Oldalunkon többször találkozhattatok Flórával, Drávucz Rita világ- és Európa-bajnok vízilabdázó kislányával, aki kerekesszéket használ, de nagyon sokat sportol, többek között falat mászik. Edzőjével, Szőllősi Emesével beszélgettünk Flóráról, a falmászásról, és hogy hol van még hasonló lehetőség.
Mióta foglalkozol falmászással, falmászás oktatással?
A termünk pontosan 28 éves. A férjemmel együtt testnevelő tanárként dolgozunk – mikor az iskolánkban megépült a tornacsarnok, neki rögtön beindult a fantáziája, és látta, hogy itt nagyon jók az adottságok egy mászóterem kialakításához. Nem tudott még semmit erről a sportról, csak látta egy versenyen, hogy hogyan zajlik, és nagyon tetszett neki.
Akkoriban volt már egy-két terem Nyíregyházán, Debrecenben és Budapesten is – megnéztük őket, és elkezdtük kialakítani a sajátunkat, természetesen szakemberek bevonásával. Először csak egy kis falrész volt, és minden évben, ahogy a lehetőségeink engedték, egyre többet építettünk. Volt, hogy a férjem délelőtt testnevelés órákat tartott, délután edzéseket, éjjel pedig építette a falat…
Egyre több mászó jött, egyedül már nem bírta, úgyhogy én is kezdtem besegíteni az edzésmunkába, mikor a gyerekeink nagyobbak lettek. Egyre többet vállalhattam, és olyan tíz éve már én is teljes lelkesedéssel ezzel foglalkozom délutánonként, a délelőtti testnevelés óráim után.
Bekapcsolódtam a Magyar Mászó Szövetség munkájába is, közösen végzünk projekteket; mi főleg a gyerekmászásra specializálódtunk.
Hány éves kortól foglalkoztok a gyerekekkel?
Ezt nehéz így meghatározni. Csoportos edzéseket 6 éves, iskolás kortól tartunk; az iskolaérettségi teszt nagyon jó kiindulópont arra is, hogy a gyerek már önállóan végezzen ilyen mozgást, és nem csak a mozgást, hanem a biztosítást.
Ezek szerint egymást biztosítják a gyerekek?
Igen, de nagyon-nagyon kis csoportban: négy fővel, egy-egy edzővel végzik ezt. Tehát végig nagyon figyelünk rájuk, miközben ők biztosítanak.
Flóra, egy kerekesszékes kislány is jár hozzátok (ha nem ismeritek Flórát, nézzétek meg róla szóló videónkat! ). Nem pont a falmászás jutna eszébe az embernek arról, hogy valaki kerekesszéket használ… Hogy merült fel, hogy Flóra járjon falat mászni?
Ott tanítok, ahova Flóra is jár iskolába. Az osztályába járnak mászó gyerekek is, egyszer náluk jártam és beszélgettünk a mászásról. Természetesen minden kisgyerek felfigyelt, hogy miről van szó, köztük Flóra is. A kisgyerekek borzasztóan érdeklődőek, kíváncsiak, nyitottak mindenre, ezért bármit mondanánk, egyből jelentkeznének rá… Elmondtam, hogy milyen is ez a falmászás, és nagyon lelkesek lettek. Így jött el Flóra is, a beszélgetés hatására. Ahogy a többi kisgyerek, ő is természetes módon érdeklődik minden iránt. Attól még, hogy van egy sérülése, egy komoly betegsége, ugyanolyan nyitott a mozgásra, az újdonságokra.
Akkor ti már foglalkoztatok más fogyatékossággal élőkkel is?
Igen. Flóra tavaly év végén jött el pár alkalommal az édesanyjával, Drávucz Ritával (olvassátok el Ritával készült interjúnkat!). Szeptember óta pedig rendszeresen jár.
Egy tanárnő kollégám Down-kóros kislánya már 15 éve jár hozzánk – már nem is emlékszem, miért jött el annak idején mászni; előtte ritmikus sportgimnasztikázott. Ő volt az első fogyatékossággal élőnk, őt szintén az édesanyja biztosította eleinte. Azóta is mászik, és nagyon komoly teljesítményeket nyújt, tud biztosítani is.
