Egyre kevesebben választják általános iskolában a németet, holott sokkal könnyebb például némettanulás után, második nyelvként tanulni az angolt. A német mellett szól még, hogy viszonylag könnyű kijutni anyanyelvi környezetbe, ami minden nyelvtanulásnál a legnagyobb fejlődési lehetőség. Paksainé Bóka Ágnessel az általános iskolások német tanításáról és a reális elvárásokról beszélgettünk.
Miért érdemes épp a németet választani a nyelvek közül?
Bár az angol nagyon népszerű a szülők körében, ne felejtsük el, hogy itt lakunk alig néhány száz kilométerre az osztrák határtól, nem sokkal messzebb ott van Németország, tehát körülöttünk inkább a németet lehet gyakorolni anyanyelvi környezetben. Ez nem mellékes szempont, hiszen akármilyen jól megtanul valaki egy nyelvet az iskolában, egész más szintre jut, ha azt autentikus környezetben is gyakorolhatja.
Mit szoktak könnyűnek/nehéznek találni a németben?
A német alapvetően nehéz nyelv. Óriási különbség a magyarhoz képest, ahol nem teszünk a főnevek elé névelőt, hogy a németben hozzá tartozik a szóhoz a der-die-das. Ráadásul, míg a magyarban a szavak végét ragozzuk, addig a németben a der-die-dast. Viszont logikus a nyelvtan, sok egymásra épülő elemből áll. Azt szoktam mondani a gyerekeknek, hogy ha megtanulják a der-die-das névelő ragozását, akkor már tudnak például melléknevet, mutatónévmást is ragozni. A kiejtés pedig jóval egyszerűbb, mint az angolban, és abban is mindenki egyet szokott érteni, hogy sokkal könnyebb a német után angolul tanulni, mint fordítva.
Milyen ütemben tanulják a nyelvet az általános iskolások?
A kicsiknél még szó sincs nyelvtantanulásról, nem tanítunk külön szavakat, szabályokat. Amikor elsőben elkezdjük a németet, akkor játszunk, mondókákat, dalokat tanulunk.
Harmadikban, mikor már van könyvünk, az első pár hónapban nagy élményt ad a gyerekeknek, hogy „jé, a hónapokat már tanultuk egy dalban”, „számolni is tudok, abban a mondókában volt”, stb. Tulajdonképp mindenféle érzékszervünkkel megpróbáltuk megtanulni, amiről nem is tudtuk, hogy mit jelent – most pedig már meg is értjük, hogy mit mutogattunk.
Ha az első három évben jól végezzük a dolgunkat, nagyon jó alap ahhoz, hogy aztán majd negyedikben-ötödikben elkezdjük tudatosítani, hogy melyik szó az ige, a főnév, miért úgy kapcsolódnak egymáshoz, stb.
A hagyományos fordító, grammatizáló módszer helyett manapság már a kezdetektől „kommunikatív módszerrel” oktatjuk a nyelvet, vagyis a minimális szókinccsel is biztatjuk a gyerekeket a beszédre – ehhez nagyon jó könyvek léteznek.
Milyen szintre lehet reálisan nyolcadikig eljutni az iskolai nyelvórákon?
Semmiképp se a nyelvvizsgaszintre. Akik elérik, vagy megközelítik esetleg a középfokú nyelvvizsgát, azok nagyon sok plusz órát vesznek iskolai környezeten kívül is, különórán.
Az iskolai órákon alkalmazkodnunk kell a leggyengébb gyerektől a legjobbig mindenkihez. A csoportok sose lehetnek homogének: az angolt olyan sokan választják, hogy hiába osztják őket képességek szerint több csoportra, mégsem beszélhetünk teljes homogenitásról. Németből meg épp az szokott a probléma lenni, hogy kevés a gyerek, így nincs csoportbontás, emiatt viszont megint csak eltérő tudású gyerekek tanulnak együtt.
Gimnáziumban meg aztán gyakorlatilag elölről kezdik a nyelvtanulást. Hiába van év elején szintfelmérő az egyes nyelvekből, azt tapasztalom, hogy ugyanabból az „újrakezdő” könyvből tanulnak a teljesen kezdő gyerekek, mint akik általános iskolában már tanulták az adott nyelvet. Persze sokkal nagyobb léptekben haladnak, mélyebben, alaposabban veszik ugyanazokat az anyagokat, hiszen itt már 14 éves nagy gyerekekről van szó.
Véleményem szerint érettségire, ha valaki kitartóan, szorgalmasan tanul, meg tudja szerezni valamelyik nyelvből a középfokú nyelvvizsgát, akár különóra nélkül is.
Sajnos azt veszem észre, hogy irreális elvárások vannak manapság a nyelvtudással kapcsolatban. Társadalmi elvárás lett az idegen nyelvek ismerete, és már az egész kicsiket is vizsgáztatják a rokonok-ismerősök, hogy „hogy mondod ezt, hogy mondod azt”. Holott a nyelv az iskolában ugyanolyan tantárgy, mint a kémia, a fizika, azokból mégse kérdezgetik a vegyjeleket például.
