Tájfutás

Velencében minden év novemberében megrendezik az Ori-Venezia városi tájfutó versenyt, amelyen a világ minden részéből 5-6 ezer versenyző indul, ezen belül Magyarországról is legalább négy-ötszázan állnak rajthoz. A tájfutás sajátosságairól a számos iskolás csoportot is oktató Vásárhelyi Tass edzőt kérdeztük.

– Tulajdonképpen mi a tájfutás?

– A tájfutás, pontosabban a tájékozódási futás lényege benne van a nevében. A versenyzőknek térképet adnak a kezébe, ennek segítségével kell végighaladniuk a kijelölt útvonalon rajttól célig, érintve az előírt ellenőrzési pontokat. Hogy futva, vagy sétálva, azt tulajdonképpen nem írja elő a szabályzat, de miután a verseny időre megy, nyilván nem mindegy, milyen tempót választanak. A tájékozódási futók nemzetközi szervezete, az IOF, azaz International Orientiering Federation négy szakágat ismer el, úgy, mint magát a tájfutást, a tájékozódási kerékpározást, a sí-tájfutást, a negyedik pedig a mozgáskorlátozottak által választható Trail-O. Mindegyik szakágban rendeznek magyar és nemzetközi versenyeket.

– Hány éves korban kezdhetik a gyerekek a tájfutást?

– Erre általában 9-10 éves kortól van lehetőség. Ekkorra jutnak el odáig, hogy térkép alapján tájékozódni tudjanak. El lehet kezdeni később, mondjuk 14-15 éves korban is, ettől még akár világbajnok is lehet a gyerek, ellentétben például az úszással, vagy az atlétikával, ahol a hasonló korúak már öregnek számítanak. Jómagam is először úszó voltam, majd öttusázó, onnan nyergeltem át később a tájfutásra, és ennek nem éreztem semmi hátrányát.

– Milyen térképeket használnak a tájfutók?

– A tájfutó térképek még a katonai térképeknél is részletesebbek. Körülbelül 60 centiméter pontossággal tüntetnek fel minden apróságot, akár a nagyobb köveket is. Körülbelül 80 százalékban megegyeznek a katonai- és turista-térképekkel, de azoknak a pontossága sem elég a tájfutóknak. Egyébként a tájfutó térképek is megfelelnek a nemzetközi szabványoknak, tehát például barnával jelölik a domborzatokat mutató szintvonalakat, és zölddel az erdős területeket.

– Hol helyezkednek el a világranglistán a magyar tájfutók?

– A középmezőnyben. A tájfutást a leggazdagabb országokban művelik a legnagyobb tömegben, tehát például Skandináviában és az Egyesült Államokban. Ezzel együtt a legtöbb aranyérmet a nem éppen gazdag szlávok viszik el. Nagyon jók az oroszok, és az ukránok is. A magyarok közül 1972-ben Monspart Sarolta, 1991-ben és 1995-ben pedig Oláh Katalin szerzett vb-aranyat. Hogy ezeket a számokat reálisan értékeljük, tudni kell, hogy míg hazánkban összesen 2500 igazolt versenyző van, a kisebb lélekszámú Svédországban több mint 100 ezer. Mellesleg, a tájfutás Svédországban és Oroszországban kötelező iskolai tantárgy.

– Használhatnak-e a tájfutók a térképen kívül más segédeszközöket is?

– Általánosan használt segédeszköz az iránytű vagy a tájoló. De újabban vita van arról, hogy feltétlenül szükséges-e, mert volt már olyan versenyző, aki tájoló nélkül nyert világbajnokságot. A manapság egyre népszerűbb és elterjedtebb GPS használata viszont nem megengedett tájfutó versenyeken. Igazság szerint nem is jelentene előnyt, hiszen azzal lassabban lehet haladni. A GPS 15 méteres pontossága nem is lenne elegendő. Megeshet, hogy a versenyző nem találja meg az ellenőrző pontot két sziklafal között.

– Kellenek-e a tájfutáshoz speciális adottságok?

– Nem. Bármilyen testalkatú és bármilyen habitusú gyerekből lehet jó tájfutó. Magam is visszahúzódó kisfiú voltam, de ezt ki lehet nőni. A tájfutáshoz szükséges ismereteket bárki meg tudja tanulni. Persze, jó, ha van hozzá egy ösztönünk is, hogy szinte vakon is tudjunk tájékozódni, de ez az idők folyamán, a gyakorlat során mindenkinél finomodik. Az elején meg kell szokni a méretarányokat a térkép és a valóság között. Onnan kezdve már a futósebesség és a tájékozódási képesség dönti el az eredményeket.

