Gyerek sport

A mozgás az egészségünkhöz elengedhetetlen, de vajon kinek mi való? Dr. Onódy Gábor gyermekorvos összeszedte a legfontosabb gondolatokat a sportolás előnyeiről, illetve pár veszélyre is felhívja a figyelmet.

A sport általában mindenkinek jó, mert karbantart, önfegyelemre nevel, életörömöt, fittségérzetet ad, ráadásul sok betegség szempontjából megelőző hatású is.

Nagyon kevés olyan betegség van, ami miatt teljesen eltiltanának valakit a sporttól – ez egyes súlyos szívbetegségek esetén szokott előfordulni.

A kérdés tehát főleg az, hogy mikor kezdjünk sportolni, milyen sportággal próbálkozzunk először, és mennyit sportoljunk.

Bármikor kezdhetjük

Tulajdonképp bármikor elkezdhető a sport. A kisgyerekeknek nagy a mozgásigénye, számukra is nagyon fontos a mozgás, a szabad levegőn tartózkodás. A sportok közül érdemes az úszással kezdeni – az úszni tanulás megkezdésére ideális idő a 4-5 éves kor. Ilyenkor a gyerekek izomzata még laza, emiatt jó, ha a levegő helyett egy másik közegben – a vízben – tanulnak először különféle mozdulatokat.

Sokan próbálják ki a csecsemőúszást is – ez a búvárreflexen alapul, nem egyenlő a későbbi úszástanulással, de kellemes élményeket ad a vízzel kapcsolatban, több szempontból hasznos lehet.

Az úszás mellett minden, nem eszközös és nem túlbonyolított sport jó lehet az óvodás korosztálynak: a futkározás, az egyszerű labdajátékok, ahol a szabályok még lazák, stb.

Szintén jó szokott lenni a kicsiknek tartott karate, illetve egyéb harcművészeti sportok – a bonyolult mozgássorokat ők még nem tudják megtanulni, de itt általában egy-két egyszerűbb fogást gyakorolnak, emellett pedig játékos tornáról van szó tulajdonképpen. Aztán kisiskolás kortól már egyre ügyesebbek, fegyelmezettebbek a gyerekek, lehet nekik tanítani „komolyabb” dolgokat is.

A lovaglás nagyon egészséges, szinte mindenkinek ajánlott, hacsak nem allergiás az állat szőrére, vagy nincs valamilyen szélsőséges ortopédiai problémája.

Hogyan hat a mozgás, a sport?

Tulajdonképp nincs olyan szervrendszer, amire ne hatna a mozgás.

Először is, javítja a keringést, ezáltal segít az érelmeszesedés megelőzésében. Az egyébként több évtizedes folyamat az elején még megállítható, kiküszöbölhető, sőt, visszafordítható. Ha fokozzuk a mozgást, kevesebb ún. „rossz koleszterint” engedünk lerakódni a szervezetben.

Egyes ortopédiai problémáknál különösen fontos lehet a sport – a korai években még annyira képlékeny a csontrendszer, hogy enyhébb esetekben megfelelő tornával akár a műtétet is elkerülhetjük. A passzív segítség – fűző, lúdtalpbetét – helyett sokkal hasznosabb a megfelelő izmok célirányos fejlesztése, tornáztatása.

A gerincnek, az izomrendszernek szintén nagyon fontos a mozgás – a kisiskolás gyerekeknek, akik sokat ülnek az órákon, emiatt érdemes valamit sportolni.

A későbbi csontritkulás megelőzésében is nagy szerepe van a sportnak: a csont a terhelésnek megfelelően épül ki, jobb lesz a vérellátása, ha mozgunk, jobban beépül a táplálkozáskor bevitt kalcium és foszfor; sokkal frissebb lesz a későbbiek során is a csont.

Az asztmásoknak különösen jót tehet a számukra kialakított úszás és futás program – itt ellenőrzött keretek között mozognak, megnő a tüdőkapacitásuk, csökken a légszomjtól való félelmük, akár úgymond „ki is nőhetik” az asztmát, de legalábbis később lesz asztmás rohamuk, megtanulják jobban kontrollálni, hogy mikor, mennyit adagoljanak a „puffokból”.

Azért vigyázzunk…

A túlzások, a túlerőltetés a sportban sem jó. Nagyon gyakoriak például futásnál az ún. fáradásos törések. Ennek kiküszöbölésére egyrészt nagyon figyeljünk a fokozatosságra, másrészt, hogy a lábnak megfelelő futócipőben, erre alkalmas talajon – semmiképp ne aszfalton – fussunk. Az egészen kicsi gyerekek még nem futnak hosszabb távokat, ők inkább csak szaladgálnak – ehhez még nem szükséges drága futócipőt venni, de ha valaki komolyan akar a futással foglalkozni, ne sajnálja a pénzt a lábára. A sportboltokban meg tudják mondani, hogy milyen típusú futócipő való nekünk – elsősorban attól függően, hogy „bedönt” a lábunk, vagy külső talpélen járunk.

Sokan kérdeznek a csecsemőúszásról. Ez alapvetően jó dolog, de vannak babák, akiknek a bőre nem bírja. Azokban a családokban, ahol ekcéma, pszoriázis, vagy egyéb hasonló bőrbetegség van, nem szoktam javasolni a csecsemőúszást, mert a fertőtlenítő oldat nagyon kimarja a kicsi bőrét. Érdemes utánakérdezni más szülőktől – vannak „jó helyek”, és van, ahol több a fertőzés.

Az uszodába járással kapcsolatos legjellemzőbb problémák a különböző – főleg gombás – fertőzések, a hallójárat-gyulladás, felső-légúti gyulladás, arcüreggyulladás lehetnek. Ha ezek ismétlődően előjönnek, vagy a gyerek nagyon nem szeretné a foglalkozásokat, inkább ne erőltessük.

Az ún. kontakt sportoknál a fertőzésveszély szintén fennáll: elég gyakoriak a bőrfertőzések, bőrbajok, illetve a birkózásnál például a fülben lévő porcok törhetnek el viszonylag könnyen.

A versenysportban elkerülhetetlenek a sérülések

Versenyszerűen akkor érdemes valamilyen sporttal foglalkozni, ha a gyerek tényleg szívesen csinálja, és tehetségesnek is mondják. Azt viszont egyértelműen látom a csúcssportoló pácienseimen keresztül, hogy a sportsérülések gyakorlatilag elkerülhetetlenek. Az izomzatunk egy darabig „tudja követni” az akaratunkat, de az ízületekkel egy idő után probléma szokott lenni.

Emellett arra gondolni kell, hogy a sport tulajdonképp fizika: ha valakinek a felépítése, az arányai, a lába hossza, a karja hossza nem kedvező az adott sportág szempontjából, edzhet akármennyit, sose lesz csúcs… Külön tudomány foglalkozik vele, hogy 50-60 adat – például a könyök-csukló távolság, a testtömeg-index, a terhelhetőség – alapján kikalkulálják, hogy az adott ember milyen sportra lenne alkalmas leginkább.

Kapcsolódó bejegyzések