Miért érdemes a szülővel botladozás helyett egyből korcsolyaoktatóhoz vinni a gyereket? Mi mindenre jó, ha valaki tud korcsolyázni? Kiből lehet igazi műkorcsolyázó? Többek között erről beszélgettünk a Jégkorszak SE két oktatójával, Erdődiné Császár Viktóriával és Galambos Ritával, akik évente kb. 600 gyereket tanítanak meg korizni.
– Korcsolyázni a szülők nagy része tud valamennyire, sokan maguk tanítgatják a gyerekeket. Mi az előnye annak, ha ehelyett profi oktatóhoz mennek?
Rita: – Sokszor láttam már közönségjégen szülőt tanítgatni a gyerekét, és az esetek többségében a szülő sem igazán tudott korcsolyázni… Ő is majdnem kitörte a nyakát, egymást húzták-vonták a gyerekkel. Ez egyrészt veszélyes, másrészt pedig, ha hozzáértőtől kapja a gyerek az alapokat, arra később is lehet építeni. Aztán az is könnyen előfordulhat, hogy a szülő az első esés után leviszi a jégről a gyereket, aki a rossz élmény után nem is akar soha többet visszajönni. Legtöbbször ezek kisebb esések, nem fájnak különösebben, csak az elején szoktak tőle megijedni a gyerekek, mert nagyon bizonytalan helyzetben érzik magukat. Mi – oktatóként – jobban tudunk ilyenkor hatni rájuk, tudjuk, hogy napjában harminc gyerek esik ugyanekkorákat a jégen, és nem lesz semmi bajuk, tehát felállítjuk, megnyugtatjuk őket, esetleg eltereljük a figyelmüket valami játékkal, aztán mennek tovább.
– Milyen adottságokra van szükség a korcsolyázáshoz? Mindenki meg tudja tanulni?
Viki: – Mindenki meg tud tanulni korcsolyázni, nincs, aki nem tudna. De valaki első órán már száguldozik, van, aki meg a harmadik-negyedik órán kezd el lépegetni. Ha nehezen indul a dolog, annak általában nem fizikai oka szokott lenni, inkább a szülői hozzáállás, a neveltetés számít. Ha valaki más dolgokban sem önálló, annak tovább kell fogni a kezét, nehezebben veszi rá magát, hogy egyedül próbálkozzon – az ilyen gyerekekhez sokkal több türelem kell.
– Milyen korban érdemes elkezdeni korcsolyázni tanítani a gyerekeket?
Viki: – Mi általában három éves kortól szoktunk velük foglalkozni, bár kislányokat néha már előbb is felengedünk a jégre, velük ugyanis valamivel könnyebb. Az első órákon a kicsik állnak, elindulnak, totyognak, és persze elesnek a jégen. Igazából már az elején kiderül, kinek van tehetsége a műkorcsolyához.
– Testi adottságok közül mi az, ami előnyös? Kiből lehet jó korcsolyázó?
Rita: – Akinek jó adottságai vannak a tornához, a baletthez, és hasonló sportokhoz, az műkorcsolyában is jó lehet. Tehát előny, ha valaki hajlékony, rugalmas, és esetleg már van egy izomzata, amire lehet építeni. A legkisebbeknél még persze nincs szó különösebb izommunkáról: ők még alig állnak meg a lábukon, maximum egyszer mennek körbe a pályán egy óra alatt. Ettől nyilván elfáradnak, megterhelő számukra, de nem veszi annyira igénybe a különböző izomcsoportokat, mint a komolyabb ugrások, amit a nagyobbak, a haladók tanulnak.
– A szülők jellemzően azért viszik a gyerekeket, hogy megtanuljanak korcsolyázni, vagy komolyabb tervekkel?
Viki: – Legtöbbször csak azért, hogy tanuljon meg korcsolyázni – aztán lehet, hogy a gyerek beleszeret ebbe az egészbe, és akkor itt ragadnak. Olyan is van, hogy a szülőnek volt régi vágyálma a műkorcsolyázás, és ezért hozza le a gyerekét.
– Mi mindent fejleszt a korcsolyázás?
Rita: – A koordinációs képességet, az egyensúlyérzéket mindenképpen, ezenkívül ruganyosságot ad. Koncentráció képességre eleve szükség van hozzá, de rendkívüli módon fejleszti is a műkorcsolya: aki a jégen magára, a testére tud koncentrálni, az mindenütt máshol is képes lesz erre – ez aztán a tanulásban is nagy előnyt jelent. Aztán aki megtanul a jégen korizni, az fog tudni görkorcsolyázni is, akár még gördeszkázni is; minden egyensúlyi feladatban ügyesebb lesz, mint azok a társai, akik nem tudnak korizni.