Ezek után bárki jött, a szülővel mindig megbeszéltem a problémájukat, és elgondolkodtam rajta, hogy mik a lehetőségek, tudunk-e vele foglalkozni. Én elég nyitott vagyok, nagyon érdekel ez a terület és mindig szerettem a kihívásokat. Elsőre mindig tartunk egy próbát, hogy hogyan tudna ez működni. Ha működik, akkor továbbfejlesztjük az irányt, ha nem, akkor mást javaslunk.
Említetted, hogy nincs olyan szakember, akinek a képzettsége a falmászásra és a fogyatékossággal élőkkel való foglalkozásra egyszerre vonatkozik…
A mászást terápiás mozgásként is alkalmazzák külföldön, és képeznek is erre szakembereket. Magyarországon nincs ilyen képzés, de például Sterczer Hilda tanulási, figyelem és viselkedési problémákkal rendelkező gyerekek fejlesztésével foglalkozik és a Big Wall mászóteremben is elérhető az úgynevezett élményterápiás mászás ADHD-s és egyéb, SNI-s gyerekek számára.
De akkor itt sem kifejezetten a fogyatékossággal élőket várják…
Nem – próbáltam utánaérdeklődni, de nem tudok olyan helyről, ahol kifejezetten sérültekkel foglalkoznának.
Mennyire vált be Flórának a falmászás, és ő „mennyire vált be” nálatok?
Flórának nagyon nagy volt a kedve és a lelkesedése, és a tavalyi pár alkalom után idén már rendszeresen jön az édesanyjával. Ugyanis a mászás párban zajlik, főleg a köteles mászás, hiszen valakinek biztosítania kell a mászót. Bár, ahogy mondtam, a gyerekedzéseken egymást biztosítják a kicsik, de azért Flóra esete speciális. Neki tényleg komoly betegsége van – a CMT -, a lábával van probléma (a CMT, azaz Charcot-Marie-Tooth-rendellenesség az izomzatot irányító perifériás idegrendszer működési zavara, a mozgató- és érző idegeket érinti – Olvassatok a falmászás terápiás lehetőségeiről CMT esetén ).
Az édesanyja, Rita, élsportoló, nagyon jól tudja, hogy egy edzés hogyan zajlik. Tehát szépen kettesben bemelegítenek. Aztán egy fiatal kollégánk segít nekik, hogy hogyan és hol érdemes másznia Flórának, hogy eredményesek legyenek az edzések. Közben Rita is kipróbálta a mászást – úgyhogy mostanában már van, hogy Rita mászik valakivel, és egy edző biztosítja Flórát.
Január elején volt nálunk egy kerületi szintű mászó diákolimpia, egy amatőr verseny. Flóra nagyon lelkes volt, hogy ő is indul, úgyhogy építettünk számára utat – nagyon boldog volt, a kiváló teljesítményének aranyérem lett a jutalma! Az ilyen alkalmak azért nagyon fontosak, mert nem kiszakítjuk a sérültet ebből a környezetből, hanem ide integráljuk és az épekkel együtt tud mászni. Ez mindenkinek nagyon jó: neki azért, mert együtt tud lenni a közösséggel, ami borzasztó nagy erő. Az épek számára pedig nagyszerű, hogy van egy ilyen példa, aki ilyen helyzetből sem feladja, hanem azt nézi, hogy mit tud megcsinálni, mi az ő erőssége, és arra épít.
Nagyon laikusan megfogalmazva Flórának befelé áll a lábfeje, ezért nem tud ráállni. A mászásnál használja a lábát?
Igen, igen. Az idegpályákkal van probléma, de most van rá remény, hogy egy műtéttel elérik, hogy lábra tudjon állni. Flóra nagyon ügyes és nagyon erős, jól használja a kezét, de neki is fontos, hogy a törzsizmait és a lábát is használja.
Milyen jótékony hatásai vannak a falmászásnak általában, és speciálisan Flóra esetében?
A mászás jótékony hatásait olyan hosszan lehet sorolni, hogy hoztam róla egy négyoldalas papírt😊 (A felsorolást itt találjátok). Flóra esetében ezeket emelném ki: a kéz és kisízület erősítése, a négy végtag koordináció javítása, újfajta mozgásélmény, a kar erősítése sokféle vállövi helyzetben, a törzsizom erősítése, és nem utolsó sorban az anya-gyermek kapcsolat, a minőségi együtt töltött idő, lehetőség az egymásra hangolódásra…
Amit fontos elmondani – nem csak Flóránál -, hogy a mászás rendkívüli módon fejleszti az állóképességet, az erőt, a hajlékonyságot, koordinációt.
