A gimnázium utolsó évei mindenképp a továbbtanulásról szólnak – a tervektől függően néhány tantárgyból komolyan fel kell készülni az érettségire. Egy gimnáziumi igazgatót kérdeztünk ennek lehetőségeiről, illetve arról, hogy milyen különórák jöhetnek szóba a gimnazisták számára.
Milyen típusú különórákat tart lényegesnek, jónak a gimnazisták számára?
Sajnálatos módon az egész országban egyre kevesebb lehetőség van arra – elsősorban anyagiak miatt –, hogy az iskolában tanórán kívüli foglalkozásokat szervezzünk. Van erre példa, de már nem úgy működik, mint régen, mikor még számtalan szakkör volt az iskolában, naponta volt tömegsport foglalkozás. Ha egy család megengedheti magának, hogy zenét tanuljon, színjátszó szakkörre járjon a gyerek, vagy a sporttal emelt szinten foglalkozzon, azt iskolán kívül kell megoldania.
Egy-két jó szándékú, megszállott kolléga önfeláldozó munkájának köszönhetően azért néhány szakkörre járhatnak a gyerekek iskolán belül is. Ezeken szívesen is vesznek részt, ha viszont valami kötelező jellegűvé válik, már igencsak meg kell küzdeni az ellenállással.
Tantárgyi korrepetálásra jó esetben nincs szükség, hiszen elég komoly felvételi után kerülnek be a gyerekek, főleg egy jó gimnáziumba – komoly kritika a tanárok munkája szempontjából, ha valamiből különórára kell menni. Persze előfordulhat, hogy valakinek tanulási zavarai, részképesség hiányai vannak, és ilyenkor indokolt lehet valamiféle segítség.
Az idegen nyelvek tudása manapság elengedhetetlen, amivel a gyerekek pontosan tisztában is vannak. Elképzelhető, hogy a nyelvvizsgához, vagy csak, hogy valóban jól megtanuljon mondjuk angolul valaki, az iskolai órákat különórákkal is kiegészíti.
Hogyan érdemes felkészülni a különböző szintű érettségi vizsgákra?
Jó pár éve kétszintű érettségi van, ami azt jelenti, hogy a továbbtanulás kérdése itt dől el. Tulajdonképp, ahol régen „felvételi előkészítőt” tartottak, ott most ugyanazt tanítják, csak ezt „emelt szintű érettségire felkészítő tanfolyamnak” hívják.
A kötelező tárgyak a magyar nyelv és irodalom, a történelem, a matematika, egy idegen nyelv és van egy szabadon választott tárgy.
Ha valaki mondjuk matematikából speciális tagozatos osztályba jár, biztos, hogy nem fog neki gondot jelenteni az emelt szintű érettségi sem. A humán tárgyakból is szokott lenni lehetőség fakultációra, amin például történelemből az iskolai órák keretében felkészülhet az emelt szintű érettségire, akinek erre van szüksége a továbbtanuláshoz. A fakultációk másik célja annak a megalapozása, hogy ha valaki bejut egy egyetemre, akkor ott is nagy eséllyel megállja a helyét.
Nyelvekből, ha valaki emelt szintű érettségit tesz, az egyúttal középfokú nyelvvizsgának számít. Ezek a vizsgák egyébként a középfokú nyelvvizsgáknál nehezebbek, a felsőfokúaknál kicsit könnyebbek.
A gyereknek mindenképp „oda kell tennie” a munkáját, ezt nem spórolhatja meg magántanárral sem, legfeljebb az rákényszeríti, hogy másfél órát ott üljön…
Kinek érdemes egyáltalán alap szintű érettségit tennie?
Tantárgyanként válaszható, hogy miből tesz alap, illetve emelt szintű érettségit valaki. Egészen a közelmúltig egyedül a tudományegyetemek bölcsészkarai, az idegen nyelv szakok követelték meg az emelt szintű érettségit a jelentkezőktől, máshol ez jogilag nem volt előírás. Az más kérdés, hogy a viszonylag keresett és nívós helyekre nem lehetett enélkül bekerülni, mert akkor nem voltak meg a szükséges többletpontok. Most már kezdi egyre több egyetem eleve kötelezővé tenni az emelt szintet bizonyos tárgyakból.
Mik azok a tantárgyak, amik a legnagyobb nehézséget szokták jelenteni?
A matek és a természettudományi tárgyak: fizika, kémia, biológia – ez utóbbiakat csak az választja, aki olyan irányba akar menni – és még az idegen nyelvek. Amióta világ a világ, ezt látom. Egy földrajz szakos kollégát nem nagyon keresnek azzal, hogy korrepetálni kéne valakit. A matekost, angolost, németest igen.
Mennyi idő felkészülni az érettségire, ha valaki mondjuk nem volt annyira szorgalmas, de „észbe kap”, és szeretne továbbtanulni?
Nagyon gyerekfüggő. Ha részt vett az órákon, jól vág az esze, csak nem ambicionálta, hogy ötöse legyen, annál talán-talán elég egy év. De általában inkább két évet mondanék: észhez térünk, elkezdjük pótolni, ami hiányzik… Egy idegen nyelvnél például hiába vetem bele magam óriási vehemenciával a tizenegyedikes anyagba, ha az a kilencedikes-tizedikes alapokon nyugszik. Nonszensz, hogy mondjuk tudom a függő beszédet, de fogalmam sincs, hogy mondják azt, hogy asztal…
Hogy látja, milyen sportra, zenére járnak a gimnazisták? Vagy erre már nem jut idejük?
Ahogy múlik az idő, úgy egyre inkább kikopnak ezekről a különórákról. Amikor mondjuk hatodik után beiratkoznak, akkor még sokan tanulnak zenét, szolfézsra járnak, stb., de aztán négy év múlva már nem annyira, hisz itt van a továbbtanulás. A sportolással sajnos az a helyzet, hogy az egyesületek – hacsak nem kifejezetten szabadidős egyesületről van szó – azzal a gyerekkel foglalkoznak, akiből élsportoló, vagy válogatott lehet, a többi „nem érdekes”.
