Játékos formában már egészen kicsiknek is megtaníthatók a judo alapjai, aminek egyik lényeges eleme a biztonságos esés. Hogy miből áll egy foglalkozás, vannak-e veszélyei, és egyáltalán, kinek való a judo, Dr. Németh Endrét, a Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Karának tanárát kérdeztük, aki annak idején Magyarországon elsőként kezdett el óvodásokat judora oktatni.

Mi a judo, mit tanulnak a gyerekek a foglalkozásokon?

Ami nagyon fontos, hogy megtanulnak esni, ami a hétköznapokban is rendkívül jó: vannak visszajelzéseim, hogy a gyerekek az utcán, játszótéren, síelésnél, biciklizés közben is a judo alapelveit betartva estek, és nem törték össze magukat, még a nagy eséseket is megúszták viszonylag kis sérülésekkel.

Emellett nagyon lényeges a judoban a test-test elleni küzdelem felvállalása, hogy megtanulnak a gyerekek nyerni-veszíteni, a saját erejüket megbecsülni; mindennek jelentős a személyiségformáló hatása.

Önvédelemmel óvodásszinten még nem foglalkozunk, csak később, az iskolásokkal. Sokszor kérdezik a szülők, hogy az itt tanultak segítségével meg tudja-e majd védeni magát a gyerek az utcán. Megvédi, de csak a saját kortársaival szemben; egy hat éves sose fogja megvédeni magát egy tizennégy éves ellen, az pedig sosem fog legyőzni egy felnőttet.

Hány éves korban lehet elkezdeni judozni?

Kb. húsz éve én kezdtem el Magyarországon az „ovijudot”, ahol eleinte négy-öt éves gyerekekkel foglalkoztam, aztán egyre több magánóvodában hívtak két-három éves gyerekekhez is.

Ezek a kicsik meg tudnak tanulni valamit?

Az ügyesebbek igen, de nekem nagyon nehéz volt velük eleinte: egy ilyen kicsi fogja magát, és leugrik a bordásfal tetejéről, hogy „Pókember vagyok!”, akkor is, ha nincs alatta szőnyeg… Az viszont biztos, hogy sokan hat éves korukra oda eljutottak, mint átlagos esetben egy tíz éves gyerek.

Maga a judo veszélyes?

Nem szabad, hogy az legyen; lehet úgy tanítani, hogy ne sérüljön meg senki. A gyerekek nem félnek, az esések mindig fekvésből, ülésből, guggolásból kezdődnek, csak ezután állnak fel, és csak sokára tanulják a zuhanást, mikor már a láb is elhagyja a talajt.

Mindenki meg tudja tanulni a judot?

Igen, olyan egyszerűen kell tanítani, hogy ne tudja az óvodás se rosszul csinálni. Ők egyébként nagyon jól utánoznak, a tanítás során érdemes erre a képességükre hagyatkozni. Végeztünk is egy ezzel kapcsolatos kísérletet, amiből egyértelműen kiderült, hogy a kicsiknél nem annyira válik be a felnőtteknél jól alkalmazható hat lépcsős módszer egy szabályos esés tanításában, sokkal hatékonyabb csak a lényeget megmutatni és gyakorolni az órán.

Azt tapasztalom, hogy a gyerekek általában nem folytatják négy-öt évnél tovább a judot: elkezdik óvodás korban, aztán tizenegy-két éves korukra a háromnegyedük lemorzsolódik. Épp emiatt arra törekszem, hogy mindenki – ez a háromnegyed is – sok olyan dolgot kapjon a foglalkozásokon, amit később tud hasznosítani bármilyen sportágban, vagy bárhol az életben.

Mi történik egy foglalkozáson?

A kisgyerekeknél 45, maximum 60 perces órák vannak, amiknek a felépítésénél szem előtt kell tartani, hogy a figyelmük tartóssága még nem olyan, mint egy nagyobb iskolásé. Játszogatni kell legalább 20 percenként, és mindezt úgy, hogy ne legyen veszélyes. Egyszerű küzdőjátékokkal szoktuk kezdeni: például nagyon óvatosan rá kell lépni a másik lábára, és az nyer, akinek többször sikerül. Eleinte kevés a testi kontaktus, később fokozatosan egyre több: például már úgy kell rálépni a másik lábára, hogy közben fogják egymást a gyerekek, aztán már el is kell gáncsolni a másikat, és végül eljutnak a valódi judoig.

Mikor jutnak el a gyerekek a versenyzésig?

Az egészen kicsiknek házi versenyeket, ún. Mikulás Kupákat tartunk, ahol például olyan feladatok vannak, hogy el kell venni egymástól egy botot. Kb. 10 éves kortól vannak igazi versenyek, ahol már valóban judoznak a gyerekek. Az első egy-két évben nem igazán lehet megmondani, kiből lehet hosszú távon jó judos, inkább csak azt, hogy ki alkalmas egyáltalán a dologra.

Aztán, hogy kiből lesz élsportoló, az már attól is függ például, hogy milyen a monotóniatűrése. Egybe kell esnie, hogy a gyerek alkalmas is rá, szeretne is versenyezni, és nem utolsósorban, hogy a szülő is feláldozza az estéit: kezdetben heti két-három alkalommal van foglalkozás, általában a lakóhelyhez közel, de ha valaki versenyezni szeretne, négy-öt edzésre kell járnia, és be kell jönnie például ide, az Egyetemre, illetve valamelyik sportegyesületbe.

A judo foglalkozásokhoz milyen helyszínre van szükség?

Speciális judoszőnyegekre mindenképp szükség van, ami nem csúszik, és kb. 5 cm vastag, 2m*1m méretű. Ezeket egymás mellé fektetjük a földön – legalább gyerekenként egy szőnyeggel kell számolni, hogy elég nagy legyen a hely. Minél nagyobb tér van, annál több küzdőjátékra van lehetőség, amit imádnak a gyerekek.

Milyen felszereléseket kell megvenniük a szülőknek?

Egy óvodásnak már 3-4 ezer forintért lehet venni egy megfelelő judoruhát, ami kb. egy évig jó. Később, a 14-16 éveseknek, a versenyzésre 30-40 ezer forintba kerül egy jobb ruha.

Maga az edzés mennyibe szokott kerülni?

Havonta 4-5-6-7 ezer forintot kell befizetni heti két edzésért – például attól függően, hogy hol van a foglalkozás.

Mekkora csoport az ideális?

Hat fő alatt nem érdemes foglalkozást tartani, mert nem lehet játszani, pedig arra szükség van. Nekem a legkisebb csoportom tíz fős, a legnagyobb negyven fős – nyilván jobban lehet haladni egy kisebb csoporttal, mert az ember sokkal többször „fér hozzá” egy-egy gyerekhez.

Kinek való, kinek nem való a judo?

Igazából mindenkinek való, hiszen a személyiségformálás a lényege. Aztán minden csoporton belül van, akihez több türelemre van szükség: például egy konfliktuskerülő gyereket nagyon sokat kell dicsérni, mire eljut oda, hogy nem lehet elfutni, fel kell vállalni a küzdelmet. Van olyan is, aki attól irtózik, hogy egymáshoz kell érni – őt is meg kell tudni barátkoztatni azzal, hogy nemcsak a judoban, hanem a buszon, az iskolában, mindenhol hozzá fognak érni.

Kapcsolódó bejegyzések