étkezési probléma vagy válogat a gyerek

A 11 éves kislány csecsemőként még szépen evett, aztán 1 éves kora körül elkezdett mindent kiköpni. Azóta – tehát 10 éve – folyamatos probléma, hogy mit eszik meg, mit adjanak neki. Természetesen próbálkoztak már mindennel: jutalmazással, zsarolással, “ha éhes lesz, majd megeszi” módszerrel, de semmi sem oldotta meg a helyzetet. Azon kívül, hogy napi szinten plusz feladatokat jelent a családnak a kislány étkezése, leginkább azon aggódnak, hogy az egysíkú táplálkozás milyen egészségügyi problémákhoz vezethet hosszú távon.

László Andrea gyermekpszichológus válaszolt kérdéseinkre.

Ki a hibás, ha “nem rendesen” eszik a gyerek…? Hogyan lehet ezt neveléssel elrontani…?

Nem gondolom, hogy bárkit hibáztatni kellene… A probléma, hogy az evést nagyon jól és könnyen tudja kontrollálni a gyerek is. “Mit eszem, mennyit eszem, mikor eszem?”- ezzel valamilyen formában hatni tud a szülőre. Ezért mondják, hogy az evészavarok hátterében nagyon sokszor családdinamikai probléma áll. “A fejem fölött veszekedtek? Oké, akkor nem eszem.” “Nem engeditek, hogy véleményt nyilvánítsak arról, hogy el kellene-e válnotok? Oké, akkor nem eszem.” “Nem mehetek el a barátaimmal? Oké, akkor nem eszem.” “Feszültségben élek és nem veszitek észre? Oké, akkor nem eszem…”

Összefügghet-e az étkezési probléma pszichológiai rendellenességekkel?

Igen. Például OCD vagy autizmus spektrum zavar esetén nagyon gyakoriak az evéssel kapcsolatos problémák. Csak az ilyen vagy olyan színű ételeket eszi meg a gyerek, csak adott időpontban vagy adott helyen eszik, bizonyos ételeket egyáltalán nem eszik meg…

Ha valakinél nem válogatásról van szó, hanem valami miatt tényleg undort érez a legtöbb ételtől, hogyan próbálhat mégis új ételeket bevezetni a szülő…?

Ilyenkor érdemes külső szakember segítségét kérni, aki a táplálkozásban tud segítséget, tanácsot adni, hiszen itt egy valós fizikai dologról van szó.

Milyen szakember tud segíteni étkezési problémák esetén?

Pszichológus mindenképpen. Ha súlyos a helyzet, akkor pszichiáter. Valamint gasztroenterológus, dietetikus bizonyos esetekben.

Milyen lelki gondokból adódhatnak étkezési problémák?

Depresszió vagy szorongás esetén szinte törvényszerű… Ha a családban válás van, akkor is gyakran előfordul. Ha valaki esetleg túlsúllyal küzd, és utána lefogy, de nem tud leállni, akkor anorexia alakul ki. Sokan bánatukban esznek mértéktelenül. Abból is kialakulhat evési probléma, ha valaki el akar fojtani magában dolgokat.

Mennyire jellemző, hogy “rosszaságból” eszik rosszul a gyerek?

A gyerek legtöbbször vagy azt eszi, amit megkíván, vagy nem eszik. A nem evéssel – nem feltétlenül tudatosan –  magát vagy a környezetét bünteti valamiért, vagy fel akarja hívni magára a figyelmet.

Mennyire szokás kérdése az evés, mennyire befolyásolja a szülők étkezési szokása/válogatása?

Bármit mondunk a gyereknek, azok csak szavak… A gyermekünk mindig a mintából tanul, abból, amit a szülő mutat, hiszen ő az elsődleges gondozó, a példakép. Mindenképpen figyelni kell arra, hogy mi is együnk rendszeresen, megfelelő mennyiségű és minőségű ételt. Illetve, hogy változatosan étkezzünk.

Ha úgy érezzük, hogy már elrontottuk ezt az “egész evést”, hogyan lehet rajta javítani…?

