Mi mindent ad és hogyan működik egy pár hetes külföldi nyelvtanfolyam? Milyen korban, milyen nyelvtudással, milyen szállásra, milyen programokra, mennyi időre érdemes kimenni és mindez mennyibe kerül?
Interjú Légrádi Tamással, akinek a Converzum Tudomány Nyelviskola vezetőjeként több, mint 30 éves tapasztalata van a témában.
Amikor meséltem másik anyukáknak, hogy szeretném elküldeni a nagyfiamat pár hét külföldi nyelvtanulásra, ez volt az első reakció: „hú, nem tudom, hogy merném elengedni a gyerekemet…!” Tehát, hogyan ellenőrizhetjük, hogy mennyire megbízható az a lehetőség, amit például az interneten találunk? Milyen itthoni, illetve külföldi szakmai szervezetek ajánlásait kell figyelni?
A célország szakmai szervezetének az akkreditációját kell figyelni. Például az Egysült Királyságban – ahová mi a legtöbb diákot küldjük – a British Council ellenőrzi a minőséget. Az ő akkreditációjuk nem csak arra terjed ki, hogy milyen a nyelvoktatás minősége, hanem azt is vizsgálják, hogyan vigyáznak a gyerekekre a délutáni kirándulásokon, a vitorlázáson, satöbbi – mert ez persze mind-mind veszélyforrás.
A szállást adó családokat átvilágítják, erkölcsi bizonyítványt is kérnek tőlük; olyan „track record”-dal rendelkező családi szállásokra mehetnek csak a gyerekek, ahol egészen biztosan jó helyen lesznek.
A szolgáltatás jellemzően a reptéri transzferrel indul. A nyelviskola átveszi a gyereket a reptéren: valaki kijön az érkezésekor egy táblával, amin rajta van a gyerek és az iskola neve. Onnantól pedig vigyáznak rá, mindent tudnak róla egészen odáig, míg véget nem ér a program, és vissza nem viszik a reptérre. Azt is megvárják, hogy bemenjen a megfelelő indulási helyre, azon belül viszont már el kell tudnia igazodni.
Az iskolák számára pontosan le van írva, hogy milyen esetben mi a teendő – ha bármi problémája van a gyereknek, azt hol, kinek tudja jelezni, satöbbi.
Egyébként valóban a biztonság a legfontosabb kérdés. Persze, azt akarjuk, hogy a gyerekeink megtanuljanak jól egy nyelvet, és ezért mennek ki, az viszont alap, hogy ott biztonságban legyenek.
Amikor én gyerekként először kint voltam még 1985-ben, akkor ez nem volt ilyen egyszerű és korántsem volt ennyi biztonsági szabályozó, se kint, se itthon.
Az azóta eltelt több évtized alatt kiépültek a kapcsolataink azokkal az iskolákkal, akiknél biztosak lehetünk benne, hogy odafigyelnek. Akiknél nem történhet olyan, hogy a gyerek rosszul érzi magát, és senki nem veszi észre, hogy otthagyják egy kiránduláson, és a busz elindul… És ráadásul még jó nyelvi képzést is adnak… Szóval, az ilyen iskolákat „vadásszuk”, és „kínáljuk tálcán”.
Mi az előnye, ha magyar szervezőn keresztül küldjük a gyereket ezekbe az iskolákba, és mikor jobb közvetlenül a külföldi nyelviskolához fordulni?
Igazából rajtunk keresztül is közvetlenül a külföldi nyelviskolával kerülnek kapcsolatba, és – az aggodalmakkal szemben – így nemhogy többe kerül, hanem inkább kevesebbe.
Ez hogyan lehetséges?
Azt kell tudni, hogy ezeknek az iskoláknak nagyon fontos a „nemzetiségi mix”: tehát egyszerre lesz holland, norvég, szaúdi, olasz, francia, görög gyerek, satöbbi. Ez szuper jó a gyereknek. Sokféle kultúrával, sokféle gyerekkel ismerkedik meg a világ különböző pontjairól. Olaszországból viszonylag sokan utaznak például, Magyarországról viszont – nyilván az anyagiak miatt is – jóval kevesebben, talán pár százan. Emiatt számítunk egyfajta kuriózumnak, „fehér hollónak”, és emiatt is el tudunk érni árkedvezményt.
