Gyors döntések, lényeglátás, ügyesség; az élet minden területén fontos képességeket fejlesztenek az úgynevezett „kontaktsportok” – állítja Barna Tibor, a Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Kar Küzdősportok tanszékének vezetője. A birkózással és cselgánccsal kapcsolatos legfontosabb tudnivalókról kérdeztük a szakembert.
Kinek való a birkózás és a cselgáncs?
Ezeknek a sportágaknak rendkívüli a személyiségformáló és képességfejlesztő hatása, ezért mindenkinek ajánlom: szerény, visszahúzódó típusú gyerekeknek is, fiúknak, lányoknak egyaránt. A birkózás és a cselgáncs is „valós” küzdősport. Itt valóban a test-test elleni küzdelemé a főszerep, nem pedig az esztétikáé, mint egyes harcművészeteknél, ahol a lényeg, hogy szép mozdulatsorokat mutassanak be. Mind a birkózásban, mind a cselgáncsban a másodperc törtrésze alatt kell dönteni, hogy hogyan reagáljak, hogyan tudom például a másikat olyan helyzetbe hozni, hogy lekerüljön a talajra – meg kell találnom a megfelelő megoldást úgy, hogy közben figyelembe veszem a saját fizikai és lelki tényezőimet. Ezek a helyzetek segítenek kialakítani már a kisgyermekekben is a gyors döntés és a lényeglátás képességét, amikre az élet minden területén igen nagy szükség van.
Ezekben a sportokban állandóan új kihívásoknak van kitéve az ember a mozgás szempontjából, ami rendkívüli módon fejleszti az ügyességet. Ráadásul az egész testet megmozgatják, ami a testsúlyszabályozás, a zsírégetés szempontjából is nagyon jó.
Hány éves korban érdemes ezeket elkezdeni?
Hat-hétéves, tehát iskolaérett korban már nyugodtan el lehet kezdeni mind a birkózás, mind a cselgáncs gyakorlását. A lényeg, hogy szakemberhez forduljon a szülő – ők tudják, hogyan kell „felépíteni” egy gyereket hat éves kortól tizennégy-húsz éves korig, míg esetleg élversenyzővé válik.
Honnan tudhatjuk, hogy jó oktatóhoz, jó helyre visszük a gyereket?
A legelső a bizalom a szülő és a gyerek részéről: bíznak-e benne, hogy ha a Tibi bácsihoz vagy a Bandi bácsihoz kerül a gyerek, akkor ott egy eredményes folyamat részesévé válik, az ő egészségének megőrzése és fejlesztése mellett.
Az oktató feladata az egészséges életmód kialakítása, a sportnak a gyerek életrendjébe történő beépítése, és, ha alkalmas rá, akkor a csúcsteljesítmény felé való irányítása.
Milyen veszélyei lehetnek ezeknek a sportoknak?
Minden élsportnak megvan a maga veszélye. Az első és legnagyobb veszélye az, hogy az ember túl sok energiát fordít rá, és nem jön meg az eredmény, és ezzel együtt az anyagi háttér…
A fizikai veszélyek, a sérülések mennyire jellemzőek?
Ezek a sportágak, bármilyen hihetetlen, nagyon jól szabályozottak, a sérülésveszélyt nem is lehet hasonlítani például egy labdarúgáshoz vagy más labdajátékhoz. Itt hosszú idők telnek el, amíg beleakad valakinek az ujja a másik combjába vagy kezébe. Birkózásnál előfordulhat, hogy valakinek a füle eltörik, és lehetnek apróbb sérülések, horzsolások, ami minden sporttal együtt jár.
Milyen felszerelésre, milyen helyszínre van szükség a birkózáshoz, illetve a cselgáncshoz?
A birkózáshoz nem kell más, mint egy tornaterem, egy szőnyeg. Nem véletlen, hogy a világban mindenhol: Amerikában, Olaszországban, Japánban, stb. az iskolai testnevelésbe tartozik, mert kiváló személyiségformáló, rendkívül olcsó és jól szabályozható. A cselgáncsban sincsenek nagy költségek, annyi, hogy ott szükség van egy judoruhára.
Maguk az órák mibe kerülnek?
Heti három alkalommal számolva havi 4-5 ezer forintot kell fizetni a foglalkozásokért.
Mennyi idő alatt lehet megtanulni birkózni, illetve cselgáncsozni?
Két év, mire megmondjuk, hogy ki az „írástudó”, vagyis ekkor már látja egy szakember, hogy kiből lehet versenyző.
Nyilván nem csak csúcssportolóként birkózhat vagy cselgáncsozhat valaki…
Ha valaki szerényebb képességű, érzékeltetem vele, hogy ne gondolkozzon külföldi szerződésekben… Itt vagyunk, elvagyunk ezen a szinten, jól érezzük magunkat, versenyezget, amennyit a tehetsége lehetővé tesz, mellette megszerzi a diplomáját, stb.
Lehet hosszú időn keresztül anélkül űzni ezeket a küzdősportokat, hogy az ember versenyekre menjen? Vagy mindenképpen legalább háziversenyeken, vagy hasonló megmérettetésen részt kell venni?
Itt a verseny az első pillanattól bejön, ahogy a gyerek belép a terembe, és végig megvan.
Rengeteg játékos küzdőgyakorlat van. Mozogni kell jobbra-balra, kézzel, illetve lábbal végezhető gyakorlatokat kombinálunk, követni kell az én fejem mozgását – ezzel például a figyelem megoszlását, tartósságát és az ügyességet is fejlesztem. Gyakorlatok százezrei, milliói és különböző ellenfelek késztetik állandó megmérettetésre az embert – éppen ez formálja azt a személyiséget, ami aztán az életben való helytállást segíti.