Sosincs késő. Mutassuk a gyakorlatban a gyereknek, hogy mi is sokféle ételt kipróbálunk, akár idegen országok ételeit is. Próbáljunk új ízeket játékosan bevezetni a mindennapokba. Minél lazábban kezeljük a helyzetet, annál kevésbé fogja feszültté tenni a gyereket, és annál szívesebben vesz részt az evéses mókákban.

Mire kell figyelni csecsemőkorban, az ételekhez való hozzászoktatáskor?

Sajnos erre nem nagyon tudok profi választ adni, mert nem az én szakterületem. Viszont sok anyukát láttam már, és vannak dolgok, amik – úgy tűnik – többnyire beválnak. Például, hogy csak nagyobb korban ismertetik meg a gyerekekkel a cukros ételeket – például csokoládét, süteményeket -, és később is csak mértékkel adnak nekik. És persze jó, ha minél korábban hozzászoktatják őket a sok zöldséghez, gyümölcshöz, bár sajnos már pici korban is tapasztalhatnak ellenállást. Emiatt semmiképpen sem szabad magukat hibáztatniuk a szülőknek…

Milyen esetekben működik, mikor veszélyes a “ha nem kap mást, majd megeszi” módszer? Mi ennek a normális határa…?

Egy napnál tovább ezt egy fejlődő szervezetnél nem szabad csinálni. Igazából én ennek amúgy sem látom értelmét. Erőszakkal semmire nem megyünk, ezzel csak ellenállást szülünk a gyerekben. Érdemes azt mondani, hogy “figyelj, tudom, hogy nehéz neked, tudom, hogy nem mindig lehet megérteni, hogy mi a helyes. Látom, hogy küszködsz, és mikor úgy érzed, hogy elmondanád a gondjaidat, akkor meghallgatlak, de enni muszáj.”

Mennyire merjük erőltetni az ételeket? Mennyire jó módszer a zsarolás/jutalmazás?

A jutalmazás szerintem működhet. Ha eszik a levesből 10 kanállal, akkor kaphat desszertet. Így legalább megkóstolja, és legközelebb nem lesz számára ismeretlen az étel. A zsarolás, mármint, hogy megvonunk tőle olyan dolgokat, amiket szeret, szerintem ismét ellenállásba ütközik. Mindig pozitív megerősítésekkel, ne pedig negatívakkal dolgozzunk…

Az egészségtelen még mindig jobb, mint a semmi…?

Ez egy darabig így van, de aztán gyomorpanaszokhoz vezet. Semmi esetre se menjünk bele abba, hogy megengedjük a végtelen csoki és chips evését, csak hogy egyen valamit!

Ismerek olyan véleményt, miszerint már pocakban eldől, milyen evő lesz a gyerekből – ez mennyire lehet igaz?

Erről őszintén még nem is hallottam… De én abban hiszek, hogy a környezet a genetikát nagyon jól felül tudja írni, szóval erre hivatkozva senki se adja fel! Tegyünk meg mindent, hogy gyermekünket a helyes életmódra bíztassuk!

Mikor forduljunk orvoshoz? Milyen korban, milyen tüneteknél?

Nagy mértékű fogyás esetén, 14-es BMI érték alatt mindenképpen muszáj orvosi segítséget kérni. Valamint, ha bármi fizikai tünet jelentkezik: fogyás, hajhullás, ájulás, szédülés, hányinger, hasmenés, puffadás, akkor mindenképpen orvosi segítséget kell kérni. Nyilván lehet, hogy a tünetek mögött pszichés ok áll, de mindenképpen ki kell vizsgáltatni, hogy biztos diagnózist lehessen felállítani.

Milyen szakirodalmat érdemes elolvasni a témában?

Első körben ezeket mondanám: Túry Ferenc: Anorexia, bulimia – Önsegítő és családsegítő kalauz, Lukács Liza: Az éhes lélek gyógyítása, Kira Poutanen: A csodálatos tenger, Dr. Gyarmati Andrea: Hányattatásaim, Forgács Attila: Az evés lélektana

Olvassátok el többi, gyermekpszichológiával kapcsolatos írásunkat is!

Kapcsolódó bejegyzések