Emellett pedig tisztában vannak vele, hogy Kelet-Európa viszonylag szegényebb régió, és ezért lehet az, hogy esetenként akár fél áron hozunk el tanfolyamokat.
Itt felmerülhet a kérdés, hogy nekünk mi az üzlet ebben – nyilván kapunk egy kis jutalékot a kinti iskoláktól, hiszen tájékoztatunk, felkészítést tartunk, satöbbi.
És ha mégis közvetlenül talál valaki egy szimpatikus iskolát az interneten?
Ez sem ördögtől való ötlet: van, aki végigolvassa egy tucat iskolának a honlapját, és onnan tájékozódik. De a tapasztalat az, hogy ezt kevesen teszik meg, illetve a weboldalak alapján azért nehéz jó döntést hozni.
Előfordulhat, hogy egy iskolának nagyon vonzó a honlapja, de mi tudjuk, hogy az iskola transzferbuszát vezető ember megbízhatatlan, és nem figyelnek oda erre…
Ahogy említetted, nagyon fontos a „nemzetközi mix” a tanulás során – mennyire jó ötlet baráttal együtt küldeni a gyereket? Hatékonyabb, ha egyedül utazik?
Ezzel folyamatosan küzdünk. Én mindig azt tanácsolom, hogy ha lehet, külön menjen a gyerek, vagy ha együtt is mennek, ne együtt lakjanak, ne egy csoportba járjanak.
De természetesen van olyan, hogy „én csak akkor megyek, ha a Pisti barátom is jön”. Ezzel nem sokat lehet tenni, de azért szervezőként el szoktuk mondani, hogy „ez a két hét arról szól, hogy te kezdjél angolul gondolkodni, játszani, beszélgetni, tevékenykedni, és ezt a Pistivel viszonylag nehezen fogod tudni megcsinálni…”
Milyen korosztálynak ajánlott, illetve nem ajánlott ez a nyelvtanulási forma?
Vannak iskolák, ahol már 7-8 éves kortól szerveznek programokat. Bevallom őszintén, én még ilyen korúaknak nem nagyon ajánlanám. Mi ilyen kicsiket még nem küldtünk ki – nem gondolom, hogy ők már megértek arra, hogy ott legyenek „Anya nélkül”, satöbbi. De biztos vagyok benne, hogy van, akinek ez is működhet, és nyilván nem ugyanazt a programot kínálják, mint a nagyobbaknak, sokkal több a „babusgatás”.
A legideálisabbnak a hagyományos középiskolás kort tartom: tehát 13-14-től 18-19 éves korig. Ekkor rendkívül fogékonyak a gyerekek, az önállóságuk pedig vagy már ott tart, hogy ezt megengedi, vagy éppen ez ad annak is egy kis lökést.
Emellett 19-20-21 éves korban is vannak. Ők már nem feltétlenül ezekbe a táborszerűen szervezett helyekre mennek, hanem például délelőtt nyelvórákon vannak, délután pedig megnézik a British Múzeumot, vagy bármit, ami érdekli őket.
Milyen tudásszinttel van értelme kimenni?
Erre gyakori válasz szokott lenni, hogy „bármilyennel”. De, ha a célszerűséget és az ár-érték arányt nézzük, akkor én azt szoktam mondani, hogy legalább egy B1-es nyelvi szint jó, ha megvan. Ez az, amit régen alapfoknak hívtak.
Mikor, hogyan mérik fel a tudásszintet?
Két féle megoldás jellemző: az egyik, hogy előzetesen, online történik a szintfelmérés, a másik, hogy kint, a kurzus első délelőttje szól erről. Változó, hogy csak írásbeli tesztet alkalmaznak, vagy szóbeli rész is van. Amire nagyon odafigyelnek, hogy ha van 100 gyerek, akkor 10 olyan csoportot állítsanak össze, akik mind jól tudnak együtt tanulni és itt jön be az is, hogy az azonos országból érkezőket lehetőleg külön csoportba osztják a hatékonyság érdekében.
