Hefelle Kati zongoratanár

Óvodástól a nagymamáig mindenféle korosztályt tanított már Hefelle Katalin. Megkérdeztük, tapasztalatai szerint mi mindent ad a zongorázás a kicsiknek és a nagyobbaknak.

A zongora az egyik legnépszerűbb hangszer a zeneiskolákban – szerinted miért?

Azért, mert nagyon gyorsan juttatja sikerélményhez a gyerekeket – egyébként a felnőtteket is. A kottaolvasást meg kell tanulni, de aztán hamar – egy-két év alatt – már hallgathatóan lehet muzsikálni, kétkezes kis darabokat előadni.

Mi mindent fejleszt a zongoratanulás?

Kiskorban a fegyelmet és a figyelmet – a zeneórán itt kell ülni 30-40 percig és a tanárra figyelni. Én emiatt 3 éves kor alatt nem is nagyon szoktam javasolni – nekik még inkább a csoportos zenélés való. Viszont, ha óvodás korában kezdi valaki a zongorázást, játékos módon, akkor mire az iskolába kerül, már biztosan kialakul egyfajta fegyelem.

A gyerek megtanul egy hangszerrel bánni – megszokja, hogy finoman kell. A kisfiúk még sokszor nagyon vadócok, csapkodnak, nyomkodják a pedálokat – ezt egy bizonyos mértékig hagyni szoktam. Nem vasfegyelemre van szükség, lassan úgyis hozzáfinomodnak a hangszerhez.

Mint ismert, a zongorázás a jobb és bal agyféltekét is fejleszti: aki zongorázik, megtanul többfelé figyelni, koncentrálni. A test-tudatosság is fejlődik, hiszen van egy szabály, hogy hogyan ülünk a zongorához.

Fontos még a rendszeresség és a tanárral való kapcsolódás – ez ugyan kedves és játékos, de mégis más, mint a rokonokkal, barátokkal-barátnőkkel, tehát “megtanul viselkedni”.

Lelkileg is sokaknak segíthet a zongora: egyszerűen megnyílnak a hangszer felé, a tanár felé, kialakul a bizalom, a kötődés.

Arról nem is beszélve, hogy a zene, a művészet mindig egy kapaszkodó tud lenni. Ha bármi sérelem éri az embert – akár gyerekként, akár felnőttként -, odaülhet a zongorához és “kitombolhatja magát” egyszerűen azzal, hogy eljátszik egy darabot.

Milyen korosztálynak miben segít, ha zongorázik?

Mindenfélére volt már példám. Jött válófélben lévő felnőtt, neki is segített. Járt hozzám különösen félénk kisgyerek, aki megnyílt az órákon. A kamaszoknak a zongora különösen jó “kivezető forrás” a szorongasaikból.

Tehát tulajdonképp bármikor van értelme elkezdeni?

Óvodás kor előtt azért túl korainak tartom, de az ovisok közül már van olyan, aki szívesen jár.

Kisiskolásként az első osztályt csak azért nem szoktam javasolni, mert az iskolával együtt túl sok lehet.

A második osztály a legpraktikusabb, mert akkor már túljutott a gyermek az írás-olvasás első nehézségein, megszokta az iskola rendszerét… Ha valaki jól tanul, lehet értelme berakni még egy pluszt a napjaiba. Azért arra figyeljünk, hogy akármilyen játékos az óra, itt koncentrálni kell, “jelen kell lenni”, nem annyira lelazító, mint egy mozgásos különóra.

A kamaszoknak – azon kívül, hogy jó szorongásoldó, ahogy említettem – kifejezetten élvezetes lehet, hiszen már kezd kialakulni a zenei ízlésük, hallanak muzsikákat, látnak filmeket, amik miatt kedvet kapnak a zongorázáshoz.

Az egyetemistáknál is nagyon hálás a zongoratanítás, mert az ő életükben többnyire elég nagy a rugalmasság, tanulni pedig egyáltalán nem késő. Persze minél később kezdi valaki, annál többet kell gyakorolni, hogy behozzuk a – főleg manuális – hátrányokat a kicsikhez képest.

Az egyetemista kor egy választóvonal, mert utána, mikor már jön a családalapítás, munka, egyre nehezebb a zongorázást bepréselni az időbe, de persze nem lehetetlen.

Viszont van egy másik nagyon jó kor a zongoratanulásra: amikor valaki nyugdíjas lesz. A kéz persze már nem úgy mozog, a dolgok nehezebben rögzülnek, de nekem most is van egy nyugdíjas tanítványom, aki nagyon inspiratív, szorgalmas; élmény őt tanítani. Mindketten tudjuk, hogy sosem lesz belőle Mozart, de az ő példája is mutatja, hogy sose késő elkezdeni.

Hefelle Kati bemutatkozását itt találjátok

Kapcsolódó bejegyzések