Robi 8 éves, másodikos, fél éve jár karatéra. Anyukája, Gabi azon csodálkozik, hogy bár keménynek, szigorúnak tűnnek a foglalkozások, Robi kifejezetten élvezi.

„Robit nem engedtem túl sok mindent csinálni, mert ha nem írja meg az iskolában a leckét, akkor vért izzadok vele, nehéz vele itthon tanulni.” – meséli Gabi. Valami sportot azért mindenképp szerettek volna, ezért elsőben labdás tornára jártak, ami a tanító néni szerint fejleszti a koncentrálóképességet és a mozgáskoordinációt. „Nagyon jó volt, nagyon élvezte, de nagy hátránya volt, hogy a délutáni tanulási idő alatt tartották. Úgyhogy azokon a napokon nem csinálta meg a leckét… Ezért hagyta abba végül is.”

„Idén ő ragaszkodott hozzá, hogy karatézni akar menni. Ez négytől ötig van, négyig megcsinálja a leckét, úgyhogy beleegyeztem. Hetente kétszer jár, nagyon rendesen csinálja. Elég kemények az edzések, szigorú az egész; csodálkoztam is, hogy ezt bírja, de nagyon élvezi.”

„Én még csak csíkos vagyok, három barátom már régebb óta jár, sárgaövesek.” – fűzi hozzá Robi. „A labdás tornát már egy évig csináltam, meguntam, de a karatét szeretem.” És hogy mi benne a jó? „Hát, hogy sokszor van játék.”

Kapcsolódó bejegyzések