Mennyi időre van értelme kimenni? Mit várjunk egy héttől, két héttől, egy hónaptól?
Egy hét elég kevés, két hét már ideális, a három hét szuper, ha pedig valaki négy hétre ki tud menni, még szuperebb… Fajlagosan egyre kevesebbe kerülnek a további hetek, hiszen például nincs több utazási költség.
Mi az, ami „bekattan” a külföldi nyelvtanulás során, hogy működik ez?
Az egyik tényező épp az idő – nagyjából az első hét vége felé indul el nagyon a fejlődés, épp emiatt kár ilyen korán megszakítani.
A gyerekektől olyan visszajelzéseket kapunk, hogy a második hétre már jobban megismerik a környezetet, és egyre jobban beindul a haverkodás. És ez az, ami igazán beindítja a gyerekeket: hogy élőben találkoznak más anyanyelvű gyerekekkel, akikkel kialakul a szimpátia, és rájönnek, hogy milyen nyelvi hidat jelent a közös, angolul folytatott kommunikáció. Ez pedig sokkal izgalmasabb, mint amikor az iskolában az angoltanárral vagy a padtársával kellett angolul beszélnie… Helyette „itt ez a görög csaj, akinek ugyanolyan a ruhája, mint az enyém, vagy ennek a srácnak ugyanaz a kedvenc focistája, mint nekem”, satöbbi. És ekkor már egy kicsit elfelejtik, hogy „én most használom a nyelvet”.
És hogy mennyire helyesen beszélnek…
Így van, ez nem érdekes, hiszen a másik is követ el hibát, és én is, és kézzel-lábbal is mondom, mert meg szeretnénk érteni egymást.
Jellemzően sok anyanyelvi tanár van ezekben az iskolában, bár nem kizárólagosan csak azok. Amikor a gyerek kap egy ilyen tanárt, akit meg tud érteni, és aki nagyon bátorítja, kevésbé poroszos, nem javítgatja folyamatosan a hibáit, mint az itthoni tanító néni – ettől elég jól be tudnak indulni.
Miben más egy Angliában eltöltött két-három hét, mint egy magyarországi intenzív nyelvtanfolyam?
Ha Magyarországon jársz egy jó intenzív nyelvtanfolyamra, és jó tanárod van, az nagyon-nagyon jó, rengeteget lehet fejlődni – senkit nem szeretnék erről sem lebeszélni.
Viszont egy ilyen külföldi program azt a lehetőséget adja meg, hogy nemzetközi környezetben töltöd az idődet, ahol, ha jobbra fordulsz, egy görög gyerekkel beszélsz angolul, ha balra fordulsz, a dán gyerekkel beszélsz és együtt tollasozol az olasszal, a spanyollal, meg a hollanddal. Ezáltal a nyelvhasználat gyakorlatilag automatikussá válik. Például tollasozás közben nincs időd rá, hogy minden pillanatban végiggondold és lefordíts, hogy „üsd át”, satöbbi, hanem egyből angolul mondod. És ez kiválóan be tudja indítani az aktív – és gondolkodás nélküli – nyelvhasználatot, amire a legtöbben vágyunk.
Ezen felül pedig óriási élmény a gyerekeknek. Megható, mikor jönnek az olyan visszajelzések, hogy „életem legjobb programja volt”… És fontos is, hogy az embernek legyenek az életében olyan élményei, amikre tud emlékezni x év után!
Melyik célországok, helyszínek népszerűek?
A diákok 85-90 százaléka angol nyelvterületet keres. A legnépszerűbb az Egyesült Királyság; nem csak Anglia, hanem Skócia, Észak-Írország is.
És ezeken belül?