A másik nagyon fontos terület a tartásjavítás: rengeteg gyereknek van gerincproblémája, és erre nagyon jó hatással van a mászás. Jönnek hozzánk gyógytornászok, akik szerint ez a mozgásforma még az úszásnál is többet segít az ilyen esetekben.
A harmadik nagy csoportot a tanulási problémák jelentik. Ennek hátterében pedig sokszor az áll, hogy kimarad, nagyon rövid, vagy nem elég intenzív a kúszás-mászás kisgyerekkorban. Manapság sokszor nem adottak a lehetőségek, hogy sokat, szabadon mozogjon a gyerek akár a természetben, akár otthon. Gyakori, hogy otthon semmire nem szabad felmászni, mert abban a veszélyt látjuk. Emiatt viszont a gyerekeknek gyakran van problémájuk az olvasás, írás, számolás tanulása során. Az ilyen esetekben nagyon jót tesz a mászás, mert kisgyermekkorban sokat tudja érlelni az agy megfelelő területeit. Hiszen tudjuk, hogy minden kognitív képesség a mozgásban gyökerezik.
És mindezen felül vannak pszichikai és személyiségformáló képességek: a bizalom, az önbizalom, a figyelem a másik iránt, ami mászás közben a biztosítás miatt elengedhetetlen.
A mászás során természetesen versenyhelyzetek is vannak, és ezek is hasznosak tudnak lenni. De a fő cél mindig egy adott út megmászása, azt az utat kell „legyőzni”. Ez pedig sikerélményt, motivációt és új célokat ad…
A mászás során problémákat kell megoldani, hogy melyik fogást és hogyan fogd meg. Mindig döntened kell, hogy milyen úton haladj tovább. Ez konkrétan a mászásra és átvitt értelemben az életre is igaz…
Milyen pluszt kíván tőletek, mint helyszíntől, hogy fogyatékossággal élőket is fogadtok? Ha egy szülő azt mondja, hogy „na, akkor de jó, én is elviszem mászni valahova a gyerekemet”, de nem tud hozzátok jönni, akkor milyen lehetőségei vannak?
Nálunk maga az iskola akadálymentesített, tehát bárhova el lehet jutni benne kerekesszékkel. Viszont a teremnek nagyon speciálisnak kell lennie. A felszerelés bárki számára hasonló és használható, de a fal és az utak minősége és kialakítása nagyon nem mindegy. Ilyenkor eleve kérdés, hogy milyen sérülésről van szó…
Ezek szerint az egyes sérülésekhez tudjátok „idomítani” a falakat?
Többnyire olyan utakra van szükségük, amin sok, jól megfogható fogás van. És ebből lehetőleg minél több, mert pár utat nagyon hamar meg lehet unni, főleg, ahogy fejlődnek…
Viszont ez az előnye annak, hogy ez egy „műfal”: a fogásokat időnként le lehet venni, meg lehet fordítani, nagyon változatossá lehet tenni. És nekünk fokozottan kell figyelnünk a kialakításra a sérültek esetében. Flóra például eleinte csak pozitív, befelé dőlő falakon tudott mászni a lába miatt, a függőlegesen vagy a kifelé dőlőn már nem – és ilyenből azért nincs sok.
Ha egy falmászóterem vezetője azt mondja, hogy „én is szívesen fogadnék sérülteket”, akkor tud hozzátok fordulni tanácsért? Vagy tudni fogja, hogy mit csináljon a falakkal?
Nem fogja tudni magától, a tapasztalat természetesen fontos – szívesen adunk tanácsot. És a másik fontos dolog, hogy a sérülésekkel tisztában kell lennünk – ehhez viszont szakembert kell bevonni az ilyen eseteknél.
A Mászó Szövetségben foglalkoznak ezzel a témával?
Nincs tudomásom róla, hogy külön mászó edzések lennének fogyatékossággal élők számára, de nem is az lenne a cél, hogy teljesen elszeparáljuk őket. Egyéni segítéséggel együtt edzhetnek a különféle igényű gyerekek. Külföldön mászó versenyeket is szerveznek látás-, értelmi és mozgássérültek, valamint siketek számára.
