Ha valaki tehetséges a táncban, és profi szinten szeretne ezzel a művészeti ággal foglalkozni, évtizedeken át tartó gyakorlással számoljon, viszont cserébe egy különleges kulturális világ részese lehet. Szakály György számtalan hazai és külföldi produkcióban működött közre táncosként és koreográfusként, pályáját szakmai díjak sokaságával jutalmazták. A Táncművészeti Főiskola rektorhelyetteseként a gyerekek tánctanításáról kérdeztük.
Hány éves kortól, milyen formában lehet elkezdeni a tánccal foglalkozni?
Azt veszem észre, hogy négy-öt évesen már elkezdik a szülők hordani táncelőképzést adó, vagy táncelőkészítő tanfolyamokra a gyerekeket. Ezt tánctanulásnak ugyan még nem lehet nevezni, de nagyon hasznos, ha jó szakemberek foglalkoznak a kicsikkel, próbálják velük megszerettetni, beléjük „oltani” a tudatos, koordinált mozgást. A Táncművészeti Főiskolán a kilenc éves szakmai oktatás mellett az intézmény nyolc osztályos gimnáziumában, 10 éves kortól tanulhatnak a felvételt nyert gyerekek. Ez előtt lehetőség van az iskola által szervezett ún. előkészítő évfolyamon tanulni, heti három alkalommal. Oktatunk balettet különböző szinteken, modern táncot, jazztáncot a Noverre Alapítvány által szervezett órákon – ez mindenki számára nyitott.
Az egyébként szigorú felvételinken nem követelmény, hogy valamilyen előtanulmánya legyen a gyereknek, elég, hogyha „csak” tehetséges, jó adottságai vannak, kitartó és fegyelmezett.
Honnan veheti észre a szülő egy kisgyereknél, hogy tehetséges a táncban?
Látja a gyerek alkatát, vagy például, hogy milyen a lába, arányos-e a teste, nem hajlamos a hízásra. Aztán kiderülhet, például a tornaórákon, hogy van-e ritmusérzéke a gyereknek. Másik oldalról a művészetek iránti fogékonyságra is szükség van. A kicsiket először még nem azért viszik táncolni, hogy profi táncos váljon belőlük – hogy erre alkalmasak-e, az úgyis csak menet közben derül ki.
Melyek a legnépszerűbb táncok? Van olyan tánc, amihez nem kell különösebb tehetség, mindenki valamilyen szinten meg tudja tanulni?
A társastáncok nagyon népszerűek, különösen a néptánc, ami reneszánszát éli szerencsére. Fontosnak is tartom, hogy ezt tanítsák mindenhol, ahol csak lehet. Minden tánc hasznos, a mozgás és a közösség miatt is.
Mi mindenre jó a tánc, miért jó táncolni?
Nyilván mást mondok, mint egy nem professzionális táncos pályát maga mögött tudó ember… Én gyerekkorom óta kifejezési eszközként használtam a táncot, és arra készültem, hogy a színpadon történeteket meséljek el. A tánc közösségi erő, kikapcsolódás, egy teljesen új világ, egy olyan különleges szórakozás, ami keveseknek adatik meg. Egyfajta „kulturális injekciót” kapnak a növendékek például a kísérő balettzenék által is, még ha eleinte nem is tudják, pontosan mit hallanak. Itt a divatos, „trendi” dolgok helyett egy más kultúrával találkozhatnak, ami nélkül lehet, de nem biztos, hogy érdemes élni…
Milyen nehézségekkel kell szembenéznie annak, aki táncos szeretne lenni?
A tánctanulás nagyon sok időt, nagyon sok gyakorlást igényel. Nem lehet és nem is szabad túlsiettetni. Nem véletlen, hogy a Táncművészeti Főiskolán is kilenc évig tart a szakmai képzés. Hónapról hónapra előírt gyakorlatsorokkal, azoknak az unalomig ismételt gyakorlásával készítjük fel a szervezetet, hiszen hosszú évtizedeken át kell megfelelnie a tánccal járó hihetetlen megterhelésnek. Ha jól van felkészítve a test, elkerülhetők a sérülések, ahogy például én és sok kollégám sosem voltunk sérültek. Kisebb húzódások, ficamok természetes, hogy előfordulnak, meg néha itt fáj, ott fáj, amott fáj, de ezek nem akadályozzák a táncos pályafutást.
Mennyi időt töltenek a növendékek tánccal a mindennapokban?
Nálunk reggel nyolctól egyig a szakmai, gyakorlati órák tartanak, délután a gimnáziumi oktatás este hat-fél hétig. Aztán minél nagyobbak, annál több előadás, próba jön be emellé esténként is. Az iskola is szervez fellépéseket, de hívnak minket az Operaházba, a Művészetek Palotájába, a Thália Színházba és még számtalan helyre.
Sok neves művész – köztük Ön is – tanult, sokat szerepelt külföldön. Ez egy idő után együtt jár a táncolással, vagy egy bizonyos szinthez kell az, hogy külföldön is tanuljon valaki?
Én annak idején minisztériumi ösztöndíjjal tanultam még egy évet a mai Szentpéterváron, utána szerződtem az Operaházhoz, de jártam-keltem a világban mindenfelé.
Tulajdonképpen sajnálom, de a növendékeink többsége külföldön táncol a diploma letétele után. Nem olyan nagy a magyar piac, mint ahány táncos végez, úgyhogy a többségük – nagyjából nyolcvan százalékuk – külföldi színházaknál kap szerződést, és ott is marad.
Viszont azt is láttam, hogy sok külföldi tanul itt…
Olaszországtól, Japántól Finnországig vannak növendékeink. Sose volt a Táncművészeti Főiskola ismeretlen a külföldi együttes-vezetők körében, de az utóbbi évtizedben egyre nagyobb figyelmet kap az itteni oktatás. És az innen kikerült növendékek mindenki megelégedésére dolgoznak a világ számtalan együttesében. Kevés olyan együttest tudnék mondani, ahol ne lenne legalább egy magyar.
