Az evezés remek móka, a lényeg, hogy a gyerekek megéljék, milyen kint lenni a természetben, élvezni a napsütést, a levegőt, a fák zöldjét – lelkesít Horváth Péter „Kisindián”. Az Indián-Vízitúránál minden nyáron tartanak evezésoktatást – egy hét után már kisebb vízitúrára is indulhatnak a résztvevők. Ha valaki itt megszereti a kenuzást, később szóba jöhet a versenysport is – erről is beszélgettünk.
Milyen ágai vannak az evezésnek, ezek közül mivel érdemes egy gyereknek kezdenie?
Az evezésnek jó pár ága van, aszerint különböztetik meg, hogy milyen mozdulatsorral, milyen lapátolási technikával, illetve, hogy milyen hajóban történik a dolog. Az első, a klasszikus evezés a kielboatokban történik: két pár evezős, dupla üléses, nagy hosszú, csápos hajókban; a régi dunai fényképek ilyenekkel vannak tele.
Manapság leggyakrabban a kajakkal és a kenuval lehet találkozni, maradjunk mi is ezeknél. Mind a kettőnek van versenysport ága és szabadidő sport ága. Mi itt az Indián-Vízitúránál a szabadidős résszel foglalkozunk, tehát nálunk nincs olyan teljesítménykényszer, ami a versenysportban megfigyelhető. Egész egyszerűen arra az élményre „vadászunk”, és azt az élményt próbáljuk átadni a hozzánk látogatóknak – elsősorban a gyerekeknek –, hogy milyen kint lenni a természetben, élvezni a napsütést, a szabad vizet, a levegőt, a fák zöldjét, a homokos padokat, esetleg a fürdést a Dunában, és magát a társaságot.
Hány éves kortól lehet elkezdeni evezéssel foglalkozni, van-e előfeltétele? Kell-e például tudni úszni?
Nincs igazán előfeltétele, mert mi általában evezni megyünk, nem borulni… Tehát evezni kell, nem úszni, a mentőmellény viselése pedig nálunk – főleg a gyerekeknek – kötelező. A kezdőknek még felnőtt korban is, gyerekeknek pedig 18 éves korig.
Az evezésoktatást nagyjából hat éves kortól lehet megkezdeni, de magánál a kenuzásnál tulajdonképp nincs alsó korhatár: sok olyan egyesületi tagunk van, aki a pici – fél-egy éves gyerekét – hozza magával a hajóba.
Hány éves korig fogadtok evezni tanulni vágyókat?
A legidősebb tanítványom egy 86 éves nagymama volt. Remélem lesz aki túlszárnyalja életkorban, és akkor teljes lesz a skála.
Milyen gyakran fordul elő, hogy felborul egy hajó? Ilyenkor hogy véditek ki, hogy ne ijedjenek meg a gyerekek, ne vegye el a kedvüket a dolog?
Aki betartja a szabályokat ritkán kerül veszélyes helyzetbe. Nekem 10 évente van akaratomon kívüli borulásom, de még semmi bajom nem történt. A gyerekeknek az elején elmondjuk a borulással kapcsolatos teendőket, nem riogatjuk őket, inkább felkészítjük őket arra a helyzetre is, ha úszva kell folytatni. A mentőmellény fenntartja őket, a kormányosok pedig tudják az ilyenkor teendőket. Nem tudunk olyan gyerekről, aki emiatt hagyta volna abba a kenuzást.
Ki az, akinek valami miatt nem ajánlott az evezés – esetleg betegség miatt?
Mindenkinek, aki a szabad mozgásában nem korlátozott, vagy meg tudja oldani a szabad mozgását, van lehetősége a kenuzásra. Egészen kevés olyan betegségről tudok, ami abszolút kizárja a vízre szállást, de az már nagyon sok minden mást is kizár. Külföldön van olyan speciális hajó és felszerelés, amivel a sérültek is tudnak evezni, olyan ember is, akinek mondjuk könyökízülettől lefelé hiányzik a keze, vagy hiányzik a két lába. Az evezés univerzális dolog: ha az ember tudja mozgatni a hátát, a kezét, és az elején egy kis bátorságot érez magában, jöhet a vízre.
Mi történik egy foglalkozáson? Van elméleti része, esetleg szárazföldi edzés része a dolognak?
Az elején semmiképp nem a szabályok világába próbáljuk bevezetni a gyerekeket – ettől sokan elveszítenék a lelkesedésüket. Nem is azért jönnek, hogy elkezdjük őket gyakorlatoztatni az udvaron; erre ott a testnevelés óra.
