“Nehéz olyan edzést találni, ahová hosszú távon lehet járni »csak úgy«, a mozgás öröméért” – hangzik el gyakran a szülők tapasztalata. A versenysport nagyon sokat adhat, de tisztában kell lenni vele, mivel jár a gyerek és a család szempontjából. A témát körüljárni egyetlen cikkben lehetetlen, annyi nézőpont létezik – ezért cikk-sorozatot szentelünk neki. Ebben a részben gyermekpszichológust kérdeztünk.
László Andrea, a dr. Béres József Általános Iskola pszichológusa válaszolt kérdéseinkre.
Mi mindent fejleszt a versenysport a “gyermekpszichógus szemével”? Akár maga a küzdelem, akár a kudarcok?
A sport mindenképpen nagyon hasznos a gyerekek számára. Sajnos nagyon kevés olyan egyesületet lehet találni, ahol hobbi szinten lehet sportolni. Ezért, mikor ajánlom a szülőknek, hogy vigyék a gyermeküket valamilyen edzésre, akkor tudom, hogy a versenyzésnek is kiteszem őket. Sokan úgy állnak hozzá, mintha ördögtől való dolog lenne, azonban egy jó csapattal, jó edzővel hasznos lehet Nagyon fejleszti a koncentrációt, figyelmet, a kitartást, önbizalmat, a céltudatosságot, célállítási és döntéshozási képességeket. Valamint biztosít a gyerekeknek egy erős, stabil szociális hálót. Azoknak a csemetéknek, akik figyelemzavarral, indulatkezelési problémákkal vagy beilleszkedési nehézségekkel küzdenek, mindig szoktam javasolni, hogy válasszanak maguknak valamilyen sportot. Egyébként a különböző sportágak nyilván specifikusan is fejlesztenek készségeket, képességeket.
Sok sportegyesületben elég gyorsan felmerül a versenyzés, ami többnyire komolyabb edzésprogramot is jelent. Hogyan döntse el a szülő, hogy az ő gyerekét érdemes-e versenysportrolónak adni? Próbálják ki, aztán meglátják?
Ilyen esetekben érdemes figyelembe venni minden gyerek egyéni, személyes jellemzőit. Azt látom, hogy mindenkire teljesen másképp hat. Vannak azok a gyerekek, akik imádnak versengeni, és az iskolában is folyton ezt csinálják; ők nagy eséllyel élvezni fogják. Egy szorongó gyerek esetében viszont ez komoly kérdés, mert kétélű fegyver van a kezünkben. Az egyik lehetőség, hogy a sikerek nyomán növekszik a gyermek önbizalma, így csökken a szorongása. De az is előfordulhat, hogy nem fog tudni teljesíteni, épp azért, mert szorong. Azt szoktam javasolni, hogy mindenképp a gyerek dönthessen. Ha szeretné kipróbálni, akkor nyugodtan vágjon bele, de abban a pillanatban, ahogy látjuk, hogy árt neki, azonal érdemes sportpszichológus segítségét kérni. Ő segítheti ezt a negatív stresszfaktort serkentő tényezővé alakítani a gyermekben, hogy épp csak annyira izguljon, ami jó eséllyel javítja a teljesítményét.
A személyiség a meghatározó, vagy tanulás, gyakorlás kérdése, hogy kinek való jobban-kevésbé a versenyzés?
A tanulás és a környezeti összetevők – tehát a család, a személyiségünk, a szociális helyzetünk – 50-50 százalékban járul hozzá a sportteljesítményünkhöz. Egyébként épp ezért szoktam mindenkinek javasolni a sportolást, mert a határok feszegetése komoly jellemfejlődést idézhet elő. Nyilván vannak tehetségek, és vannak olyan gyerekek, akik nem lesznek versenyzők életük végéig, de kipróbálni, ösztönözni, előre jutni bárkinek lehet. És szerintem kell is. Így fognak tudni megküzdeni később a sikerekkel és a kudarcokkal is.
Mivel kell számolnia annak a családnak, ahol a gyerek versenysportoló?
Egy versenysportoló esetében a család alárendeli magát a sportoló gyermeknek. Minden nap edzés, néha még reggel is. Plusz kiadások adódnak a felszerelések, versenyekre való utazások, egyesületi tagdíjak miatt. A hétvégéket kitöltik a versenyek, csapatprogramok, edzőtáborok. Fontos, hogy a szülőket is edukálni kell arról, hogyan váljanak jó “sportszülővé”, mert ez egy nagyon nehéz feladat.
Szokták mondani, hogy csak akkor járjon a gyerek versenysportra, ha belső motivációja van – hogyan lehet eldönteni, hogy erről van szó, vagy a szülőnek/edzőnek akar megfelelni…?
Az a gyerek, akinek belső motivációja van, örömmel kel fel a reggeli edzésre, nem panaszkodik, hogy ki kell hagynia a hétvégi állatkertezést, vagy ne adj Isten egy osztálykirándulást a sport miatt. Ha a szülőnek vagy az edzőnek akar megfelelni, akkor egy idő után elkezd kiégni. A stressz és a szorongás jelei jelennek meg rajta: fáradékony lesz, és másban sem fogja úgy örömét lelni, mint korábban. Főleg serdülő gyerekeknél nehéz észlelni a határokat, hogy mikor vesztik esetlegesen el a motivációjukat. Érdemes megkérdezni, hogy mi is az, ami miatt nap, mint nap lejár az edzésre? És azt, hogy mit érzett akkor, mikor először ment edzeni, mi vitte őt erre az útra?
Milyen jelekre figyeljünk, hogy “ez sok” a gyereknek?
Megjelenik először is a romló teljesítmény mind a sportban, mind az iskolában. Fáradtság, táplálkozási problémák – evészavar, rendszertelenség -, alvásproblémák is adódhatnak. Lehet, hogy először nem is a sportban veszti motivációját, hanem másban. Érdemes gyakran beszélgetni vele arról, hogy hogy érzi magát. Ha tudunk, üljünk be nyílt edzésre, megnézni, hogy valójában mit csinál gyermekünk. Azt is vegyük észre, ha annyira izgul versenyek előtt, hogy annak már testi tünetei vannak. Például tenyérizzadás, heves szívdobogás, fej- és hasfájás, szédülés, esetlegesen pánikrohamok. Korcsoportváltás és nagy sikerek esetén érdemes kiemelten odafigyelni, mert ezek mindig stresszfaktorok. Ezekben az esetekben fontos lehet segítséget kérni.
Van esetleg konkrét “sikersztori” vagy “elrettentő példa” a versenysporttal kapcsolatban a saját tapasztalatodban?
Erről akár egy külön cikkben is érdemes lenne írni… (a szerkesztő megjegyzése: felvettük a listára:)). Volt pédául egy kenus fiú, aki nagyon szorongott, kevés volt az önbizalma, de utána világbajnokságot nyert a korcsoportjában. Egy kempós fiúban félelem alakult ki az ellenfeleitől egy sérülés miatt, ezért visszaesett a koncentrációja, teljesítménye, de szerencsére aztán talpra állt. Sajnos van olyan is bizonyos sportágaknál, hogy már nagyon fiatal, huszonegynéhány éves korban komoly sérülésekről, műtétekről hallok. De összességében több a pozitív, mint a negatív tapasztalatom eddig, szerencsére. Ezt is, mint mindent, odafigyelve, egyensúlyban maradva és belső indíttatásból érdemes csinálni, megfelelő szakemberekkel.
