Az úszás az egészséget jelenti, minden korban el lehet kezdeni – ajánlja az egyébként is népszerű sportot mindenkinek Bea néni, aki 1970 óta foglalkozik kicsik és nagyok úszásoktatásával. Véleménye szerint a legfontosabb, hogy a víz és a gyerek „barátok” legyenek, ha ezt sikerül elérnie az oktatónak, a többi „magától megy”.
Mennyi idősen érdemes elkezdeni az úszástanulást?
Akárkit veszünk – felnőttet, gyereket, tinédzsert, minden korban szükséges az úszás, legfőképp az egészség miatt: energikusabb lesz tőle az ember, az élet többi területére is pozitív hatással van ez a sport. A bébiúszás is elérhető jó pár éve Magyarországon, tehát már egészen pici kortól el lehet kezdeni az úszást.
Van olyan, akinek nem ajánlott, esetleg veszélyes lehet az úszás?
Nagyon veszélyes az úszás a szívbetegeknek és az epilepsziás gyerekeknek. Ők külön figyelmet igényelnek, mindig egyénileg kell velük foglalkozni, de kitiltva ők sincsenek.
Kik azok, akiknek különösen ajánlja az úszást?
Azoknak a gyerekeknek, akikre azt szokták mondani, hogy „túl mozgékonyak”, „nem lehet bírni velük”, feltétlenül ajánlom, hogy ússzanak, ahányszor csak tudnak – akár heti hétszer is. Előbb-utóbb kialakul a belső szerveik egyensúlya, a szellemi terhelhetőségük javulni fog.
A gyenge idegzetű gyerekeknél szintén nagyon fontos az úszás. Ugyanakkor rájuk kiemelten oda kell figyelnünk, hogy tudnak-e folyamatosan dolgozni, nem esnek-e pánikba.
Mi történik egy foglalkozáson?
A foglalkozások lényege a fejlesztés. Mi úgy mondjuk, hogy teljes emberként vesszük a gyerekeket, és úgy fogadjuk el őket, ahogy vannak. Figyelembe kell vennünk, hogy milyenek a születési adottságaik, mennyire tudnak koncentrálni, milyen a szervezetük állapota, a hőháztartásuk.
Nálunk mindig mély vízben tanulnak a gyerekek, az egészen kicsik, a kezdők is. Ez azért fontos, mert a mély víz eleve nem egy szokványos közeg, látványra is kicsit ijesztő lehet. Épp ezért rengeteg információt kell adnunk a gyerekeknek, hogy kialakulhasson egyfajta „baráti kapcsolatuk” a vízzel. El szoktuk mondani, például, hogy a víznek van felhajtó ereje, „átölel és simogat”, „ő a barátod, szeret téged”. Azután folyamatosan kontrollálni kell: megkérdezzük, hogy „mit éreztél?”, „érezted, hogy a víz átölel és szeret téged?”. Fontos a játék: amikor azt mondom a kicsiknek, hogy a testük egy hajó a tengerben, az egy mese, amire egy gyerek rögtön kinyílik, másképp áll a dolgokhoz – ezután azt mondom, hogy ha bekerülsz a vízbe, a hajóskapitány irányítja a hajót, vagyis a te eszed.
Megkérem a gyerekeket, hogy mondják hangosan, hogy a „víz hallja”, hogy „szeretem a vizet”. Milyen érdekes, kinek jut ez eszébe – de ha kiabálják, kinyílnak, bátorságuk lesz. Elmondatom velük, hogy „okos vagyok”, „ügyes vagyok”, „bátor vagyok”, odamegyünk, megsimogatjuk a vizet, hogy „szervusz, megjöttem”, elmegyünk – „szervusz vizecske, jó volt”. Tehát kontaktusuk lesz a vízzel.
Aztán nagyon lényeges rész a levegővétel. Mennyire meghatározó, hogy az arc bekerül a víz alá! Ha nem barátkoztatom meg a vízzel és nem viszem be egy mesébe, akkor a gyerek elhárítja, hogy bedugja a fejét. Sok esetben úgy jön a szülő, hogy még hajat se tud mosni a gyereknek, mert üvölt. Itt ráhangoljuk, hogy szeresse a vizet.