Dél-Angliát nagyon szeretik, mert, ha nem is nyaralni mennek a gyerekek, de azért kellemesebb napsütésben tölteni a szabadtéri programokat, mint mondjuk fönt Manchesterben, ahol minden másnap esik az eső…
Emellett Írország is nagyon népszerű. Árban sem rossz, nagyon jó iskolák vannak, nagyon jól beszélik az angolt, tehát teljesen szuper. És nem csak Dublin, nekünk is több olyan városban van partneriskolánk, ahol csoda kis helyek vannak.
Máltát pedig azért választják szívesen, mert nyaralóhelyként is ideális a szállás.
Úgy képzelném, hogy ott viszont kevesebb a látnivaló…
Kulturálisan valóban kisebb a kínálat, de azért ott is lehet jönni-menni, szóval rossznak semmiképp sem mondanám. És ott is vannak teljesen jó iskolák, viszont ott könnyebb „mellényúlni”, ha önállóan keres iskolát valaki, szóval azt nem javaslom.
Mekkora városba érdemes menni, milyen szempontok alapján válasszunk helyet?
Na, ez nagyon izgalmas kérdés. Például, ha Anglia, akkor London jut eszébe elsőre a legtöbbeknek. Viszont középiskolás gyerekeknek nem biztos, hogy épp oda érdemes menni, egy kisváros sokkal ideálisabb lehet.
Jellemzően egyetemek, bentlakásos iskolák helyszíneit bérlik ki a nyelviskolák, és tartják ott a nyári tanfolyamaikat. A középiskolás korosztálynál nagyon jó, hogy egy helyen van a szállás, a tanóra, az étkezde, sőt, a sportlétesítmények, ilyen pálya, olyan pálya – nem a magyar viszonyokat kell elképzelni, fantasztikus a kínálat.
De ugyanígy ideális tud lenni egy kisvárosban lévő családi szállás, ahonnan mondjuk 15-20 perc sétával szinte minden elérhető.
Tehát én 18-19 éves korig a kisebb településeket javaslom a gyerekeknek.
A nagyvárost miért nem ajánlod?
Egyszerűen nem alkalmas erre. Például London egyik pontjáról a másikra fél órás-háromnegyed órás metrózással lehet elérni – nem sok szülő engedné el ide szívesen a 14-15 éves gyerekét egyedül, hiába kellemes egyébként maga a nyelviskola.
Ugyanez 20 évesen már nagyon jó lehet – a lányom például egy külvárosi kollégiumban lakott annak idején, délelőttre beutazott a nyelviskolába, aztán bent is maradt a belvárosban, és önállóan felfedezte délutánonként.
Felnőttek számára év közbeni kurzusok is vannak, tehát, ha valaki karrierváltás előtt áll, vagy más miatt szüksége van nyelvi fejlesztésre, és ki tud erre „szakítani” pár hetet, nagyon jó lehetőségeket találhat. Közülük is van olyan, aki a nagyvárosi nyüzsgésre vágyik, és olyan is, aki inkább a zöldre, nyugalomra.
Melyik szállásmegoldásnak mi az előnye? Miért jó kollégiumot, miért jó családi szállást választani?
Nagyon nehéz azt mondani, hogy az egyik vagy a másik jobb megoldás lenne. A családi szállásnál egy kicsit önállóbbnak kell lenni, hiszen egyszer-kétszer elkísérik a gyereket az iskolába, ami mondjuk 10 perc sétára van, de utána azért egyedül kell megtalálnia az utat. Egyébként nagyon jól szokták venni az akadályokat a gyerekek, és nagyon sokszor az a visszajelzés, hogy nemcsak nyelvben, hanem önállóságban is sokat fejlődtek.
Mi a jellemző napirend a külföldi nyelvtanulási programokban? Ez mindenhol hasonló vagy nagy a szórás?
Nagyon hasonló elemekből áll. A nyelvórákat jellemzően délelőtt tartják. Aztán ott helyben az iskolában, vagy az iskolához közel ebédelnek a gyerekek. Délután pedig irányított foglalkozások vannak, de mindenki kiválaszthatja, hogy ő melyiken szeretne részt venni.