– Van olyan, akinek különösen ajánlott a jégkorcsolya?
Viki: – Asztmásoknak szokták javasolni, krupposoknak, és más, légzőszervi problémákkal küzdőknek, mert az a levegő, ami ott van a pályán, nagyon jó hatású ilyen esetekben.
– Lányok-fiúk milyen arányban vannak a műkorcsolyában?
Rita: – Kilencvenkilenc az egyhez… Pontosabban a tanfolyamon, az elején még vegyes teljesen, de akik az ősztől tavaszig tartó szezon után maradnak, tehát műkorcsolyázók szeretnének lenni, azok zömmel a lányok. A fiúk inkább mennek hokizni…
– Hogy kell egy foglalkozást elképzelni – hány edző, hány gyerek van a jégen, és mi történik?
Viki: – A tanfolyamon van kezdő, középhaladó és haladó csoport. A három csoport egyszerre van fent a jégen, legalább egy-egy edzővel. A szezon elején általában sokkal kevesebb a gyerek, mint mondjuk decemberben – ilyenkor a piciknél segítők is vannak az edző mellett, a nagyok viszont már tudnak annyira, hogy nem kell velük egyenként foglalkozni. A kezdetektől próbáljuk önállóságra nevelni a gyerekeket, amint felmennek a jégre. Sok helyen még a nagyobbak is hosszú ideig bóját tologatnak, hogy legyen mibe kapaszkodni – mi ennek nem vagyunk hívei. Nagyon ritka, hogy ne tudjon egy gyerek már az első órán egyedül menni valamennyit a jégen, és ahogy említettem, ennek nem testi oka szokott lenni.
– Mi az, amit nehéz a korcsolyázásban megtanulni? Az egyensúlyozás, a fékezés?
Viki: – Mindig a következő lépés a nehéz… Az esés is olyan, hogy az elején azért esnek, mert még nem stabilak, utána azért, mert már nehezet tanulnak…
– A nagyobb esések, a sérülések mennyire jellemzőek a műkorcsolyában és hogy lehet ezeket esetleg kivédeni?
Rita: – Teljesen kivédeni nem lehet, a sérülés minden sportban benne van. De a tanfolyamon maximum annyi szokott történni, hogy fenékre huppannak a gyerekek, vagy lila lesz a térdük. Azoknál a piciknél, akik már megtanultak állni a korcsolyával, egyre ritkábbak az esések, illetve megszokják, úgyhogy egy-egy esés után leporolják magukat és mennek tovább.
– Hány edzésre járnak a gyerekek a különböző szinteken?
Rita: Az elején, a tanfolyamon általában heti kétszer jönnek – így a szezon végére megtanulnak korcsolyázni. Akik továbbkerülnek, azoknak a következő évben már három-négy órájuk van egy héten, azután pedig már minden nap.
– A haladók miket tanulnak?
Rita: Ők már sokkal stabilabban állnak, tudnak menni egy lábbal is előre-hátra, különböző figurákat, technikai lépéseket tanulnak, forognak, „koszorúznak”, és könnyebb ugrásokat is csinálnak.
– Mennyi idő után próbálhatják ki magukat versenyeken a gyerekek?
Rita: Hat éveseknek már van verseny, de hogy ki mennyi idő után vesz részt ezeken, az nagyon változó. Ha például egy kislány hat évesen jön fel a jégre, de előtte mondjuk ritmikus sportgimnasztikázott két évig, és egyébként pedig „jégre született”, akár már a következő évben is versenyezhet. Ehhez az is kell, hogy ne féljen kiállni több száz ember elé előadni. Mert nem ritka, hogy valakinek a technikai tudása már meglenne, de a szerepléstől még tart.
– Mit szoktak leginkább élvezni a gyerekek a korcsolyázásban?
Rita: A gyerekek az elején, mikor megindulnak, akkor magát a siklást élvezik. Később pedig, amikor figurákat is tudnak csinálni, az egyrészt komoly sikerélményt ad, másrészt elképzelhetik magukat olyan helyzetekben, amit a tévében látnak, ebbe beleélik magukat, és ez az, ami motiválja őket. Ez egy művészi sportág: az előadásról, a táncról szól. A legtöbb kislány eleve szereti „mórikálni” magát, a jég pedig még különlegesebbé teszi a dolgot.
Viki: Szeretik nézni, ahogy mi pörgünk-forgunk a jégen, és imádják, ahogy őket pörgetjük-forgatjuk.
