Az óvodában, iskolában jelentkező szorongás legjellemzőbb kiváltó okairól és a lehetséges megoldásokról beszélgettünk László Andrea gyermekpszichológussal.
Mi minden válthat ki szorongást az óvodában-iskolában?
Az óvodában legelőször a szeparációs szorongás jelentkezhet: le kell válni a szülőről, “nincs ott az anyukám”, stb. A beilleszkedési nehézségek miatt is kialakulhat szorongás: ha a gyerek nem találja a közegét, esetleg piszkálják, úgy érzi, hogy valamiért kilóg a sorból.
Az is gyakori, hogy a szorongás valamilyen alapprobléma rárakódó tünete: például valakinek magatartászavara van, hiperaktív, de ezeket nem kezelik, csak elkönyvelik őt “rossz gyerekként”.
Az ilyen esetek az iskolában is jellemzőek, emellett ott előjön a teljesítmény szorongás: “én meg akarok felelni, én mindenből ötöst akarok szerezni, én nem vagyok elég jó”, stb.
A szülők válásának – életkortól függetlenül – igen gyakori következménye, hogy szorongás lép fel a gyerekeknél.
Van a szorongásnak normálisnak mondható szintje? Olyan szintje, ami még “belefér”?
A stressznek van jó és rossz fajtája. Egy dolgozatnál szinte mindenki izgul egy kicsit, de jó esetben ez előre viszi a gyereket, érzi, hogy “izgulok, de én ezt tudom, ezt is tudom, ezt is tudom”, és végigcsinálja. De ha azt látjuk, hogy az izgulás miatt romlik a teljesítmény, az már olyan mértékű szorongást jelez, amivel foglalkozni kell. Például, ha nem tudja megírni a dolgozatot, mert leblokkol, remeg a keze, szétszórt lesz, rossz gondolatai támadnak, amiket nem tud legátolni…
Ezt a szülő milyen jelekből veheti észre? Ő nincs ott az iskolában…
“Fáj a fejem, fáj a hasam, nem akarok iskolába menni, nem akarok tanulni… Ha a húgom otthon marad, akkor én is otthon maradok… Ha dolgozatot kell írni, rosszul leszek az iskolában, haza kell mennem…” Ezek annak a jelei, hogy a gyerekek elkezdenek szomatizálni, azaz testi tüneteket produkálni, hogy ne kelljen iskolába menni és ne kelljen ott teljesíteni.
Tehát ezeket a tüneteket nem kitalálják, hanem valóban jelentkeznek, ugye?
Igen, ő tényleg rosszul van, és nem tudja, hogy ezt a szorongás okozza.
Hogyan lehet segíteni a szorongáson szülőként, illetve tanárként?
Tanárként például úgy, hogy a szorongó gyereket nem feleltetik szóban, vagy esetleg felajánlják, hogy maradjon ott a gyerek a szünetben, ne mindenki előtt kelljen kiállnia beszélni – valakit az stresszel leginkább, ha sokan nézik.
A dolgozatok előtt a tanár azzal oldhatja a feszültséget, ha megnyugtatja a gyerekeket, hogy lehet majd javítani, nincs akkora tétje a hibázásnak. Ha van javítási lehetőség, eleve nem szoronganak rá annyira a feladatra.
Szülőként azért lehet nehéz megnyugtatni a gyereket, mert azt gondolhatja, hogy “Anya akkor is azt mondaná, hogy ügyes vagyok, ha nem így van”. Úgyhogy erősebb szorongásnál érdemes egyénileg, vagy csoportban elküldeni őt pszichológushoz – nagyon sokat tud segíteni már az is, ha a gyerek látja, hogy másoknak is hasonló problémáik vannak. A csoportban meg is tudják osztani egymással a tapasztalataikat, és rengeteg módszert meg lehet nekik tanítani, hogy kevésbé szorongjanak.
Gondolom, van, hogy épp a szülő erősít rá a szorongásra, például az elvárásaival…
Igen, sajnos néha hatalmas nyomást helyeznek a gyerekre azzal, hogy “a testvéred is jó gimnáziumba ment, neked is jó gimnáziumba kell menned, mert különben te kevesebb vagy”… Holott egyébként egy kevésbé erős gimnáziumban is lehet jó teljesítményt nyújtani, onnan is tovább lehet tanulni, csak ezt valahogy nagyon sokan elfelejtik. Fontos lenne, hogy a szülő visszagondoljon az ő gyerekkorára, hogy ő hogy érezte magát hasonló szituációkban…
Ha pedig szorongó maga a szülő, nagyon sokszor szorongó lesz a gyerek is. Ráadásul ezt nagyon furcsán, öntudatlanul adják át a legtöbb esetben. Mert nem csak az számít, amit mond, hanem ahogy viselkedik. Erre az egyik szemléletes példa, amikor a szülő és a gyerek sétál az utcán, meglátnak egy kutyát, és a szülő, aki valamilyen rossz élmény miatt fél a kutyáktól, automatikusan rászorít a gyerek kezére. Ettől pedig a gyerekben is kialakul, hogy a kutyáktól félni kell, anélkül, hogy neki bármilyen negatív tapasztalata lett volna.
Természetes, hogy a szülő aggódik a gyerekéért, de ezt a helyén kell tudni kezelni. Ha ő szorong, neki is érdemes lehet elmennie egy szülőcsoportba, ahol látja, hogy egyáltalán nincs egyedül a problémájával…
