László Andi gyermekpszichológussal ezúttal a szexuális felvilágosítás témakörét jártuk körül. Hogyan foglalkozzon ezzel a szülő, és hogyan ne…? Milyen információkhoz jutnak a gyerekek egymástól és az internetről?
Milyen életkorban kezdjünk el a gyerekek szexuális felvilágosításával foglalkozni?
Az emberi testről, saját nemiségünkről már egész kicsi korban érdemes beszélni. Fontos, hogy a gyerekek tudják, hol vannak a testhatáraik, ki nyúlhat hozzájuk, ki nem. Anya-apa a fürdetésnél, az orvos a vizsgálatok alatt természetesen igen, de másnak nem szabad – fontos, hogy ezt már óvodás korban tudatosítsuk a gyerekekben, hogy később ebből ne adódhassanak problémák.
A tényleges szexuális felvilágosítást pedig nagyjából tizenkét évesen érdemes elkezdeni. Régen inkább tizennégy-tizenhat éves korról beszéltünk, de manapság addigra már annyi mindent – nagyrészt butaságokat – „tudnak” az internetről, hogy korábban érdemes ezzel foglalkozni.
A mi iskolánkban egészségtan órán – hatodik osztályban – szokott ilyen témákról szó lenni, de úgy érzékelem, hogy a legtöbb iskolában nem igazán beszélnek erről, „tabusítva” van a szexualitás. Holott akár egy osztályfőnöki óra keretében is lehet ezzel foglalkozni.
Magáról a szexről kisebbeknek – mondjuk egy óvodásnak – fölösleges beszélni?
A saját nyelvükön nekik is el lehet mondani, főleg, ha kistestvér születik, és megkérdezi, honnan jön… A „gólya hozza” típusú magyarázatot nem tartom jónak, mert teljesen félrevezeti a gyereket. Ha később nagyobb gyerekektől hall, vagy lát valamit, nem fogja tudni hova tenni. A virágnyelvet lehet egy kicsit használni, hasonlatként felhozni a virágbeporzást, és hogy ilyesmi történik, ha két ember nagyon szereti egymást…
Milyen részletességgel magyarázzuk el, hogyan történik a fogamzás…? „A kukiját ide teszi”, stb…?
Ez a kicsiknél nem szükséges, inkább majd iskolás korban.
Várjuk meg, hogy a gyerek kérdezzen, vagy menjünk oda, hogy „na, most felvilágosítalak”?
Ha a gyerek szerelmes, és barátja, barátnője lesz, mindenképp érdemes beszélni a szexről. De ha ilyesmiről nincs szó, és úgy látjuk, hogy nem érdekli a téma, akkor kínozni fölösleges…
Hogyan lehet elkerülni a kínos pillanatokat? Nagyon sok filmben ábrázolják humorosan, hogy az ember a saját szüleit szeretné legkevésbé elképzelni szex közben…
Ha a szexualitás témaköre természetességgel van kezelve egy családban, akkor a felvilágosítás nem lesz annyira kellemetlen. Sokszor épp azért kínos ez a téma, mert nem igazán beszélnek róla az emberek. Ha valaki kimondja, hogy „szex”, akkor mindenki elpirul, teljesen zavarba jön. De ha a szülő lazán kezeli, akkor kevésbé zavarba ejtő a téma.
Hogyan „vágjunk bele” a felvilágosításba? Hogyan oldja meg a szituációt az a szülő, aki nem „laza”…?
Kezdheti például azzal, hogy „nálatok már téma ez az osztályban, szoktatok szexről beszélgetni?” Ha igen, akkor felajánlhatja, hogy ő is szívesen beszélgetne erről. Egyébként nem is muszáj feltétlenül a szülőnek felhoznia a témát – főleg, ha kellemetlennek érzi -, lehet, hogy egy nagyobb testvér, vagy rokon, akiben a gyerek megbízik, jobban tud segíteni.
Volt olyan gyerek is, akivel én, mint pszichológus, vagy a tanára beszélgettem először erről, mert érdekelte, de náluk otthon tabu volt a szexualitás.
Nagyon sokféle könyv kapható a témáról – egy ilyet oda lehet adni a gyereknek, hogy olvassa el, nézegesse meg, és ha van kérdése, akkor kérdezzen. Dokumentumfilmből is van jó pár, ami elmagyarázza az alap dolgokat, ezeket is megmutathatjuk neki. Tehát nem feltétlenül muszáj direktben leülni a gyerekkel.
Milyen hibákat követnek el a szülők leggyakrabban a felvilágosítással kapcsolatban?
A legnagyobb hiba az, ha a szülők kerülik ezt a témát. Főleg, ha már felmerülnek kérdések a gyerekben, ők mégis úgy csinálnak, mintha ez az egész nem is létezne. Ennek sokszor az áll a hátterében, hogy a szülő nehezen fogadja el, hogy felnő a gyereke, és érdekli a szex.
Mit csináljon a szülő, ha úgy érzi, hogy már késő, és elrontotta ezt az egészet?
Ha a szülő-gyerek kapcsolat nagyon nem olyan, hogy egymással beszélgessenek a szexről, akkor ne erőltessük, mert inkább csak a rontunk a helyzeten, és még kínosabb lesz, főleg kamaszkorban. Ilyenkor érdemes külső segítséget kérni, valaki olyantól, akivel könnyebben feloldódik a gyerek.
Milyen információkhoz jutnak a gyerekek egymástól és az internetről?
Ezt inkább el sem mondom, mert borzasztó dolgokat szoktam hallani… Katasztrofális… Fogalmuk sincs, mi történik szex közben, a fiúk elképesztő dolgokat gondolnak a menstruációról, a lányok pedig a férfi önkielégítésről… Néha olyanokat mondanak, hogy napokig nem térek magamhoz…
Hallanak szavakat, kifejezéseket, és próbálják a kis fejükben összerakni, hogy mi történik, de gyakran nagyon extrém dolgok állnak össze, amiket mindenképp érdemes tisztázni.
Mi azt szoktuk csinálni az osztályaimmal, hogy be lehet dobálni akármilyen kérdéseket, „hülyeségeket” is, amiről a kérdező sejti, hogy valószínűleg nem úgy van. Ezekre aztán egyesével válaszolok, de senki nem tudja, hogy melyik kérdést ki írta. Így mindenki megkapja a választ arra, ami neki érdekes vagy fontos.
Az abortusszal kapcsolatban még a nagyobbak sem igen szoktak tisztában lenni, főleg a fiúk. A menstruáció pedig annyira tabu tud lenni a lányok között is, hogy rettegni tudnak attól, ha ki kell hozni a vécéből a becsomagolt tampont vagy betétet a kukába… Úgyhogy az különösen fontos lenne, hogy a kislányok számára negyedikes korukig tisztázódjanak a menstruáció körüli kérdések, és ne keltődjenek fölösleges rossz érzések egy természetes folyamattal kapcsolatban…