Ehelyett, amikor először idejönnek a gyerekek, egy tíz-tizenöt perces elméleti eligazítás után megyünk is a vízre – itt olyan általános dolgokat mondunk el, hogy „gyerekek, amikor lemegyünk a partra, ne széledjetek szét, ha be akartok szállni a hajóba, a kormányosnak kell engedelmeskedni, stb.”.
Mekkora csoportokban, mekkora hajókban tanulnak a gyerekek?
Négy személyes túrakenuk képezik az alapját ennek az oktatásnak – egy átlagos képességű kormányos nagyjából három ember hibáját tudja korrigálni. A kormányosok egyben oktatók is, a teljesen kezdőkkel „Indián”, és jómagam, „Kisindián”, vagyis két felnőtt foglalkozunk. De azok a gyerekek, akik ma kormányoznak, valaha mind itt álltak az udvar közepén nagy csoportban és csak várták, hogy mi lesz ez a kenuzás. Megtanítottuk őket kenuzni, aztán később kiképeztük őket kormányosnak – ma már ők viszik azokat a gyerekeket, akik tanulnak.
Hogy kell elképzelni, egyszerre hány hajóval mentek a Dunán?
Az evezésoktatásos létszám 60 és 150 fő között szokott lenni itt a Dunán – ez időjárástól és egyéb dolgoktól is függ. Napi átlagban 100 fő körül vagyunk.
Egy kezdőnek mennyit kell tanulnia, hogy valamilyen eredményt érjen el?
Nekünk három ingyenes evezésoktatós hetünk van minden évben a nyáron. Az iskolai időszak utáni első héten indul is az oktatás – ilyenkor hétfőtől péntekig tíz órától délután ötig vagyunk. Idejönnek a gyerekek a kezdésre, elmenni pedig bármikor lehet utána. Az első hét után szervezünk egy vízitúrás hetet az oktatáson részt vetteknek a Dunán, hogy a valóságban is ki tudják próbálni a tudásukat. Ezután megint egy oktatásos hét jön, aztán megint vízitúra. Ennyi már bővel elegendő az alapok megszerzéséhez.
Tehát nem úgy tanulnak a gyerekek evezni, hogy heti kétszer eljárnak x időn keresztül, hanem egy hétig reggeltől délutánig…
Igen, ezekre az evezős oktatós hetekre érdemes „teli” hétre jönni. Ez egy olyan szabad program, ahol a gyerekeket tulajdonképpen szép lassan bevezetjük az evezés világába. Végül is ez a szülőnek is könnyebbség a nyári szünidőben, hiszen a gyermeket délelőtt idehozza, és mi délután ötig-hatig vigyázunk rá. Gyakorlatilag olyan, mint egy ingyenes napközis tábor, ahol ha valaki körbenéz, látja, hogy rendben mennek a dolgok, szép tiszta telephely, egységes hajópark, normális kormányosok, tisztességes csapat várja a gyerekeket.
Mennyit vagytok a vízen a 10 és 5 közötti időszakban, ha jó idő van?
Kb. 11-től délután 4-ig szinte folyamatosan, egy rövid ebédszünet kivételével. Az a gyerek, aki idejön, nem üldögél tétlenül a parton és csapkodja a lába száráról a legyeket, hanem felveszi a mentőmellényt és a következő kenu, ami kiköt, elviszi.
Rossz időjárás esetén mit csináltok? Ilyenkor miből áll a nap?
Ha esik az eső – régen volt már, hogy az eső teljesen kifogjon rajtunk – beülünk a tető alá a teraszra, vagy bemegyünk a klubszobába, ahol társasozunk, „Amerikából jöttem”-et játszunk, lehet csocsózni, dartsozni, stb. Aztán, amint eláll az eső, felkapjuk a hajókat és lerohanunk, és evezünk, amíg csak az idő engedi. Tehát nem hagyjuk magunkat: minden kis esőmentes résbe „betesszük a lábunkat” és megevezzük a magunkét.
Egy hét alatt gyakorlatilag meg is tanulnak nagyjából evezni a gyerekek?
Igen. Egy hét alatt az alapvető ismereteket el lehet sajátítani. Utána pedig nagyon képesség-függő. Volt olyan evezős gyerek, aki egy hét alatt megtanult evezni, következő héten letette a kormányosi vizsgát, és a kormányosi pályán a vizsgarekord azóta is az ő eredménye.
