„Szeretnénk a gyerekeket a lovardák, a ló, a természet felé irányítani, megismertetni velük az ezzel járó örömöket, jó lenne, ha nem csak szavakban lennénk »lovas nemzet«” – mondja Sáli Gábor. A Gyermek- és Pónilovasok Országos Szövetségének elnökét arról kérdeztük, hogyan folyik náluk, és általában a gyerekek lovasoktatása.
Mennyi idősen, milyen formában érdemes elkezdeni foglalkozni lovaglással?
Ez hasonló, mint az úszásnál a vízhez szoktatás. Két-három évesen az anyukák gyermekeikkel már megkereshetik a lovardát ismerkedés, lóhoz szoktatás céljából, aztán, ha a gyerek elég bátor, három évesen már fel is ülhet a lóra. Mindenféleképpen pónilóval érdemes kezdeni, a gyerekek méreteihez az passzol a legjobban – közelibb, elérhetőbb, nem annyira riasztó. Régen épp emiatt mindenhol csak 10-12 éves kortól kezdtek el a gyerekekkel nagy lovon foglalkozni. Sokaknak a póni egyenlő a cirkuszban látott, széles hátú, hosszú szőrű, vastag lábú lóval, holott rengeteg fajtájuk létezik, némelyik szinte teljesen ugyanúgy néz ki, mint egy nagy ló, csak éppen nem éri el a 149 cm-es marmagasságot.
Mi történik egy lovas foglalkozáson?
Minden lovasoktatás ún. futószáron kezdődik, ez a bevált módszer. Itt az oktató irányítja a lovat, a lovasnak tulajdonképpen csak a mozgásimpulzusokba kell illeszkednie. Tehát a lóval való együttmozgás, ennek a közegnek a megszokása a lényeg eleinte.
A foglalkozások időtartama az egészen kicsiknél nagyjából 15 perc, ennyit ülnek a ló hátán. Megtanulják lépésben, majd ügetésben a helyes ülést, és egyszerű mozgáskoordinációs gyakorlatokat végeznek: csípőre tartást, oldaltartást, magastartást, stb. Ha ezeket az alapokat elsajátították, és eljutnak oda, hogy szilárdan, biztonságosan ülnek, szinte odaragadva a ló hátához, nem félnek elengedni a kapaszkodóhevedert, akkor a kezükbe lehet adni a szárat, amivel majd később irányítani lehet a lovat – továbbra is futószáron folyik az oktatás.
Egy idő után a lépés-ügetést már a gyerek irányíthatja a szárral, de még mindig fogja az oktató a futószárat. Ha már ezt is begyakorolta, elengedik a lovat, de olyan helyen, ahol nem tud nagy lendületet venni.
Én a gyerekeket hármasával szoktam lovagoltatni – a pónijaink össze vannak szoktatva, nem bántják egymást, kialakult köztük a hierarchia, amit pontosan betartanak az oktatás alatt is – szép nyugodtan mennek egymás mögött, úgy tudunk a gyerekekkel foglalkozni. A csoportos oktatásban az a jó, hogy az egyik gyerek „húzza” a másikat, ha valakinek valami nem megy, láthatja, hogy a többiek hogy csinálják.
Mennyi idő alatt tanulnak meg lovagolni a gyerekek?
Ez a gyerek korától, egyéni adottságaitól függően változik, de mindenképpen hónapokban, években mérhető. Általában két-három éves programjaink vannak.
Semmi értelme a sürgetésnek, az a lényeg, hogy a feladatokat nagy biztonsággal végre tudja hajtani a gyerek, olyankor lehet tovább haladni, lépésről lépésre.
A hely, oktató kiválasztásánál mire figyeljünk? Honnan tudhatjuk, mi a jó hely?
Ez nehéz kérdés. Le kell menni a kiszemelt lovashelyre, meg kell kérdezni azokat, akik odajárnak, hogy mennyire elégedettek, meg kell nézni a lovagló gyerekeket, hogy-hogy érzik magukat. Az igényesség, a környezet, a felszerelés és a lovak állapota önmagáért beszél – persze ezt egy laikus nem feltétlenül tudja teljességgel felmérni, de azt ő is észreveszi, ha mondjuk kilátszik a lovak bordája.
Nagyon lényeges, hogy a pályák lovaglásra alkalmas – lehetőleg homokos, puha – talajjal legyenek kialakítva, el legyenek kerítve, hogy ha valami történik, ne tudjon a ló a lovasával kifutni pl. az országútra vagy vissza az istállóba.
