Ildikó lánya 15 éves lesz, első éves gimnazista. Bár a furulya és az úszás is „nehezen indult”, tíz éve kitartanak e két különóra mellett.

Milyen különórákat próbáltatok ki?

Mi úszni jártunk és furulyaórára. A tanulmányok, az iskola mellett ennél több már sok lett volna, fárasztó. Kétféle dolog, heti két-két alkalommal épp elég.

Mikor kezdtétek el ezeket?

A furulyát gyakorolták már óvodában is, aztán első osztálytól tanulta a lányom intenzíven. Az úszást is óvodában kezdte – erre eleinte nem akart menni, sírt, minden baja volt.

Hogy „tört meg a jég”?

Elmagyaráztam neki, hogy „jó dolog a sport”, „nagyon kell”, mondtam, hogy „én nem tudok úszni, bárcsak tudnék”, stb. Szóval mindent mondtunk neki, aztán, amikor már kezdett jobban haladni, megvoltak az első sikerélményei, többet nem volt gond.

A furulyával is hasonlóan volt: az első fél évben nem igazán élvezte, aztán mikor már jobban ment, szerepelt egyszer-kétszer, onnantól imádta az egészet, és mai napig jár. Ha szereplés is van a szakkörökön, az azért nagyon jó, mert korán megtanulják a gyerekek – viszonylag laza körülmények között -, hogy hogy kell ilyenkor viselkedni, és később sem lesznek gátlásosak.

Kapcsolódó bejegyzések