Valamit mindenképp kötelező választani?
A diákoknál igen, tehát az nem alternatíva, hogy valaki egész délután csak nyomkodja a telefonját…
A délutáni program után van egy kis elvonulás a szobákba, aztán vacsoráznak – aki családi szálláson lakik, az oda megy vissza pihenni és enni. Vacsora után pedig még szokott lenni valamilyen közös esti program. Tehát ezt az egészet tábor-szerűen kell elképzelni – nagyon szokták szeretni a gyerekek, de jól el is fáradnak a végére, mert nagyon nagy aktivitást igényel.
A középiskolás korosztálynál az esti buliknál felmerül az alkohol és kábítószer kérdése, ami elég nagy rizikót jelent. Ezzel kapcsolatban milyen óvintézkedéseket lehet tenni?
Ezeken a programokon a gyerekek folyamatos felügyelet alatt vannak, tehát nincs ilyesmire lehetőség. Persze hallottam már olyat, hogy a renitens gyerek kimászott az ablakon és elment bulizni – ha valakinek ilyesmire hajlamos a gyereke, akkor azért gondolja meg, hogy el meri-e engedni, mert nyilván nem áll rendőr minden gyerek mellett…
Most, 2023 nyarán milyen „-tól” „-ig” költségekkel kell számolni? Mi az, ami gyanúsan olcsó, mennyi a reális?
Példaként egy kéthetes program szállással, tanfolyammal, étkezéssel, de utazás nélkül 1500 euro körül van, tehát 550.000-600.000 forint között. Ha valakinek 200 ezerért kínálják ugyanezt, az nem lesz jó…
Gondolom, a plusz programok ezt még elvihetik fölfelé…
Igen, illetve vannak olyan exkluzív iskolák is, amik két-három-négyszeres összegbe kerülnek az átlaghoz képest. A magyar gyerekek jellemzően nem azokba mennek.
Mégis, mit tudnak ezek az iskolák?
Olyanok a körülmények… Amikor bemész a kantinba, az olyan, mint egy ötcsillagos hotel… A fű, mintha kisollóval lenne vágva… Mész végig a folyosón, és azt érzed, hogy körbevesz a történelem: kiderül, milyen királyi sarjak, őrgrófok, hírességek jártak ebbe az iskolába. Egyfajta elegancia árad mindenből, úgy, hogy közben mindez 200 éve itt áll.
És ezek az iskolák is szoktak örülni, ha hozunk egy-egy magyar diákot, akiknek – magukhoz képest – minimál áron kínálják a programjukat, csak hogy a magyarok is vigyék a hírüket.
Diákmunkával lehet kombinálni ezt az egészet, hogy legalább egy része visszajöjjön a költségeknek?
Vannak szervezetek, akik ilyesmit kínálnak, de ezeknek a programoknak a nyelvoktatás része általában nem az igazán komoly nyelviskolákban zajlik, amennyire én tudom.
Ha már annyira önálló valaki, az is megoldás lehetne, hogy kimegy dolgozni, és amellett jár valamilyen tanfolyamra – ebben viszont az a nehézség, hogy egyrészt nem biztos, hogy a beosztása mellett be tud járni egy iskolába, másrészt kérdés, hogy a munkahelyéhez közel milyen minőségű iskolát talál egyáltalán, illetve hogyan ellenőrzi, hogy az milyen…
Mi a folytatás, miután hazajön a gyerek? Érdemes utána járnia valahova? Vagy van értelme évente visszamenni pár hétre?
A nyelvet folyamatosan kell karbantartani, gyakorolni, különben kopik a nyelvtudás. Attól függően, hogy mennyire jó az iskolai oktatás, elég lehet az is, vagy ha szükséges, járjon a gyerek különórákra, nyelvtanuló csoportokba.
Van olyan gyerek, aki évről évre visszajár a külföldi programokra, akár ugyanoda, akár máshová – ha valaki ezt megteheti, biztosan a hasznára válik és különleges, élménydús nyaralásként is felfogható.
