembe. Főbb alkotórészei ennek a csomagnak:


– kötszerek: gyorstapasz, mullpólya, fásli, ragtapasz, esetleg szigetelőszalag,
– gyógyszer: erős fájdalomcsillapító (pl. antidolor),
– izolációs fólia: kényszerű lent tartózkodás esetén a használatával a test védhető a gyors hőveszteségtől, több fóliából sátrat is kialakíthatunk, amely a karbid lámpával fűthető.


Hosszabb túrán célszerű közös zsákban elhelyezni gyógyszereket és teljesebb elsősegély–felszerelést. Ha van állandóan vagy időszakosan szedett gyógyszer, azt se felejtsük ki a személyi elsősegélycsomagból.


Egyéni kiegészítő felszerelések


– barlangász beülő heveder
– ereszkedő eszköz
– kantár
– biztosító eszköz
– mászó gép
– karabinerek


A kötéltechnika már egy kiterjesztése a barlangi túrázásnak. E nélkül is szép és nehéz túrákat lehet tenni. Amikor azonban az ember elkezd érdeklődni az aknák, kürtők iránt, hogy hova is vezetnek, vagy az aknabarlangok rejtelmeire kíváncsi, elengedhetetlen a kötél segítségével való barlangjárás. Ekkor a gondosan vezetett kötél lesz a közlekedési útvonal.


CSOMÓZÁSI TECHNIKÁK

csomózási technikák



Barlangterápia


A Béke-barlang feltárása során a barlangkutatóknak feltűnt, hogy a hideg víz ellenére senki nem betegedett meg, sőt az addig lázas, náthás betegek is meggyógyultak a barlangban. A kutatók tapasztalata alapján szakemberek kezdték vizsgálni a barlang gyógyhatását. Az évek során egyre jobban felismerték a barlangok gyógyhatását előidéző tényezőket. Ezeket a hatótényezőket Jakucs László foglalta össze:


1. A barlangi légtér portalansága, toxikus, izgató és egyéb allergiaanyag mentesség. Ingerkeltés kizáródása.
2. A barlangi levegő bakteriális-virális sterilitása. Újrafertőzés lehetőségének kizáródása.
3. Penészgombák esetleges antibiotikus produkciója. Antibiotikum effektus lehetősége.
4. A barlangi légtér átlagosnál magasabb CO2-tartalma. Légzésmélység fokozódása, anyagcsere folyamatok meggyorsulása (borogatás).
5. A 10 C° körüli, földalatti környezet hűvössége. Légzésmélység fokozódása, anyagcsere folyamatok meggyorsulása (borogatás).
6. A folyamatosan reprodukálódó aeroszol oldott ionjai (pl.: Ca2). Görcsoldó, gyulladás gátló, nyáloldó, fertőtlenítő hatás.
7. Hőmérséklet-változások hiánya. Stressz hatások kiküszöbölése.
8. A jelentősebb légáramlások hiánya. Stressz hatások kiküszöbölése.
9. A barlangi levegő magas relatív nedvességtartalma (80-100%). A szervezet megnyugtatása.
10. A gyors légköri frontok, elektromos, barometrikus változások hiánya. Neuroendokrin szabályozás.
11. A karsztbarlangok megnövekedett radongáz-tartalma (alfasugárzás), a felszíni sugárzásokban való szegényessége, Faradaykalitka hatása. Biológiai ritmus helyreállítása.
12. A mozgáshiányos, szokatlan földalatti környezet, csend, fényszegénység stb. lélektani hatása. A vegetatív idegrendszer tónusának kiegyensúlyozása.


Természetesen nem mindegyik tényező egyforma hatású. A vizsgálatok már több barlang gyógyhatását kimutatták, és ezekben terápiás kezelések is folynak (Béke-barlang, Abaligeti-barlang, tapolcai Kórház-barlang, Szemlő-hegyi-barlang).


Az eddigi vizsgálatok szerint egyetlen tényező önálló gyógyhatását nem sikerült hitelesen kimutatni, csak a komplex hatás kedvező szerepe bizonyítható egyértelműen.

A barlangok élővilága


A barlangok élővilága sokkal gazdagabb, mint azt egy laikus gondolná. Több ezer növény- és állatfajt tartanak nyilván, amelyek a barlangban élnek. Természetesen a felszíni élővilághoz képest a barlangok élővilága rendkívül szegényesnek számít.


MAGYARORSZÁG NYILVÁNTARTOTT BARLANGJAINAK HEGYSÉGENKÉNTI MEGOSZLÁSA
(1994. évi adatok)
Aggteleki-karszt 275
Alpokalja 19
Bakony 740
Börzsöny-Cserhát-Karancs 33
Budai-hegység 177
Bükk 852
Gerecse 322
Mátra 53
Mecsek 89
Naszályi-rög 23
Pilis 226
Szentendre-Visegrádi-hegység 24
Velencei-hegység 5
Vértes 90
Villányi-hegység 41
Zempléni-hegység 197
Összesen 3166

Szöveg: Debreceni Búvárklub, Barlangász Szakosztály

Kapcsolódó bejegyzések