Az úszás nem túl bonyolult mozgás, viszont a vízzel sok gyerek csak hosszú idő alatt barátkozik meg. Ha sikerült megszokni az új közeget, fél év alatt jó technikával meg lehet tanulni egy-egy úszásnemet – mondta el kérdésünkre a Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Karának tanára. Dr. Tóth Ákos a versenyszerű úszóvá válás állomásairól és a komoly sportolással járó követelményekről is beszélt.
Mikor érdemes elkezdeni óvodán/iskolán keresztüli úszásra küldeni a gyerekeket?
Az úszásoktatás megkezdésére az 5-7 éves kor az ideális, és közösségben sokkal könnyebben taníthatók a gyerekek, mint egyedül. Ebben az életkorban az óvodában-iskolában már megszokták a közösséget, természetes számukra, hogy van egy óvónéni-tanító néni, aki magyaráz nekik és oda kell figyelni, jól oktathatók csoportosan. Léteznek kisebb gyerekeknek szervezett úszástanfolyamok is, de azokon általában inkább a vízhez szoktatásról van szó, az egészen piciket még nem igazán lehet tanítani.
Nagyon fontos, hogy minél több gyerek megtanuljon úszni, valamint, hogy ezáltal megszeressék, megszokják a rendszeres testmozgást, szinte az életelemükké váljon, hogy valamit sportolnak.
Az úszás nem túl bonyolult mozgás, ezért lehet viszonylag korán kezdeni. A versenyszerű úszásnál már nagyon fontos, hogy a levegővétel technikája megfelelően illeszkedjen a mozgásba – ez már nehezebb, ide később juthat el valaki.
Mi az úszástanulás menete?
Az oktatás kis vízben kezdődik, vízhez szoktatással, bizonyos alapelemek megtanításával, melyeket később átmenthetünk a nagymedencére. A víz nem természetes közegünk – hozzá kell szokni. Ha valaki vízbe megy, érzi a víz ellenállását, hogy nem lehet olyan gyorsan sétálni, megtapasztalja, hogy a víz alatt nem célszerű levegőt venni, hogy más érzés kinyitni a szemét, mint a levegőn, stb. Az úszásnál még rá is kell feküdni a vízre – a vízszintes testhelyzetben való mozgás megint csak nem szokványos a szárazföldön. Nem mindenkinek az alkalmazkodó képessége olyan szintű, hogy könnyedén átálljon az egyik közegről a másikra.
Az úszó mozgás tanítását viszont csak akkor tudjuk elkezdeni, ha már teljes mértékben hozzászokott a gyerek a vízhez, az új közegben való mozgás már nem igényel külön figyelmet tőle – rá tud feküdni a vízre, nem prüszköl, bele meri tenni a fejét, stb. Bizonytalan helyzetben nem tud koncentrálni a mozgásra, márpedig a mélyvízben eleinte nemigen van biztonságérzete a gyerekeknek.
Mennyi idő alatt lehet megtanulni annyira úszni, hogy strandra-uszodába minden segédeszköz nélkül, biztonsággal el merje vinni a szülő a gyereket?
Ha a vízhez való alkalmazkodással nincs probléma, fél év alatt egy úszásnemet meg lehet tanítani. Jó néhány gyereknél azzal telik el sok idő, hogy magát a vizet megszokja.
Ha csak egy úszásnemet tanítunk, akkor a mellúszást javasoljuk, ez az „alapúszás”. Ha hosszú idő áll rendelkezésünkre – legalább egy-másfél év – akkor a hát- és a mellúszás mellett a gyorsúszást is jó technikával meg lehet tanítani.
Mi alapján érdemes oktatót, helyet választani?
