Gyerek vízilabda

A magyar vízilabda válogatott sikereinek köszönhetően egyre népszerűbb a vízilabda, fiúk-lányok, gyerekek-szülők körében egyaránt. De vajon milyen utat kell bejárni ahhoz, hogy valakiből vízilabdázó legyen? A Bókay-KSI Vízilabda Egyesület elnökével, Oláh Orsolyával arról beszélgettünk, mi mindennel jár ez a sportág. 

Hogyan kezdődik egy gyerek vízilabda-oktatása? Kell tudnia például úszni annak, aki Önökhöz beiratkozik?

Tapasztalataink alapján a legjobban az működik, ha eleve mi tanítjuk a gyerekeket úszni, és így a „saját nevelésű” gyerekeinket visszük tovább. Tudni kell ugyanis, hogy még akkor is legalább két év csak a négy úszásnem tökéletes elsajátításáról szól, ha egy gyerek már valamilyen szintű úszástudással érkezik. Ahhoz bizonyos erőnlét, és komoly úszástudás kell, hogy valaki tudjon a vízben labdázni, taposni. Persze, hogy a gyerekek lelkesedését megtartsuk, játékosan azért kapnak a kezükbe labdákat, de igazi vízilabdázásról az első években nincs szó. Ez egyébként a gyerekeket kevésbé zavarja, inkább a szülők szoktak türelmetlenek lenni.

Hány éves kortól foglalkoznak a gyerekekkel?

Már az egészen piciket, a három éveseket is várjuk – sokan aztán öt éves korukra már a mély vízben úsznak, de magával a vízilabdával ők is csak olyan 8-9 évesen kezdenek ismerkedni.

Milyen adottságú gyerekeknek való a vízilabda – mennyire látszik ezeknél a piciknél, hogy kiből lehet vízilabdázó?

Előny, ha valaki kicsit „husi”, az ilyen gyerekeknél, ha szorgalmasak, nagyon jól lehet az izomzatot fejleszteni; a nagyon vékony gyerekeket viszont borzasztó nehéz „felizmosítani”. Aztán „nagyon szeretjük” a balkezeseket – kevés a balkezes vízilabdás, pedig ezt a cseleknél, kapura lövésnél jól ki lehet használni. Aztán számít a magasság is – ha valaki nagyon pici termetű, abból valószínűleg nem lesz vízilabdás. És hát ezenkívül minden a szorgalom, a szorgalom, a szorgalom – ez a legfontosabb.

A lányoknak is van lehetőségük vízilabdázni?

A lányok kis korban együtt edzenek, együtt játszanak a fiúkkal – a szabályok ezt 12-13 éves korig lehetővé teszik. Azután nagyon korukban tovább szoktuk őket tanácsolni valamelyik klub női szakosztályába, amiből egyre több van az országban. Kisebb egyesületeknél annyi lány nem szokott összejönni, hogy ki tudjanak állítani egy csapatot.

Hogyan kapcsolódnak a kisebb egyesületek a nagy klubokhoz?

Én mindenképp azt javasolnám, hogy egy gyerek kezdjen kisebb egyesületben, ha lehet, a lakóhelyéhez közel, derüljön ki, hogy egyáltalán megszereti-e ezt a sportot, és van-e hozzá tehetsége. A kezdetekben egy nagy klubban, a rengeteg gyerek között nehezebb kibontakozni. Aztán természetesen, ha valakiről kiderül, hogy tehetséges, úgyis megy tovább a nagy klubokba – tőlünk például a Központi Sportiskola viszi el folyamatosan, minden évben az ígéretes gyerekeket.

Mi pedig lehetőséget adunk mindenkinek a játszásra: visszük a gyerekeket hazai és nemzetközi versenyekre. Nem vesszük el senkinek a kedvét, az olyanok is tudnak vízilabdázni, akik egy nagy klubban valószínűleg nem kerülnének be a versenycsapatokba. Épp azért alakítottuk meg annak idején az egyesületünket, hogy a főváros peremkerületeiben élő gyerekeknek is legyen lehetőségük vízilabdázni, és nem utolsósorban, hogy itt is meg tudjuk találni a tehetségeket. 

Mivel jár, ha valaki „komolyan” vízilabdázik?

A tehetséges gyerekek szüleit természetesen mindig megkérdezzük, hogy tudják-e vállalni a magasabb szintű vízilabdázással járó terheket: a kevesebb szabadidőt, a sok utazást, az anyagi ráfordítást. Még több edzésre kell ugyanis járniuk, mint nálunk, sokszor a lakóhelytől távol eső uszodába, rengeteg a hétvégi meccs, és mindez pénzbe is kerül.

Mégis, mennyi edzéssel kell számolni?

Nálunk az úszás heti három délutáni órát jelent, aztán ehhez jön később heti két labdás edzés. Ahogy mondtam, általában két év, mire úszásból megfelelő szintre jut valaki, és ekkor kezdheti a vízilabdázást. Ez úgy szokott működni, hogy tavasz elején elkezdjük a labdás foglalkozásokat a gyerekekkel, aztán a nyáron végig edzőtáborok vannak, ami elég nagy „löketet” szokott adni – ez után már szoktuk tudni vinni őket kisebb tornákra, kupákra, olyan 9-10 éves korukban.

Az edzőtáborok bentlakásosak, vagy napközis tábor jellegűek?

A bentlakásos a legjobb, de aki ezt anyagilag nem engedheti meg magának, az részt tud venni a kb. fele olyan költséget jelentő napközis jellegű táborokban. Egy heti bentlakásos tábor ára 45 ezer forint körül szokott lenni, a napközis táborban kb. 20 ezer forintot kell fizetni egy hétre. A lényeg mindkettőben az, hogy reggeltől délutánig vízben vannak a gyerekek, van napi három edzésük, és persze rengeteg szabadfoglalkozás, ami alatt szintén tudnak úszni, labdázni. Négy hét edzőtábor kötelező annak, aki már vízilabdázik.

Magukért az edzésekért mennyit kell fizetni?

Havi tagdíj szokott lenni az egyesületekben – nálunk ez 16 ezer forint.

Felszerelésből, gondolom, nem kell túl sok minden, főleg az úszáshoz…

Különösebb szerelést először nem kérünk, elég egy fürdősapka, egy fürdőnadrág és egy törölköző. A pályát, kaput, a labdákat, és később a versenyekre a sapkákat, az egyenszerelést az egyesület biztosítja, de természetesen „jól jön” a szülői segítség.

Milyen veszélyei lehetnek a vízilabdának, és ezeket hogyan lehet kivédeni?

Minden sportnak van… A gyerekek be tudnak durvulni, főleg, mikor próbálják a védekezést tanulni, de nem jellemzőek a komolyabb sérülések, főleg a kicsiknél: esetleg megrúgják, vagy megkarmolják egymást a játék hevében.

Mi az, ami a gyerekeket megfogja a vízilabdában?

A labda, a labdázás… És rájuk is hat, hogy ez egy sikersportág. Nagyon szeretik azokat a foglalkozásokat, amikor vendégeket hívunk: olimpiai bajnokot, vagy elég csak egy ifjúsági bajnokot. Bejönnek, beszélgetnek, és álmodoznak, hogy „én olimpiai bajnok leszek”.

Kapcsolódó bejegyzések