Hatalmas magyar siker volt, hogy Víg Melinda ezüstérmet szerzett a 2016-os és a 2018-as IFSC paramászó-világbajnokságon, majd 2019-ben gyűjtött még egy bronzérmet is. Szijártó András a gijoni világbajnokságon nehézségi (köteles) mászásban első helyezett lett neurológiai és testi fogyatékosság kategóriában, ezenkívül számos világbajnokságon ért el első és dobogós helyezést.
Mesélted, hogy a termetek többet tud, mint egy mászóterem, és erre a gyerekek miatt van szükség. Ez mit jelent?
Mivel gyerekekkel foglalkozunk, komplex szemlélettel állunk az edzésekhez. Azt gondoljuk, hogy a gyerekeket sokoldalúan kell képezni és fejleszteni kisgyerekkorukban. Éppen ezért a gyerekek olyan edzéseken vesznek részt, ahol játékosan és mászóspecifikusan képezzük őket.
Ahogy mindenhol, nálunk is bemelegítéssel kezdődik és mászással folytatódik egy edzés, de a mászást nagyon-nagyon változatosan végezzük velük, játékos formában, és nem csak a falakon végeznek feladatokat, hanem az épített akadálypályánkon, lecsúszópályán, szekrényen, belógatott köteleken.
Ha máshova menne falat mászni egy fogyatékossággal élő, mire kell figyelnie?
Mivel a mászásnak különböző ágai vannak (olvasd el a mászás ágait bemutató cikkünket), különfélék a termek is. A boulder termekben nincs köteles biztosítás – emiatt ez nem jó választás semmilyen sérülés esetén. Veszélyes lehet akármilyen mozgásszervi problémánál, de látássérültek és siketek számára is.
Ha el szeretne menni egy terembe, mindenképp érdemes jeleznie a problémáját, hogy van-e rá fogadókészség.
Az egyik legfontosabb kérdés, hogy van-e teremben, aki tudja biztosítani a sérültet. Ha nincs, akkor mindenképp párral kell menni, olyannal, akit viszont megtanítanak a biztosításra.
Az akadálymentesség is kérdés, bár ez sok esetben áthidalható, ha van segítség.
Említetted, hogy a gyerek-felnőtt mászás különösen jó – miért?
Nagyon sokan úgy gondolják, hogy ők nem tudnak a gyerekükkel foglalkozni. Idehozzák, mert itt nagyon jó szakemberek vannak, akik majd mindenre megtanítják a gyereket. De a kezdet kezdetén, főleg a kisgyerekeknél, a feltétlen bizalom a szülőben van. Én lehetek a legjobb szakember, nem biztos, hogy a gyerek hallgat rám, ha én mondom, hogy menjen feljebb. De ha szülő mondja, akkor megteszi, sőt, le is ugrik bátran, hiszen a szülő fogja a biztosító kötelet.
Ezért a kisgyerekek nagyon szeretik, ha ott van Anya, Apa, ő is jön, és együtt csinálják, közös az élmény. Hát még, ha az a szülő mászik is egyet-egyet! A példaadásnál nincs jobb tanítóerő, nevelőerő… Hiába mondjuk, hogy menjél mászni, az nagyon klassz sport. De ha Anya is, Apa is csinálja, akkor mondani se kell, mert az tényleg a legjobb sport lesz, és a legjobb együttlét. Mert itt nemcsak az a lényeg, hogy falat másszon, hanem a mozgás örömét szeretnénk átadni.
A fogyatékossággal élők számára pedig létfontosságúnak tartom, hogy sportoljanak. Ebbe beleértem, hogy például másszanak, de ehhez nyilván nem mindenki jut hozzá: a mászás teremfüggő, eszközfüggő.
De nagyon fontos lenne, hogy minél többféle mozgással ismerkedjen meg minden gyerek, a sérültek is. Így felnőtt korukra kialakul egy repertoár abból, hogy miket tudnak csinálni, akár az évszakhoz kötődően: hogy nyáron biciklizhetnek, úszhatnak, futhatnak, télen pedig mondjuk egy mászóterembe látogathatnak el. Mindez változatos mozgáskészletet ad számukra, ami teljes élethez juttathatja őket, az életminőségük egészen más lesz, mint mozgás nélkül.
A sérültek számára pedig ez azért is fontos, hogy a társadalomba integrálódjanak. A sport szerintem az egyik legjobb módja ennek.
Szőllősi Emese elérhetőségeit itt találjátok