Tulajdonképpen minden úszásoktató a mi „kezeink közül” kerül ki, nálunk lehet megszerezni azt az OKJ-s edzői tanúsítványt, ami úszásoktatásra jogosít. Így általában mi szoktunk ajánlani oktatókat az úszóiskoláknak – olyanokat, akiről tudjuk, hogy jó pedagógiai képességekkel rendelkeznek, szeretettel foglalkoznak a gyerekekkel. Sajnos elég nagy „vadhajtás” az úszósport „testén” sok olyan magánvállalkozó, aki gondol egyet, hogy úszást tanít, toboroz gyerekeket, holott nincs ehhez végzettsége. Bár szigorú kormányrendelet írja elő, hogy milyen képesítéssel kell rendelkezni a tanításhoz, a gyakorlatban ezt nem ellenőrzik.
Mikor, hogyan érdemes elkezdeni a versenyszerű úszással foglalkozni? Mondjuk az úszásoktató szól a szülőnek, hogy tehetséges a gyereke, vigye valamilyen egyesületbe?
Sajnos ez nem eléggé szabályozott, ugyanis rengeteg helyen tanítanak úszni, de nagyon kevés tanuszodának van kapcsolata olyan egyesülettel, ahova lehet ajánlani a gyerekeket. Az egyesületek se nagyon mennek oda az uszodákba, keresni a tehetséges gyermekeket.
Ha valaki szeretne versenyszerűen úszni, alapképzésen vehet részt az úszótanfolyamok után, amivel felkészítik őt a rendszeresebb munkára. Az alapképzés után van egy kiválasztás – az átlagunk szerint száz gyerekből tíz olyat lehet kiválasztani, aki alkalmas LEHET úszónak. Ekkor még nem mondjuk, hogy „tehetség”, rengeteg olyan faktor van, ami később derül ki: a koordinációs képességek mellett, bizonyos fiziológiai adottságok, fejleszthető és nem fejleszthető tulajdonságok.
Az alapképzés lényege, hogy a gyerek minden úszásnemet magas szinten elsajátítson, és fejlődjön az állóképessége, valamint, hogy a megtanult jó technikával hosszan, akár 200-400m-t is le tudjon úszni. Ha erre képes, ettől a pillanattól kezdve beszélhetünk versenyre való felkészítésről, ami már az egyesületekben folyik.
Hány éves korukra jutnak el idáig a gyerekek?
A kiválasztás után kb. 8-10 éves korig van az általános képzés, aztán 9-10 évesen már kisebb versenyeken indulnak a gyerekek, amiknek a fő célja nem is maga a verseny, inkább az, hogy újabb vonását is megismerjék a sportágnak, lássák, hogy nem csak edzések vannak, hanem versenyek is.
Aki komolyabban szeretne foglalkozni az úszással, az mennyi edzéssel, versenyre járással számoljon?
Nálunk például tíz éves kor után naponta van kb. másfél óra edzés délután, később pedig egy héten kétszer a reggeli edzés is szerepel a programban. Az úszás mellett szükség van rendszeres általános nyújtó-lazító gimnasztikára is. Tizenkét éves kortól tehát már elég nagy lekötöttséget jelent a versenyszerű úszás.
Lehet-e bármilyen hátránya az úszásnak, illetve annak, ha valaki sokat úszik, aztán abbahagyja?
Főleg fül- és szembetegségek, bőrbetegségek, allergia szokott előfordulni. A sportsérülések az úszásban nem annyira jellemzőek, de ha nincs jól bemelegítve az izom, a vállizom vagy a vállízület sérülhet. Ha nem elég óvatosak az úszók, könnyen megfázhatnak: sokszor mennek ki vizes hajjal az uszodából a hidegbe.
Ha valaki komoly versenyző, és napi 6-7 órát edzett, nem szabad hirtelen abbahagynia az úszást, de nem is szokták. A szervezet megszokik egy bizonyos terhelést, és ha ez egyik pillanatról a másikra megszűnik, jön az elhízás, az ízületi problémák, a mozgáshiány, ami a szellemi tevékenységre is hatással van – szerencsére ritka, hogy valaki intenzív sportolás után az uszodák környékére sem megy többet.