A tanulásnak egy játékos módjára szoktuk helyezni a hangsúlyt. Nem ragasztunk piros ping-ponglabdát az orrunkra, elég vicces ez a dolog anélkül is. De nem egzecíroztatjuk a gyerekeket, nem kell nagy távokat evezniük, hogy hulla fáradtak legyenek. Pár száz méteres köröket megyünk egész nap a Dunán, ha valaki elfárad, leteheti az evezőt – mindenki kap egy mentőmellényt, és megmutatjuk, hogy kell evezni, mi az a kenuzás. Azt rossz módszernek tartjuk, mikor a teljesen kezdő gyerekeket beteszik egy vízitúrába, hogy „majd megtanul” – ez nagyon fárasztó elsőre, lehet, hogy valakinek elmegy a kedve az egész kenuzástól.
Nem csak helyben szerveztek túrákat, hanem messzebbre is mentek, van például Komárom-Római vízitúra – ilyenkor mi a program?
Elvisszük a gyerekeket külön busszal, hoznak hálózsákot, sátrat, polifoamot – tehát ez vándortábor. Természetesen főzünk, tehát ott a bogrács, ott a fa, ott vannak a lakatlan szigetek… Nem vagyunk teljesen nomádok, a szülő nem egy „indiántörzsnek” adja oda a gyerekét a civilizációból, hanem tulajdonképpen egy határvonalra evezünk ki a gyerekekkel, amikor is a természetet meg tudják közvetlen közelről ismerni, de mégis este kempingben tudunk táborozni, meleg vizes fürdési lehetőség van. Aztán később, ha érdekli őket, már nekivágnak a természetnek egyedül vagy akár csoportosan, de az elején azt kell érezniük, hogy biztonságban vannak, és innentől fogva az egész egy remek játék: pancsolás, szórakozás, fürdés, evezés…
Milyen felszerelésre van szükség a tanuláshoz, illetve a túrázáshoz?
Az evezős oktatáshoz nincs szükség semmire: adunk lapátot, mentőmellényt, hajót, mindent. Valaki lejön, hozza a fürdőnadrágját, felteszi a kezét, hogy szeretne kenuzni, és kenuzhat.
A vízitúrákra kell némi felszerelést hoznia a résztvevőknek: szinte mindig csak a személyes használati tárgyakról van szó; evező, mentőmellény itt van az egyesület raktárában, és itt állnak a hajók is az udvaron.
Nyáron kívül – ősszel, télen – milyen lehetőségek vannak, mit csináltok?
A téli időszakban téli vízitúrákat, egész hétvégés programokat szervezünk – ez inkább felnőtteknek való, gyerekeknek maximum kísérővel, és egészen piciket ide nem is szoktunk vinni. Magyarországon egy víz van, amin lehet ilyenkor evezni: ez a hévízi patak, aminek a vize ugyanolyan meleg, mint a tóé. Remek móka a gőzölgő vízen evezni a havas tájban; ez egy igazi evezős csemege. Az evezős programot összekötjük egy kehidakustyáni termálfürdőzéssel, borkóstolóra megyünk, étterembe megyünk – aki velünk jön, jól érzi magát, kipiheni magát.
Ősszel is van egy-két vízitúránk – ilyenkor már az iskola miatt a gyerekek nem érnek rá naponta, eshet az eső, hideg van, stb. – eljutunk odáig, hogy mi magunk se szállunk vízre, mert azt addig érdemes, amíg valamilyen élvezetet nyújt.
Ti versenyzés nélkül, hobbiból eveztek – aki viszont versenyezni szeretne, hova járhat, milyen lehetőségei vannak?
A két dolgot nagyon alaposan el lehet választani egymástól, ugyanúgy, ahogy egy kerékpáros túrát nem lehet összehasonlítani a Tour de France-ra való készüléssel…
Az edzős, versenyzős részét nagyon alaposan meg kell fontolnia a szülőknek. Mielőtt versenyzésre adná a gyereket, először ki kell deríteni, hogy egyáltalán szeretne-e evezéssel foglalkozni. Kezdeni nem a versenysporttal érdemes a kenuzást, a vízi életet – ezek megszerettetésére nem a legjobb módszer egy 6-8 éves gyereket rászorítani, hogy kezdjen edzeni…
Aztán, ha elkezd edzésre járni, hagyni kell egy kis időt, amíg kiderül, hogy alapvetően szeretne evezni, de ha például ahova jár, ott nem jó a társaság, vagy az edzővel nem tudja magát megértetni, esetleg nem jó módszereket alkalmaznak vele kapcsolatban, akkor sürgősen ki kell venni a csemetét, mert egy életre elmehet a kedve a víztől.
Több olyan gyerek van, aki nálunk elkezdett az evezéssel „bíbelődni”, és ma már versenysport egyesületben kőkeményen, napi edzéstervvel csinálja a dolgokat. Nekik télen sincs kihagyás: olyankor sok száraz edzést csinálnak, amivel a kitartást, az állóképességet erősítik.
