A rajzon, festésen kívül mintázással: például papírhajtogatással, agyagfigurák formázásával foglalkoznak a rajzszakkörökön. A művészeti oktatás rendkívül sokat fejleszt a gyerekeken, és kis korban még az ügyetlenebbek is behozhatják a lemaradásukat – mondja el Varga Ágnes, aki kicsik és nagyobbak rajzoktatásában egyaránt sokéves tapasztalattal rendelkezik.
Milyen idős korban, milyen formában érdemes a rajzzal különórán foglalkozni?
Szakkörszerűen igazán általános iskolás kortól érdemes rajzolni. Van olyan gyerek – ez általában menet közben derül ki – aki, bár nagyon szeret rajzolni, inkább csak otthon, önállóan alkot, közösségben kicsit gátlásosabb. Ők a kötetlenséget szeretik, a rajzot beépítik a játékaikba, szabadidejükbe – nekik nem érdemes külön rajzra járni.
Alsó tagozatban, főleg eleinte a szakkör a „megkínálást” jelenti, tanítani, sémákat adni, szabályokat felfedeztetni csak 3.-4. osztályban kezdünk. Addig inkább csak technikákat, eszközöket mutatunk nekik, hogy a különböző témakörökben szabadabban mozogjanak. Sok képet nézegetünk, felfedezzük a festményeket vagy a környezetet, a tájat – ez a lényeg számukra.
A művészeti oktatás nagyon fontos: sokkal többet fejleszt a gyereken, a kreativitásán, az intellektusán, az értelmén, mint a memorizálandó ismeretek adása.
Mi történik egy rajzfoglalkozáson?
Sokat gyakorolnak a gyerekek a különböző eszközökkel. Feltétlenül fontos, hogy új technikákat ismerjenek meg a kicsik is. Például megismerik a porpasztellt, a tollakat, a fekete tollat, a grafikai eszközöket, a szenet, a viaszkarcolásos technikát – ezek nagyon-nagyon érdeklik őket. A mai gyerekeket egyre inkább érdekli a térbe kilépés, térben építkezés is, például, hogy a papírból hogyan lehet hajtogatni – az origamiról régóta tudják, hogy nagyon jól fejleszt. Kollázsokat csinálnak, megmutatjuk, hogyan lehet betűformákat rajzolni – ezt is nagyon élvezik a kicsik, amikor már kezdenek tudni írni.
Ezek szerint a rajzszakkörön nem csak rajzról van szó…
Így van, például a mintázás is feltétlenül hozzátartozik: egy ilyen művészeti szakkörben a rajz, a festés, a mintázás párhuzamosan vannak jelen. Valamennyit „kézműveskedünk” is, de ez nem keverendő össze azzal, amikor a hobbiboltban szép gyöngyöket, matricákat vesz az ember. Itt az a lényeg, hogy kerüljük a sablonokat, így formázunk például állatfigurákat, emberalakokat agyagból, de sosem az a feladat, hogy a gyerek tökéletes másolatot készítsen valamiről.
Honnan tudhatja a szülő, hogy a gyereke le van maradva rajzból, vagy épphogy nagyon jól rajzol a korához képest?
A tehetség egészen kicsi – óvodás – korban kibontakozik. Középső csoportos kortól kezdve, amikor összerendeződnek a formák, a papírt úgy tölti ki a gyerek, ami nem átlagos: például nem lineárisan helyezi el a dolgokat, hanem kezd teret létrehozni, egyre részletgazdagabban figyel meg egy fát, nem sémákat használ, arckifejezése van már a figurának, a ruhán is finomságok, apró részletek látszanak, észreveszi, ábrázolja az állatfigurák jellegzetes mozdulatait is. A szülő látja az együtt dolgozó gyerekek munkáit, láthatja, hogy a többiekhez képest hogyan rajzol az ő gyereke.
Ha valaki nem annyira ügyes, annak is érdemes lehet rajzszakkörre járni, mert ilyen kis korban még nagyon sokat lehet ezen a téren fejleszteni a gyerekeket. Sokat számít például az, hogy egy ügyetlenebb gyerek a jól rajzoló mellett üljön, nagyon sokat tanulnak egymástól.
Otthonra is kapnak feladatot a gyerekek?
Biztatom őket, hogy rajzoljanak, de kötelező házi feladat nincs. Sokszor hasonlókat készítenek otthon, mint a szakkörön, behozzák, megmutatják a munkájukat, amiért jutalmat, dicséretet kapnak. A szakkörökben, különórákban épp az a jó, hogy nincsenek azok a kötöttségek, mint az iskolai órákon, nem „kötelező”, nem „kell”. Az is jó lehet, hogy másokkal találkozik a gyerek, mint délelőtt, más helyszínen van, és szabadabban dolgozhat, mint a tanórákon.
Milyen költségekkel jár a rajzszakkör, milyen felszerelésre van szükség?
Nálunk havonta 2000 forintba kerül a szakkör, hetente egy alkalommal van foglalkozás.
Az első rajzkészlet bevásárlása jelent egy nagyobb költséget, de utána a megvett eszközök viszonylag tartósak. Fontos, hogy a gyerek jó minőségű eszközökkel dolgozzon, mert ez „megdobja” a munkák minőségét, szebb lesz a rajz, a festmény, hamarabb lesz sikerélménye a gyereknek. Egy 12 színű tempera készlet kb. 1500 forint, 1000-2000 forint között vannak a színes kréták, egy jobb minőségű akvarell ecset 500-600 forint.
Honnan tudhatjuk, hogy jó rajztanárhoz, jó helyre jár a gyerek?
Igazából az a jó, ha a szülők egymást kérdezik meg, egymásnak ajánlják a tanárokat, helyeket. Vannak jó nevű művészeti szabadiskolák, ahol a gyerekekkel tanítási idő után foglalkoznak. A kicsikkel még játékos formában, a nagyobbakat pedig felkészítik a művészeti középiskolákba, illetve a középiskolásokat az egyetemre. Sok művelődési házban is tartanak színvonalas rajzfoglalkozásokat. Számtalan lehetőség van. Ezeket ki kell próbálni, pár alkalommal el kell menni, és akkor megérzi a gyerek, hogy ott jó-e neki, vagy nem.
A továbbtanulásnál hogyan lehet hasznosítani a rajztehetséget?
A művészeti középiskolákba direkt módon kb. hetedikes kortól érdemes elkezdeni a felkészítést. Ilyenkor csendéleteket, kockákat, portrékat rajzolnak a gyerekek – itt már nagyon a mesterség felé kell irányítani őket, és sokkal kevesebb a szabadság. Amellett persze kell, hogy alkosson, szeressen rajzolni a gyerek, de maga a felvételi nem erről szól. Kb. kétszáz éve elég egyforma a követelmény: például a kishokedlin a drapéria a kancsóval, gyümölcsökkel, színesen vagy grafikával.
Vannak egyébként rajztagozatos általános iskolák is, ahol beépítik a délelőtti órákba a plusz rajzfoglalkozásokat; ezek általában heti egy-két órát jelentenek.
A középiskolában heti kétszer 4-5 órás rajzfoglalkozás van. Már a felvételikor választanak valamilyen művészeti szakot a gyerekek: fotósnak, szobrásznak, ötvösnek, grafikusnak, textiltervezőnek, díszlettervezőnek tanulhatnak. Az érettségi után még egy évet maradnak, hogy a választott szakból is levizsgázzanak – evvel már olyan szakmát kapnak a kezükbe, amivel dolgozhatnak is, ha nem mennek tovább.