Bár az adott hely versenyeredményeinek eleinte nincs akkora jelentősége, azért ezt sem kell figyelmen kívül hagyni.
Mennyire hatékony, biztonságos, ha xy faluban „Józsi bácsihoz” megyünk tanulni, akinek van egy-két lova?
Lehet az ilyenek közt is jó hely, de tudomásul kell venni, hogy a lovaglás „veszélyes üzem”, tehát nagyon nézzük meg, hogy hova visszük a gyereket.
Mennyire gyakori, hogy valaki leessen a lóról?
A balesetveszéllyel számolni kell; a ló olyan különleges sporteszközünk, ami önálló akarattal, gondolattal, érzettel rendelkezik. Lovaglás közben rengeteg külső hatás éri az állatot, mégis azt kell elérnünk, hogy ránk hallgasson.
A balesetek kivédésében az említett környezeti tényezők mellett a legfőbb szempont a lóállomány, illetve a felszerelések állapota. A nagy lovakból is olyat szokás választani az oktatáshoz, ami nyugodt, kiegyensúlyozott. A turisztikai hivatal ún. patkórendszerrel minősíti a különböző turisztikai létesítményeket és azok lóállományát: megnézik, hogy az iskolalovak futószárazásra alkalmasak-e, milyen az egészségi állapotuk, milyen a nyereg, a felszerelés, a környezet, az oktatók végzettsége stb. A 4-5 patkós minősítésű helyek számítanak jónak.
Milyen felszereléseket kell beszereznie a szülőknek, ha a gyereket lovagolni viszik?
Úgy szokás, hogy a lovasiskola adja a lovat és a rajta lévő felszerelést, a szülőknek a gyerek megfelelő öltözékéről kell gondoskodniuk.
Egy igényes lovasiskolában valamilyen kemény fejvédőt kötelező viselni. Erre jó a lovaglósapka – az ún. kobak – de mi például el szoktuk fogadni a biciklis sisakot is, ami ugyanolyan kemény, lényeg, hogy védje a fejet. A lovaglósapkák ára 3-4 ezer forintnál indul, persze lehet venni 100 ezerért is…
Nálunk nem nyeregben lovagolnak a gyerekek, hanem ún. patracon, ami egy vékony nyeregalátét, tehát szinte a ló hátán ülnek. Ahol viszont nyeregben lovagolnak, fontos a lovaglónadrág, és a lovaglócsizma, vagy ehelyett bőr lábszárvédő, amit akár egy utcai magasszárú cipőhöz is fel lehet csatolni. Egy kezdőnek megfelelő lovaglónadrágot 4-5 ezer forinttól lehet beszerezni.
Ezeket a felszereléseket a kicsik nem használják el, a mi iskoláinkban próbálunk segíteni a szülőknek a csere-berében, hogy ne verjük a szülőket felesleges beruházásokba.
Maga a lovaglás mennyibe szokott kerülni?
1000-2000 forint szokott lenni egy negyed órás futószáras foglalkozás.
A versenyzésnek milyen ágai vannak, hány éves kortól van rá lehetőség?
A mi rendszerünkben van egy ún. ügyességi verseny, ami inkább egy játékos megmérettetés, felmérés, nem egyenlő a klasszikus értelemben vett versenysportokkal. Az a célja, hogy visszajelzést adjon, hogyan halad a gyerek, érdemes-e a lovaglással hosszabb távon is foglalkoznia. Fontosnak tartjuk, hogy valamilyen motivációt adjunk ezekkel a versenyekkel a tanulás során, de egyben megfelelő alapot is jelentenek a későbbiekre, ha netán komolyabban foglalkozna a lovaglással valaki. Az ügyességi versenyeinken 6-10, 10-14, illetve 14-18 éves korcsportokra bontva vesznek részt a gyerekek.
Az egészen nagyoknak, illetve a felnőtteknek létezik aztán díjugratás, díjlovaglás, három napos verseny (a régi „military”, ahol díjugratásban, díjlovaglásban és terepversenyben indulnak a lovasok), fogathajtás, amiben évtizedek óta szép eredményeket érünk el, lovastorna, távlovaglás és western lovaglás.
A mi fő célunk, hogy széles körben elérjük a gyerekeket a lovassporttal, megszerettessük velük, és egyúttal a tehetségeket is hamar megtaláljuk, ahogy mondjuk az úszásban ez már régóta működik.