– Hol lehet jelentkezni tájfutónak?

– Országszerte több, mint száz egyesület működik, még vidéken is jó esély van arra, hogy 30 kilométeren belül találunk az igényeinknek megfelelő egyesületet. A tájfutók között sok a tanárember, akik általános- és középiskolákban is tartanak edzéseket. Egyébként a Magyar Tájfutó Szövetség, és a budapesti szövetség honlapján is megtaláljuk a címeket.

– Mi történik az edzéseken?

– Tizennégy éves korig nemigen szoktunk erdőbe vinni gyerekeket. Ezt jól helyettesíti viszont a park-tájfutás és városi tájfutás. Egyébként az alapokat meg tudjuk tanítani tornatermekben vagy kézilabdaapálya-méretű területeken is. Az edzéseken gyakoroljuk a részfeladatokat, az iránymeghatározást és a távolságbecslést, de leginkább ezek kombinációit. A gyerekeknek általában edzőversenyeket tartanak. Magyarországon évente több, mint 100ezer gyerek vesz részt tájfutóversenyeken.

– Mekkora távokat kell a tájfutóknak teljesíteniük?

– A felnőttek számára a leghosszabb pálya a világbajnokságokon 15 és 20 kilométer között van. Az egyéb belföldi és nemzetközi találkozókon viszont vannak úgynevezett hosszú távú, illetve maratoni tájfutó versenyek is.

– Mennyi edzésre van szükség, és mennyi idő alatt lehet eredményeket elérni?

– Heti két edzés bőven elegendő, és tapasztalataim szerint egy ügyesebb gyerek már egy év után ott tud lenni a korosztálya élvonalában. Ez kellő motiváció ahhoz, hogy szívesen csinálja.

– Lehet-e versenyzési szándék nélkül is tájfutásra járni?

– Inkább az ellenkezőjére van példa. Arra, hogy valaki nem jár edzésre,de versenyezni akar. Egyébként erre is van lehetőség. Az országos bajnokságon kívül bármelyik versenyen el lehet indulni előképzettség nélkül is. Még a nagy versenyeken is szokott lenni nyílt kategória. Például a szülő részt vesz egy versenyen , és magával viszi a gyereket.

– Milyen felszerelésre van szükségük a tájfutóknak?

– Kell egy pár futócipő, szöges vagy stoplis, mert a szöges nem mindenhol megengedett, és kell a tájfutó ruha, az úgynevezett bozótruha. Svédországban, ahol szigorúbbak a szabályok, a versenyzőket nem engedik ki bozótruha nélkül, de Magyarországon el lehet indulni pólóban és rövidnadrágban is.   A térképekért általában nem kell fizetni, az áruk benne van a nevezési díjban. De ezek e verseny kezdetéig titkosak, csak a helyszínen kapják kézbe az indulók. Viszont vannak a már említett nevezési díjak, amelyek általában nem magasak. Az edzések díja benne van az egyesületi tagdíjban, ami egyesületenként változik. A versenyeket a gyerekeknek az egyesület szervezi meg, de az utaztatásba a szülőknek is be kell segíteniük. A tájfutás előnyei közé tartozik, hogy 14 év alatti gyerekeket is viszünk külföldre.

– Vannak-e a tájfutásnak veszélyei?

– Az utóbbi száz évben a világ tájfutó versenyein egyetlen halálos baleset fordult elő. Sajnos éppen Magyarországon: a Bükkben egy lány lesett a szikláról. Reálisabb veszély a kullancs, de ha alaposan lezuhanyozik az ember, és átnézi a testét, még idejében el lehet távolítani, mielőtt fertőzést okozna.

– Milyen előnyei vannak a gyerek fejlődése szempontjából a tájfutásnak?

– Fejleszti a gondolkodást és a stratégiai döntéshozatalt. Ezért még más sportágak művelői, kajakozók, öttusázók, kerékpárosok és atléták is el szoktak jönni tájfutó versenyekre. Előny az is, hogy a verseny közben a gyerek agyát leköti a tájékozódás, és észre sem veszi a fáradtságot.

– Van-e a tájfutásnak felső korhatára?

– Nincs. A 35 éven felüliek szeniorversenyeken indulhatnak. A továbbiakban 5 éves ugrásokkal következnek a magasabb korcsoportok. 40, 45, 50, 55 és így tovább. Még a 90 éven felülieknek is rendeznek szenior világversenyeket.

Kapcsolódó bejegyzések