Van, aki rögtön úgy fogja, mintha hegedűvel a kezében született volna, van, aki csak hosszú idő után tanulja meg a laza, szabályos tartást. Sokakat az tart vissza a hegedűtanulástól, hogy nehéznek tűnik, mások attól tartanak, hogy eleinte hallgatni lesz nehéz… A Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola hegedűtanárát, Kubassy Andreát többek között arról kérdeztük, mennyire indokoltak ezek a félelmek.
Mennyire „nehéz” hangszer a hegedű?
Megtanulni nehéz, de ha sikerül átlendülni egy bizonyos ponton, szinte eggyé válik az ember a hangszerrel. Ez valakinél pár hónapot vesz igénybe, van, akinél két év is megvan. A legnehezebb a hegedűtartás elsajátítása – ha a laza tartást sikerül elérni, tulajdonképp nyert ügyünk van.
Tehát nem is az a nehéz benne, hogy csak hallás alapján kell létrehozni a hangokat?
Igen, sokan azt tartják nehéznek, hogy nincsenek „kész” hangok bejelölve, mint mondjuk a gitáron vagy a zongorán. Viszont sokan épp azért választják a csellót vagy a hegedűt, mert nagyon jól fejlesztik a hallást.
Milyen adottságokra van szükség a hegedüléshez?
Jó a hosszú ujj, talán a hosszabb kar. Szükség van a jó hallásra, mert egy kisszekundot, vagy az annál is kisebb dolgokat is hallani kell – ugyanakkor, ahogy mondtam, a hallást fejleszti is a hegedű.
Miért szokták a szülők, illetve a gyerekek a hegedűt választani?
Valami miatt megtetszik nekik a hangszer, például, mert láttak valahol egy koncertet. Manapság egyébként egyre kevesebben választják a hegedűt, mert „macerásnak” tartják.
Egy panelban nem biztos, hogy örülnek a szomszédok a hegedűgyakorlásnak…
Gyakorolni muszáj lenne, hogy ráálljon az ember, de sajnos az a tapasztalatom, hogy sok gyerek nem gyakorol. Egyébként egy kezdőnél sem kell feltétlenül nyikorognia annak a hegedűnek! Pont azért tanuljuk a különböző mozgásokat, hogy amikor a kezébe veszi a hegedűt, akkor ne nyekergés jöjjön belőle, hanem rendes hangok.
Mennyi gyakorlásra lenne szükség?
Napi kétszer-háromszor 15-20 perc lenne az optimális – egyben fél órát a kicsik még nem tudnak koncentrálni. Nagyoknál már illene egy órát gyakorolni naponta. Aki a pályára megy, az hat-hét órát gyakorol…
Mennyi idő után érdemes saját hangszert venni?
Van negyedes, feles, háromnegyedes és egészes hegedű. A kis hegedűket inkább az iskolából szokták kölcsönözni a gyerekeknek, mert nagyon gyorsan kinövik.
Milyen korban, milyen előtanulmányok után érdemes elkezdeni a hegedűtanulást? Mindenképp szükség van például szolfézstudásra?
Óvodásokkal is foglalkozom, akik nem is konyítanak a szolfézshoz. Náluk a húrokat színekkel jelöljük, így tudják a hangokat megkülönböztetni. Az első fél évben főképp tornagyakorlatokat, lazító gyakorlatokat végzünk, de persze kezünkbe vesszük a hangszert, pengetünk, amit nagyon élveznek.
Mennyi idő alatt lehet érezhető eredményt elérni?
Volt, aki négy évesen jött, azzal lassabban haladtunk, mert többet kellett játszani, de akik öt évesen jöttek, azok biztos, hogy fél év után mondjuk a Süss fel napot elhegedülték. Minél idősebben kezdi a gyerek, annál gyorsabban látszik az eredmény. Aki 10 évesen kezdi, azzal azt, ami a kicsiknek két évi anyag, elvégezzük egy év alatt.
Aztán van, akinek csak egyszer kell mondani, hogy lazítsd el a válladat, és szinte mintha a hegedűvel született volna… Ilyenkor már fél év alatt is egész látványos eredményt érünk el.
Viszont olyan is van, akinek nagyon rossz a testtartása, nem elég laza, vagy épp túl laza – az ilyen esetekben egy év, másfél év legalább, amíg érezhető az eredmény.
Hány év tanulással lehet jól megtanulni hegedülni?
Nehéz kérdés, változó nagyon. Nálam ez azt jelenti, hogy a gyerek megtanuljon öt fekvést, és játsszon el szinte akármit. Fekvésnek azt hívjuk, ahogy a kéz felmegy a hegedű nyakán. Az első három fekvés az alap, de ha ezeket tudja az ember, akkor elvileg eljátszhat egy Vivaldi versenyt, vagy barokk zenét mindenképpen. Az ötödik fekvéssel együtt már szinte mindent el tud játszani a profiknak való nagyon komplikált darabakon – mondjuk egy Csajkovszkij hegedűversenyen – kívül. Idáig öt-hat év alatt lehet eljutni átlagosan.
