Fejlesztő pedagógusok, pszichológusok, tanárok, óvónők vagy akár szülők “mancsos segítőtársai” lehetnek a kutyusok, cicák, nyuszik. Kinek, mikor jusson eszébe, hogy “állati” segítséget kérjen a gyerekek mellé?
A Mancsos Segítőtársaink Terápiás Állatok és Oktatási Alapítvány szakmai vezőjével, Gaál Györgyivel beszélgettünk
Mi mindenben tudnak segíteni a terápiás, kutyás foglalkozások? Nyilván hosszú a válasz…
Nem, ez nagyon rövid: szinte mindenhol. Arra kell figyelni, hogy a megfelelő feladatokkal érjük el a célunkat, illetőleg a megfelelő állat- és gazda páros menjen be a csoportba, vagy az egyéni kezelésekre.
Az első és legfontosabb lépés átgondolni, hogy mit szeretnénk elérni az állatok segítségével. Mi dolgozunk kutyával, macskával és nyulakkal, tehát erről a három állatfajról tudok beszélni, de vannak alapítványok, akik még több állatfajjal dolgoznak, és fantasztikus eredményeik vannak nekik is.
Ha már megvan maga a közvetlen cél, akkor azt kell meghatároznunk, hogy azt milyen feladatrendszerrel tudjuk elérni. A feladatok pedig már “hoznak” magukkal egy állatfajt: mindegyiknek megvannak a jellegzetességei, a mérete, a színe, a szőrhossza, a temperamentuma. A feladatoktól függ, hogy milyen típusú ember és állat páros illik az adott csoportba. Magatartásbeli problémák kezelésére például nem mindig a legalkalmasabb egy kisméretű kutya, mert őt esetleg nem veszik komolyan.
Kinek, milyen esetekben jusson eszébe, hogy “hű, itt nekem lehet, hogy egy állatos, kutyás terápia tudna segíteni”?
Néha szülők is megkeresnek, de jellemzőbb, hogy gyerekekkel foglalkozó szakemberek munkáját egészítjük ki.
Volt, hogy daganatos beteg gyereknél a szülő látta, hogy a gyerek nem mozog úgy, ahogy kellene – a kemoterápia és a műtétek nagyon-nagyon elveszik a gyerek kedvét, motivációját. Mi pedig abban tudtunk segíteni, hogy motiváltuk a gyereket, hogy mozogjon.
Egy másik esetben azt szerettük volna, hogy a gyerek megforduljon az ágyban, esetleg egyáltalán kommunikáljon, kontaktáljon velünk. A lényeg az, hogy valamit szerettünk volna megcsináltatni vele, ami neki kényelmetlen volt, amihez nem volt kedve. És ebben tud segíteni az állat.
Gyerekkel vagy gyerekcsoporttal foglalkozó szakembernek pedig azért jut eszébe az állatterápia bevonása, mert ő látja, hogy hol lehetne még segíteni, javítani a dolgokon. Hol van az a rés, amit még be kéne tölteni, de ő egyedül, a sima tárgyi eszközeivel már nem képes rá.
Hogyan kell elképzelni egy foglalkozást, akár kutyával, akár más állatfajokkal?
Arról beszélek, hogy mi hogyan csináljuk, mert minden szervezet másképp csinálja…
Egy foglalkozás akkor indul jól, ha elő van készítve. Először fel kell mérni a helyzetet. Általában intézményekkel dolgozunk, ott tartok egy előadást, amiben megmutatom, milyen lehetőségeik lennének. Megértik az általános irányokat, célokat, elveket, és fotókkal, videókkal dokumentálva, élménybeszámolóval színesítve ismerik meg a munkánkat. Ilyenkor általában beindul a szakember fantáziája, hogy az ő saját berkein belül milyen jó lenne mondjuk ennél a gyereknél, vagy annál a csoportnál ezt és ezt javítani. Ezután leülünk, és megbeszéljük, hogy ő mire gondolt, én pedig elmondom, hogy milyen állat-gazda párosaim vannak, melyikük mire van szakosodva – merthogy nálunk szakosodnak a kutyák.
Az első, bemutatkozó alkalommal bemegy a kutya és gazdája, és szabadon, kötetlenül játszanak egyet. Ilyenkor fel kell mérni, hogy ki, hogyan reagál az állat jelenlétére. Az állatra ugyanis mindig mindenki reagál. Vagy így, vagy úgy. Vagy pozitívan, vagy negatívan, de reagál. Soha nem lesz senki semleges.
Ezt a reakciót kell magának feljegyeznie a szakembernek, mert a későbbiek folyamán ehhez mérten tudja differenciálni a feladatokat. Tehát, ha valaki teljesen odáig van a kutyáért, akkor neki általában olyan feladatok kellenek, hogy a végén megsimogathatja, összebújhat vele, vagy magán a kutyán végezheti a feladatot. Ha viszont tart az állattól, akkor mondjuk az a jutalom, hogy az állatot a gazdival együtt sétáltathatja, vagy az állattól egy picit messzebb dolgozva megcsinálhatja a feladatokat, és megvárjuk azt az időszakot, amikor ez a félelem oldódik. Utána tudunk leginkább együtt dolgozni vele.
