Minden szülő beleegyezett, hogy menjenek a gyerekek öt napos erdei iskolába, tanáraink lelkesen szervezik, nagyon várják. Azt mondják, ez nagyon sokat ad a gyerekeknek, nagyon nem érdemes kihagyni. De mégis, mi, hogy lesz…?
Interjú a “mi Zsuzsa néninkkel”, Laci bácsi osztályfőnök társával. Zsuzsa néni több, mint 30 éve tanít, és ez alatt szervezett néhány erdei iskolát is…
Mit ad az erdei iskola a gyerekeknek, és miből marad ki, aki nem vállalja?
Az erdei iskola gyakorlatilag egy hét az iskola nélkül és a szülők nélkül. A gyerekek olyan közegbe csöppennek, amit ők maguk alkotnak. Nyilván vannak szabályok, és nyilván van velük felnőtt, tehát nem arról van szó, hogy mindent szabad. De nagyon sok minden úgy történik, ahogyan egy gyerek szereti… Nagyon figyelünk rájuk, és igyekszünk mindent úgy alakítani, hogy nekik nagyon-nagyon jó legyen.
Az erdei iskola a közösséget építi: a gyerekek magas szinten találnak egymásra, hiszen együtt alszanak, együtt kirándulnak, együtt esznek, együtt játszanak, mindent együtt csinálnak. Emiatt nagyon jó lett volna már tavaly, harmadikban elmenni velük, hiszen akkor mi Lacival ebből profitálni tudtunk volna az iskolában… Sajnos a pandémia miatt nem mehettünk.
Mit profitálnátok ebből tanárként?
Nagyon lehet örülni annak, hogy a gyerekek egymásra találnak…
Mi a különbség egy tábor és az erdei iskola között? Első hallásra hasonló dolog, de belegondolva mégsem…
Az erdei iskola annak idején egészen pontosan úgy indult, hogy vittük a könyveinket, vagy legalábbis az olvasást, a matekot és a környezetet, és tanulás is volt. Innen nőtte ki magát egy olyan táborrá, ahol teljesen végiggondoljuk a gyerek napját. Figyelünk arra, hogy amit ő hallott délelőtt, azt délután visszakérdezzük, kvízek-totók, játékok formájában. Tehát mindenféle érdekes dolog történik délután, amiben visszaköszön, hogy mi történt délelőtt.
Minden napra kell valami, folyamatosan lekötjük őket, de eközben persze hagyunk időt a szabad játékra is.
Tulajdonképpen az “iskola” kifejezés már inkább csak hagyományból ragadt rajta az erdei iskolán, hiszen túl sok köze nincs az iskolához. Arról szól, hogy ha a természetben, vagy akár a városban jövünk-megyünk, mire kell vagy érdemes figyelni. Rengeteg alkalmat nyújt arra, hogy közösen énekeljünk, hogy kitaláljunk dolgokat. Esténként például lesz “Ki mit tud”, és erre már előre készülhetnek a gyerekek. Ezzel tulajdonképp egymást szórakoztatják. Lesz tábortűz is esténként, tehát valóban, egy kicsit “táboros” is.
Nagyon nagy különbségnek az hangzik a táborhoz képest, hogy az erdei iskolában ismerős gyerekekkel, ismerős tanárokkal engedem el a csemetémet… Egy vadidegen táborban jó esetben van egy-egy barát, barátnő az elején…
Igen, ez így van. De nagy egymásra találások is vannak, sőt, nagy szerelmek is születnek, már a kisebbeknél is…!
És mi van azzal, aki esetleg kilóg valamiért a közösségből? Úgy képzelem, hogy valakinek azért nehéz ez az egész…
Előfordul ilyen is, igen. Vannak olyan gyerekek, akik még talán egyszer sem voltak távol a szüleiktől.
Főleg most a pandémiában nagyon sokaknál jellemző volt, hogy maximum egyszer-kétszer aludt a gyerek a nagymamánál, és más idegen helyre nem is ment napokra…
Igen, igen – remélhetőleg az ilyen gyereknek is biztonságot nyújt, hogy olyan emberek veszik körül, akiket ő nagyon ismer, akikkel nagyon sokat volt-van együtt.
Felnőttként a táborokról elég sokunknak van olyan története, hogy írtuk a képeslapokat, hogy “vigyetek haza” aztán persze előbb hazaértünk, mint ahogy a posta megjött…:)
Természetesen mindenkit igyekszünk megnyugtatni, ha arra van szüksége… Nekem is volt olyan régebbi tanítványom – a legnagyobb szájú fiú az osztályban -, akinek fél éjszaka simogattam a hátát, hogy el tudjon aludni… És utólag ő is örült, hogy végigcsinálta, őbenne is egy nagyon szép emlék. Azóta már – nem is tudom… – 180cm, most érettségizik…
Milyen a jó erdei iskola helyszín?
Legelőször is, biztonságos, feltétlenül. Ad egy keretet a gyereknek, hogy meg lehessen beszélni “mettől meddig tart a szabadság”.
Az épülettel kapcsolatban tulajdonképpen mi nagyon szeretjük azt is, ha az egész csapat egy szobába befér, de az is jó dolog, ha öten-hatan tudnak együtt lenni. Azt nem tartom jónak, ha csak kettő-három gyerek alszik egy szobában, mert akkor igazából értelmét veszíti ez a dolog.