A hely/oktató kiválasztásánál mire kell figyelni?
Nagyon fontos, hogy a gyerek és az oktató között legyen egy olyan baráti kontaktus, hogy a gyerek merjen kinyílni, hogy vállalja fel a nehéz feladatokat, ne csak a saját kedvéért, hanem az oktató kedvéért is. Amikor a gyerek idejön hozzám, ha kell, felállítom a medence rajtkövére, hogy egy vonalban legyen a szemünk – így minden egyes arcmimikájából tudok olvasni, tudom, mikor mit mondjak neki. A gyerek jobban érzi magát, ha nem fel kell néznie egy nagy magasságba, hanem vele egy vonalban vagyunk; hamarabb érik meg a kontaktus.
Igen fontos a kommunikáció. Ha a gyerek nem érzi jól magát, akkor valamilyen kommunikáció hiány van, valamit nem ért – fontos, hogy tudatosuljon benne, mi történik, és ő is akarja; tulajdonképpen nem is én tanítom őt, hanem ő saját magát. Ha az oktatónak sikerül a gyereket „kinyitni”, és barátok lesznek, és segítenek egymásnak, onnantól nincs probléma.
Mik a csoportos, illetve az egyéni úszástanulás melletti érvek, ellenérvek?
Az egyéni úszásoktatás nem minden esetben eredményes, mert nincs aki inspirálja a gyereket, csak az oktató, az meg kevés. A csoportban látja a többi gyereket, hogy a másik mit csinál, ebből tanul, és ő is meg akarja mutatni. Mi, emberek közösségi életet élünk bent az óvodában, bent az iskolában, a munkahelyen; meg kell tanulni más emberekhez alkalmazkodni. Az úszás ehhez is egy alapot ad – mondjuk ráúszik az egyik gyerek a másikra, és kimegy és elkezdi püfölni; elmagyarázzuk, hogy nem így működik, a fenekében nincs szem, hogy lássa, hogy ő ott van… Meg fogja érteni, és máshogy fogja kezelni a hasonló szituációkat.
Mennyi ideig, heti hány alkalommal érdemes úszni járni? Mennyi idő alatt milyen eredményre lehet számítani?
Egyrészt nagyon egyénfüggő, másrészt az anyagi háttér is meghatározó, hiszen az oktatás költségeit fedezni kell…
Nem lehet tökéletes tanácsot adni; függ például attól, hogy a gyerek mennyire gyors felfogású, mennyire fél még a víztől.
De ha csak egy héten egyszer is jár, az egy hét eltelte alatt megérlelődik a tudatában az, amit csinált, feldolgozza az élményeket, látványos lesz, hogy a következő héten már újabbakat tanulunk – folyamatosan fejlődni fog.
Mikor valaki már vízbiztos és tud úszni, továbbra is nagyon ajánlom a sportot. Az úszás edzi a koncentrálóképességet, ami nagyon fontos a tanulásnál, és a tűrőképesség is növekszik. A mozgástól az agy nagyobb vérellátást kap, amitől jobban fog tudni gondolkodni, tanulni.
Van olyan, hogy a reggeli, vagy délutáni úszás a jobb?
Nem, ez teljesen mindegy, inkább csak attól függ, hogy a szülőnek mikor van ideje. A korán kelést a gyerek megszokja; ha szereti a vizet és szívesen jár, kipattan hatkor is az ágyból – inkább a szülők szokták ezt nehéznek találni. Ha kisgyerekkortól beépül a gyerek életvitelébe a reggeli úszás, nem azon fog gondolkodni, hogy „jajj, hajnal hatkor én nem jövök le” – meg kell nézni az uszodát, hajnal hatkor lejönnek az emberek.
Lehet hosszú távon úgy járni úszni, hogy nem kell versenyre menni?
Persze, van lehetőség rá.
Versenyszerűen akkor érdemes úszni, ha valaki imádja ezt a sportot, tehetséges, és pszichésen is fel tudja vállalni az ezzel járó dolgokat. Lehet egy öt éves is tehetséges, gyorsan megtanul úszni, kialakul a szabályos mozgáskoordinációja – ezeket a gyerekeket már lehet versenyeztetni.