Az első alkalom nagyon fontos, mert itt mutatjuk meg, hogy hogyan kell bánni az állattal. A játékok során megtanulják a kutya nevét, irányítását, hogy hogyan nyúljanak az állathoz, hogyan szólítsák, hogyan labdázzanak, és így tovább. Az első alkalom után a szakember kiírja az elérni kívánt célt, az ehhez alkalmazott feladatsort és meghatározunk egy időtartamot. A feladatsort viszi végig a szakember a felvezető jelenlétében. A kutya, vagy egyéb állat felvezetőjének az a dolga, hogy segítse az állatot. A feladatmegoldás során az állat jelzéseire figyelve kell reagálnia, úgy, hogy ne szakítsa meg a feladatot, ne vegye el a kezelt személy figyelmét.
Mi a kutyák, vagy az egyéb állatok szerepe? Nekik mit kell megtanulniuk?
Egyrészt elég egyszerű, másrészt elég nehéz… Egyszerű, mert alapengedelmességileg keveset kérünk, és azt sem kell tökéletesen csinálniuk. Ami tudniuk kell, az az ültetés, fektetés, alkalmanként állítás, lábnál sétálás laza pórázon mind a két oldalon, és ezen kívül a kézzel vezetés. Ez utóbbi nagyon lényeges nálunk: a kutyának a fejével kell követni a kezem mozdulatait. Ezáltal bármit, bármikor, bármerre meg tudok csinálni vele, anélkül, hogy mindenféle trükköket tanulna.
Amikor egy gyerek elviszi a kutyát sétálni, akkor a kutyának figyelnie kell a gyerekre, a környezetére és a gazdira is, aki plusz instrukciókat és információkat ad neki. Ehhez nagyon-nagyon erős, koncentrált figyelemre van szükség munka közben. Miközben nagyon lazának tűnik, hogy elvisszük sétálni a kutyát…
Ami még fontos, hogy soha nem nyakból, nyakörvvel dolgozunk, hogy senki se tudjon még véletlenül se sérülést okozni a kutyának, akkor se, ha megrántja a pórázt. A kutyáinknak van egy úgynevezett munkahámja – ha ezt felveszik, megváltoznak, tudják, hogy munkában vannak, sokkal koncentráltabbak lesznek.
Milyen kutyák alkalmasak terápiás állatnak, hogyan képzitek ki őket, mennyi idő alatt?
A legtöbb kutya alkalmas rá, de “meg kell tőle kérdezni, hogy akarja-e”? A kölyköket hét hetes korukban teszteljük, akkor “kérdezzük meg tőlük” szeretnének-e terápiás kutyaként dolgozni, illetőleg szeretnének-e az új gazdájukkal egy falkát alkotni. Megnézzük, hogy az érintést mennyire szeretik, mennyire bújnak kézhez, mennyire engedik, hogy az ember irányítson, mennyire jó az idegrendszerük, mennyire bírják a zajokat, mennyire terhelhetők és mit reagálnak, mennyi idő alatt lehet őket megnyugtatni, ha netán valamitől megijednek.
Aztán odakerülnek a gazdihoz és elkezdődik a tréningjük. Nem “kiképzésük”, mert az agyuk nem terhelhető még, de a gazdival való stabil kapcsolat kialakítását nagyon korán kezdjük.
Különböző emberekhez különböző temperamentumú kutyák passzolnak. Együtt kell nagyon jó párost alkotniuk. Külön-külön nem kell száz százalékosan dolgoznia se a kutyának, se a gazdának, de együtt száz százalékos, tökéletes munkát kell leadni. A gyakorlatban a kutya is tud segíteni a gazda ügyetlenségén, ha arról van szó, ő is tud menteni szituációkat. Egy jó felvezető gazda pedig szintén nagyon sokat tud javítani egy rossz munkafolyamaton.
Kik ezek a gazdák? Nekik milyen végzettségük vagy tudásuk van?
Semmi nincs meghatározva.
Bárki jelentkezhet?
Bárki, bárki csinálhatja.
Ha egy szülő vagy bármelyik szakember annyira belelkesedik, hogy saját maga is szeretne egy ilyen kutyát, mert napi szinten tudná segíteni a munkáját – ilyenre is van lehetőség vagy példa?
Nálunk nem. És kimondtad a kulcsszót, hogy “napi szinten”. Soha nem használunk napi szinten egy terápiás kutyát, mert olyan erősen megterhelő neki a munka, hogy nem bír minden nap dolgozni. Ha minden nap dolgozna, akkor melankolikussá, motiválatlanná válna, befordulna, lelassulna; mintha beteg lenne.
