A szolfézs megkönnyíti a zenetanulást, segít megérteni a zenei történéseket, fejleszti, finomítja a hallást. Hogy milyen a jó szolfézsóra, amit még szeretnek is a gyerekek, ifj. Sapszon Ferenc, a Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola művészeti vezetője mondta el saját tapasztalatai alapján.
Mit tanulnak a gyerekek szolfézson, mit jelent a szolfézs?
A szolfézs valami olyasmi a zenében, mint a nyelvtan a magyar nyelv tanulásánál. Meg kell tanulni, hogy hogyan bánjak a szavakkal, azoknak mi a funkciója, hogy lesz belőlük mondat – így fogom tudni igazán értékelni a csodálatos költeményeket, irodalmi alkotásokat. A szolfézs ahhoz kell, hogy képes legyek meghallani mindazt, ami a zenében történik. Hogy felismerjem a zene alkotóelemeit, a hangok kapcsolódásának logikáját, a ritmusokat, és kifejlődjenek azok a képességeim, amivel ezeket elő is tudom állítani. Legyen belső hallásom, fejlődjön a memóriám, formaérzékem, legyen ritmusérzékem, vagyis – Kodállyal szólva – „halljam azt, amit a kottában látok, és lássam magam előtt azt, amit hallok”. Ennek birtokában egész más szinten kerülhetek kapcsolatba a zenével.
A szolfézs tulajdonképp a zenei műveltség alapja, olyan, mint az írás-olvasás. Szükség van rá ahhoz, hogy „megértsük” a zenét, ami egy – minden emberhez a legközelebb álló – sajátos nyelv. Aki nem ismeri a kottát, az a zenében analfabéta. Sőt ,a kotta bizonyos fokú ismerete az általános műveltség része is, vagyis: analfabéta az is, aki nem ismeri legalább alapfokon a kottát!
Mennyi idő alatt lehet szolfézsból valami alapot elsajátítani? Mondjuk, ami elég ahhoz, hogy elkezdjen a gyerek hangszeren tanulni?
Ehhez nagyjából egy évre szükség van, de aztán a hangszertanulással párhuzamosan folytatódik a szolfézs is. Mielőtt hangszeren kezd tanulni valaki, úgynevezett zenei előképzőbe jár, hogy tisztában legyen a hangokkal, kicsit megismerje az alapvető ritmikai, dallami elemeket stb. Egész más szinten nyúl a hangszerhez az, aki ezekkel tisztában van, mint aki csak úgy játszogat.
És meddig szokás szolfézst tanulni?
Attól függ, milyen szintre akarok eljutni… Egy idő – nagyjából 7-8 év – után már a profi zenészséghez szükséges készségeket sajátítják el a tanulók. Például megtanulnak a különböző kulcsokban tájékozódni, amire inkább csak a karmesternek, zeneszerzőnek, zenetudósnak van szüksége. Egy hétköznapi ember, ha nem tud alt kulcsban, tenor kulcsban olvasni, az nem baj. Ugyanakkor nagy tévedése a zeneiskolai képzésnek az, hogy néhány év szolfézstanulás után a szolfézs helyett valami mást – például zeneirodalmat, zenekari ismereteket – tanulnak a gyerekek; ezzel a kezdetleges szolfézstudás is felejtésre van ítélve.
Elengedhetetlen a szolfézs, ha valaki hangszeren szeretne játszani, vagy mondjuk énekelni tanulna?
Rengeteg országban remekül olvassák a kottát, holott soha nem tanultak külön szolfézst. Van ugyanis egy indirekt szolfézstanulás. Angliában például pici gyerekek énekelnek a katedrálisi kórusokban félelmetes nehézségű műveket, és nekik nincs szolfézsórájuk. A hatalmas mennyiségű értékes zenei anyag megtanulása és napi gyakorlása közben öntudatlanul fejlődnek a zenei képességeik. A sok értékes mű napi éneklése lényegesebb, minthogy kis elemeket kiszedjünk zenéből, és azt gyakorolgassuk, viszont mindenképp megkönnyíti, elmélyíti a zenetanulást, ha külön is foglalkozunk a zenének ezzel a részével, vagyis a szolfézzsal.
Milyen korban érdemes elkezdeni a szolfézst?
A zenei elemek tudatosítását hat éves kor körül kezdik a zeneiskolákban. Persze az első hat évnek is megvan a maga feladata a zenével való kapcsolat kialakításában, illetve a zenével való személyiségfejlesztésben.
Bárki meg tudja tanulni, mint az írás-olvasást?
Általánosságban igen.
Mit tanulnak egy órán? Mitől szokták nehéznek találni a gyerekek a szolfézst?
Sokféleképpen lehet a szolfézst tanulni. A legnagyobb probléma az, ha a szolfézs elszakad a zenétől, a zenei elemek öncélú, és sokszor bonyolult gyakorlásává válik. De ha közben állandóan zenélek, ha a zenei elemek gyakorlása játékos, ha a zenei történéssel folyamatos kapcsolatban van, ha a gyerekek állandóan alkotnak, élményben van részük, akkor – én úgy tapasztalom – nagyon szeretik a szolfézst.
Abból kell kiindulni, hogy egy pici gyerek az egész világgal van kapcsolatban, a zene területén is egy teljességben él. Kár leszűkítenünk ezt a világot két-három hangra, és azt mondani, hogy „ebben az évben csak a lá-szó-mi-vel és a tá-ti-ti-vel foglalkozunk”… Ha ezt teszem, egy mesterséges világba szorítom a gyereket, aminek nincs kapcsolata se a zenével, se a hangzó egésszel, és ezzel az ő képességeit leredukálom. Úgy kell kiemelnem, tudatosítanom a zenei elemeket, hogy közben megőrizzem az egésszel, a zenei teljességgel való kapcsolatot.
A jó szolfézstanítás játékkal, mozgással összekapcsolt, a felfedezés, alkotás és önkifejezés örömét adó állandó zenei értékélményt nyújtó zenei képességfejlesztés, mely egyszerű, célszerű és muzikális. A zenei képességekbe rengeteg dolog tartozik: zenei képzelet, gondolkodás, hallás, ritmusérzék, időmérés, értelmes frazeálás, forma-érzékenység, memória, tonalitás- és harmóniaérzék, kreativitás, improvizáció, többszólamúság, kifejezésmód és stílus iránti fogékonyság, stb.
Kell valamilyen felszerelés a szolfézshoz?
Hangjegyfüzet, ceruza-radír. Aztán vannak segédfüzetek, például Kodály rengeteg csodálatos gyakorlatot írt a zenei képességek fejlesztésére. Az egyik ilyen kincsesbánya pl. a 333 olvasógyakorlat – amit leleményesen, sokféleképpen gyakoroltatva kell kiaknázni. Nagyon sok mindent fejleszt, a tonális érzéktől kezdve a hallásig, ritmusérzékig, a dallami fordulatokat is megérezteti.
Aztán az órákon van zongora, néha ritmushangszereket adok a gyerekeknek, játszunk, improvizálunk különböző hangszerekkel. A mozgás és a zene nagyon szoros kapcsolatban van egymással – az órákon sok olyan játék is van, amiben mozgás, taps, csettintés van.
Mennyi időt kell fordítani az órákra?
Úgy látom, hogy akinek heti három foglalkozása van, azzal nagyon szépen lehet folyamatosan haladni. Szükség van az állandó gyakorlásra, a sok-sok ismétlésre. Ahhoz, hogy valami stabilan rögzüljön, a készségemmé váljon, amivel bánni tudok, ahhoz azt minél többször, minél többféleképpen kell ismételni.
