Másodikban matekból újdonság a százas számkör és a szöveges feladatok, olvasásból a szavak összeolvasásának már folyékonynak kell lennie, a nyelvtan és a helyesírás pedig sokaknak okoz nehézséget.
Interjú-sorozatunk második részében ezekről kérdeztük a “mi Zsuzsa néninket”, azaz Fazekas Zsuzsát, aki több, mint 30 éve tanít alsósokat. (Az elsősökről szóló részt itt olvashatjátok.)
Mi a tananyag másodikban a különböző tárgyakból, és ezeket hogy érdemes gyakorolni?
Másodikban matekból belép a százas számkör. Ha a tízes átlépéssel probléma van, akkor probléma van mindennel, úgyhogy ebben az esetben érdemes visszalépni az alapokhoz, és azt gyakorolni egy kicsit. Mindegy, hogy hol tartanak az órákon, oda kell visszalépni, ahol a gond van. Újdonságot jelentenek a szöveges feladatok is.
A szöveges feladatoknál az volt az érzésem, hogy az van előnyben, akinek a szövegértése, az olvasása jó. Tehát már nem elég matekból jónak lenni…
Ez így van. Azt kell rengeteget gyakorolni, hogy egyáltalán mit akar a feladat. Úgy tudtok segíteni a gyerekeknek, ha aláhúzzátok, hogy mi az, amit tudni lehet a szöveg alapján, vagy van-e olyan viszonyszó egy-egy mondatban, ami megváltoztatja a jelentését. Tehát azt érdemes gyakorolni, hogy mi mindenre kell figyelni a szövegben.
Olvasásból milyen szinten kell tartani másodikban?
Olvasásból el kell jutni oda, hogy nem okoz gondot egy szó kiolvasása. Tehát az nem baj, ha egy mondatot nem lát át, nem látja előre, hogy kérdő mondatról, vagy felkiáltó mondatról van-e szó. De egy szót folyékonyan el kell tudni olvasni. Ha meg-megáll a szövegben, az nem gond, és a hangsúlyozásnak sem kell még mennie. De biztonsággal fel kell ismerni a betűket, hogy kisilabizálja, kibogarássza, megértse azt a kicsi szöveget, ami “oda van méretezve” nekik az olvasókönyvbe.
Otthon az iskolai szöveget érdemes gyakorolni, vagy más meséket elővenni és azt olvasni?
Ez attól függ, hogy milyen szinten van a kisgyerek. Ha érzi a szülő, hogy még gyakorlásra szorul, akkor feltétlenül az iskolai tananyagot vegyék elő.
Hangosan vagy magában olvasson?
Ilyen kicsiként még hangosan gyakoroljon. Persze odáig el kell jutnia, hogy a tanórán tudjon csöndesen, magában dolgozni. De nagyon fontos, hogy megtanulja összekötni magában azt, amit lát és amit hall, sőt, hogy aztán le is tudja írni ugyanezt. Ennek a három dolognak össze kell kapcsolódnia egy érzés formájában. Azért is fontos, hogy azt gyakorolja, amit vettünk az órán, mert a számonkérés is abból lesz, és szükség van a sikerélményekre ezekben a helyzetekben.
Nyelvtanból és írásból miket tanultok másodikban?
Az írást, a betűkötéseket egy picit még ismételjük, de közben próbáljuk fokozni az írástempót, hogy lendületesebb legyen az írás. Aztán az írás az év végére általában “átfolyik” a nyelvtanba, a helyesírásba.
A másodikos nyelvtan szerintem a legnehezebb az egész alsó tagozatban, mert az összes helyesírási tudnivalót belepréselik a másodikos tananyagba. Igaz, hogy nem mondják ki, hogy “ez teljes hasonulás”, csak, hogy “másképp ejtjük, másképp írjuk”, de a nyelvtan összes nehézsége előkerül. Úgyhogy a helyesíráshoz nagyon sok gyakorlásra lehet szükség.
Ehhez vagy van érzéke valakinek, vagy nincs? Vagy mitől függ, hogy kinek hogy megy a helyesírás? Aki sokat olvas, annak ez is könnyebb?
Az olvasás feltétlenül segít, mert jó, ha a gyerek sokszor találkozik ugyanazokkal a szavakkal. De, ahogy a mateknál is jó, ha van egy érzék, úgy a magyarnál is sokkal könnyebb azoknak, akiknek “benne van a kezükben”, hogy “ly” vagy pontos “j”… Valaki pedig vért izzad vele; nagyon-nagyon tudnak szenvedni szegények.
A vért izzadáson hogy lehet segíteni?
Rengeteg gyakorlással… Itt már nem lehet megúszni.
A szép írás-csúnya írás tehetség vagy gyakorlás kérdése?
Nem csak tehetség, hanem szerintem igény is. Hogy egy gyerekben van-e igény arra, hogy az ő munkája rendezett, szép legyen, hogy ő tökéleteset akar kiadni a kezéből – vannak ilyen gyerekek. És persze vannak olyan gyerekek, akiket abszolút nem izgat, hogy milyen munka születik meg a kezük nyomán – de velük szemben is kell, hogy legyenek elvárásaink.
Vannak már olyan országok, ahol szinte nem is tanítanak kézírást, pedig az írás nagyon-nagyon fejleszti az agyat, úgyhogy érdemes erőltetni. Szerintem, ha már ennyi energiát fektettünk bele, és megtanultak a gyerekek írni, akkor érdemes elvárni, hogy olvasható legyen az írásuk. Ha nem is gyöngy, ha nem is a legszebb, de az a cél, hogy a másik el tudja olvasni.
Másodikban a matek és a nyelvtan mellett a szépírás gyakorlására már nemigen jut idő, de azt otthon is várjuk el, hogy rendes munkákat adjon ki a kezéből.
Másodikban sincs környezetismeret tantárgy az új tanterv szerint, de azért jó lenne minél többet tudni a környezetről… Hogyan foglalkozzunk ezzel?
Ez egy szülő életében talán ez a legegyszerűbb, hiszen, ahogy az ember kilép a lakás ajtaján, már “mellbe vágja” a környezetismeret: miért fúj a szél? Miért van tél? Rögtön alkalmat ad arra, hogy beszélgessetek róla. Persze a legjobb a kirándulás! Otthon pedig természetfilmeket lehet nézni, akár vasárnap délutáni családi pihenésként. A gyerekeket ezek nagyon-nagyon tudják izgatni, és rengeteget tudnak kérdezni.
A szóbeli felelésekre hogyan segítsünk felkészülni?
Amikor a gyerek már tud olvasni, akkor érdemes vele elolvastatni a tanulni valót, aztán próbálja elmondani, mire emlékszik. A szülő valahogy megjelölheti, hogy mi maradt ki, aztán megpróbálják újra. A vázlatírás nagyon-nagyon segít, hiszen, ha a feldolgozás közben kétszer elolvassa a gyerek a szöveget, akkor a vázlat alapján valószínűleg már el tudja mondani kicsit bővebben, és érzi, hogy valami bent van a kis kobakjában.
Harmadik osztályban matematikából a mértékegységek, átváltások szoktak legnehezebben menni, olvasásból pedig már folyékonyan kell tudni haladni a szöveggel. Az interjú-sorozat harmadik részében ezekkel foglalkozunk.