Aztán természetesen lenni kell megfelelő tisztálkodási és étkezési megoldásnak. Ezekből nincs szükség a legextrább minőségre – a jó erdei iskola nem az ötcsillagos hotel. Hanem inkább olyan hely, ahol gyerek-szinten lehet rendet tartani, ahol azért lehet bulizni, ahol van hely bőven, ki lehet menni a kertbe, az udvarba. Ideális, ha játszótér, sportpálya is van. És – nem utolsó sorban – lehessen túrázni, jussunk el egy erdőbe 500 méteren belül…
Mitől szoktak tartani a szülők, mivel tudod őket megnyugtatni?
A szülők nyilván attól tartanak, hogy nincsenek a gyerekeikkel, és hogy vajon kellőképpen figyelünk-e rájuk… Vagy esetleg hogyha valamilyen gyógyszert kell szednie a gyereknek, akkor azt beveszi-e rendesen. Vagy ha valamire allergiás valaki, akkor megkapja-e majd a megfelelő ellátást. Ezekre mi mind-mind figyelni szoktunk. A kezdetektől fogva, onnan, hogy a buszon kinek van hányingere, egészen odáig, hogy van-e bármilyen meglepő szokása a gyereknek, amiről tudnunk érdemes, milyen gyógyszert, hogyan szed, milyen tünetet hogyan szoktak kezelni otthon.
Mostanában az ételallergia, ételérzékenység egyre elterjedtebbnek tűnik – bonyolult lehet követni, hogy ki, mit ehet-nem ehet…
Régen is volt már ilyenünk. Úgyhogy volt már olyan, hogy a kisgyerek külön hozta magával a lefagyasztott adagokat, amit “Anya” megfőzött, bepakolt az útra. És most is lesz ilyenünk, erre tudunk figyelni.
Mitől szoktak tartani a gyerekek…?
Hogy kimaradnak…:) És persze nyilván van, hogy hiányzik az anyu néha… De napközben azért ez nemigen szokott gond lenni – nem nagyon érnek rá… – inkább csak este.
Mit szoktatok ezzel kezdeni? Mi a jobb, ha vigasztalgatjátok őket, vagy vártok egy kicsit, hogy hátha magától megoldja a gyerek…?
Énnekem a nagy varázsszerem a mese… Minden szobába beülünk – vagy én, vagy Laci – és mesélünk este. Utána pedig többször benézünk rájuk. Olyan nincs, hogy valaki ott sírdogáljon magában! Ha gond van, akkor kicsit beszélgetünk, és nyilván igyekszünk valahogyan tompítani a gondolatokat…
A mobiltelefonnal kapcsolatban… Gondolom, nagyon nem jó, ha egész nap elérhető a gyerek, és üzeneteket váltogat a szüleivel, satöbbi. De az pedig szülőként hangzik ijesztőnek, hogy egy hétig nem szólhat hozzá az anyukája… Mi erről a véleményed, tapasztalatod? Mi az ideális időpont, ha visznek telefont? Vagy ne vigyenek egyáltalán…?
A mostani erdei iskolára azt kértük, hogy ne hozzanak a gyerekek telefont egyáltalán. Ezt ők elfogadták, de azért izgulnak miatta, és a szülők közül is jelezték néhányan, hogy aggódnak…
Előzőleg volt, hogy vittünk telefonokat, és naponta kb. egy órára megkapták a gyerekek, hogy föl tudják hívni az anyut. De azért ez nekik nagy feladat ám! Egyrészt nem is mindig érik el a szülőket az adott pillanatban, van, hogy nincs rendes térerő, és annyi programunk van egész nap, hogy nehéz erre ideális időt találni. És van, hogy épp a telefonálás zaklatja fel őket – most is mondta az egyik kislány, hogy ő biztosan nem hívja fel az anyukáját, mert attól kiborul… Könnyebb neki, ha nem beszélnek…
Olyan is lehet, hogy a gyerek felhívja a szüleit, hogy haza akar menni, mert épp összevesznek a barátjával és el van keseredve – szegény szülő otthon marcangolja magát, pedig a gyerekek esetleg fél óra múlva rég kibékültek…
Mi viszont természetesen viszünk telefont, és aki szeretné, a mienkről felhívhatja az anyukáját. Ha pedig gond van, nyilván jelentkezünk.
Mit szoktak a legjobban szeretni a gyerekek az erdei iskolában, mi szokott lenni a legnagyobb élmény?
Ők tudnák rangsorolni… Szerintem az éjszakai túra. Azt első nap éjszaka szoktuk tartani, hacsak nem szakad az eső. Aztán nagyon szokták szeretni a “Ki mit tud”-okat. És természetesen a kirándulásokat barlangokkal, gyerekeknek is élvezetes látnivalókkal. Szokott lenni helyi túravezetőnk, aki mindig nagyon érdekes dolgokról mesél, nagyon átélhetően.
Szóval joggal imádják a gyerekek az erdei iskolát. A tanárok pedig vagy nagyon imádják, vagy nagyon nem szeretnék… Mert természetesen fárasztó, 24 órás ügyelet, és amíg el nem aludt minden gyerek, mi nem fekszünk le… De megéri, ezt nagyon kár kihagyni!