Mennyi időnként lehet őket “elővenni”?
Kutyája válogatja; általában maximum heti egy-két-három alkalommal, és alkalmanként maximum három tanórát csinálnak végig. A fennmaradó időben pedig, amint lekerül róluk a munkahám, ők is élik a sima hobbikutyák életét.
Nektek milyen kutyafajtáitok vannak? Keverékek vagy fajtatiszták?
Kivételesen van keverékünk is, de jellemzőbb, hogy tesztelt, kölyökkorban vásárolt kutyusokkal dolgozunk. A keverékeknél nehez kiszámolni, hogy mi lesz belőlük… A fajtaválasztás a gazda jellemétől is függ; én például nagyon szeretem a szettereket, spánieleket, és nagyon beváltak a shetlandi juhászok is. De a férjem például az erőteljesebb kutyákkal dolgozik szívesen: golden retrieverekkel, bulldogokkal.
Mennyi idő alatt, milyen eredményre lehet számítani?
Átlagosan hat-nyolc alkalom után már látszódik a munkánk hatása. A saját tesztjeink alapján a heti egy alkalom az ideális. A többel nem értünk el nagyobb eredményt, a kevesebbel viszont semmilyen eredményt nem értünk el.
Mik a jellemző eredmények?
Szinte már elcsépeltnek tűnik, annyira gyakori, hogy a foglalkozásokon kezd el beszélni egy gyerek, mert szeretné irányítani a kutyát.
Ahogy említettem, az is jellemző cél, hogy különböző mozgásokra rávegyük. Az pedig plusz hozadék – főleg egész piciknél -, hogy megtanulják a kutyával való bánásmódot, ami az otthoni kutyával is jól jön…
Említetted, hogy kidolgoztad a kutyás foglalkozások online verzióját, amit nehéz elképzelni, hiszen a közelség lenne a lényeg…
Az érintés a munkánk lényege, igen. De nagyon sok problémát hallottam az online tanítással kapcsolatban, például arról, hogy a gyerekek nem mentek időben az órára, nem kapcsolták be a mikrofont, nem kapcsolták be a kamerát… Főleg ilyesmiben tudna segíteni az állat jelenléte, aki ugyanúgy becsatlakozna a konferenciabeszélgetésbe, mint az összes többi gyerek.
Hova lehet fordulni, ha valaki kutyás vagy egyéb állatos terápiát szeretne igényelni rajtatok keresztül?
Főleg a Facebook oldalunkat szokták megtalálni, ahol van telefonszám, e-mail cím is. Rengeteg másik szervezet is foglalkozik állatos terápiával – érdemes körülnézni az interneten.
Csak a kutyákról beszéltünk, de mondtad, hogy macskával, nyúllal is dolgoztok. Feltételezem, hogy ők nagyon máshogy működnek, mint a kutyák, kevésbé taníthatók például…
Ugyanolyan jópofán taníthatók. Azt szoktuk mondani, hogy különböző állatfajoknak különböző lehetőségei vannak. Minden állatfajnak van egy olyan tulajdonsága, ami csak neki van, a többieknek nincsen. A nyúlnak ilyen a szőre. Annyira finom az érintése, annyira jó megsimogatni, megfogni, hogy egyszerűen sokkal szívesebben érintik, mint a kutyát. Ha valaki ölbe veszi a nyulat, az teljesen belesimul, tehát elég nagy testfelülettel tud érintkezni. Ha arról van szó, akkor lehet pórázon is sétáltatni. Egyébként gyakran vegyesben is dolgozunk: egy kutya – egy nyúllal.
A macska pedig ugyanúgy tanítható, ugyanazt el lehet tőle várni, mint egy kutyától, de mégis más az egész jelleme. Az pedig, hogy dorombolni is tud, fantasztikus. És valahogy különleges állat. Főleg autista csoportokban tapasztaltuk, hogy jobban vonzódnak a macskához, mint a kutyához.
Mennyibe kerül egy állatos terápia?
Mi ingyen dolgozunk az intézményekben, nem kérünk pénzt a munkánkért.
Így hogyan tudtok működni…?
A hétvégi adománygyűjtésekből. Hétfőtől csütörtökig elköltjük a pénzeket, péntek, szombat, vasárnap pedig adományokat gyűjtünk, kézműves termékeket árulunk. Az oktatás, a nevelés, a fejlesztés, a krízissegítés nálunk ingyenes munkafolyamatok. Ha valaki ezen kívül szeretne állatvédelmi oktatást, családi napon való részvételt kérni, annak van egy kisebb díja.
A kutyáinknak Szlovákiában letett nemzetközi vizsgáik vannak, az ottani szervezet partnerségi viszonyban a Vöröskereszttel, így mi is kapcsolatba kerültünk. Az ő ideológiájukat tettük magunkévá, miszerint “segíteni ingyen kell”.
