Bármilyen alkattal lehet kimagasló eredményeket elérni a vívásban, elsősorban nem a fizikai adottságokon, hanem a pszichikai tényezőkön van a hangsúly – mondja a Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Karának Küzdősportok Tanszék nyugalmazott adjunktusa. Dr. Bognár Gábor mesteredzőt a vívástanulás menetéről és a sportággal kapcsolatos legfontosabb tudnivalókról kérdeztük.
Mit kell tudni a vívásról általában?
A vívás a küzdősportok családjába tartozik. Közeli rokona az ökölvívásnak, azzal a különbséggel, hogy míg ott megengedett a ringben a forgás, a vívók mindig egyenes vonalban, szemtől szemben küzdenek. A vívás aciklikus, aszimmetrikus műmozgások sorozatából áll, vagyis nem természetes mozgásokra épül, mint mondjuk a futás, ugrás, dobás; itt minden egyes mozdulatot meg kell tanulni. Azért nevezzük aszimmetrikusnak, mert a két végtag más-más irányban, más-más mozdulatot végez, szemben például az evezéssel, vagy az úszással.
A vívásnak három fegyvere van, és hat fegyverneme. A három fegyver a tőr, a kard és a párbajtőr, mindegyikkel vívhatnak férfiak is, nők is, így a fegyvernemek a női tőr-férfi tőr, stb. A vívás teremsport, csak teremben lehet űzni mind az edzést, mind a versenyzést.
A legtovább eredményesen űzhető sportágak közé tartozik. Sok más sportolóval ellentétben a vívók nem égnek ki 30-40 éves korukra, sőt, vannak közöttük, akik ebben az életkorban érnek el csúcseredményeket.
Bárki meg tudja tanulni, vagy kell hozzá valamilyen különleges adottság?
Valamilyen szinten bárki meg tudja tanulni. A víváshoz két dolog szükséges: a technika és a tempóérzék. Persze, jó, ha emellett még taktika is van. A technikát mindenki meg tudja tanulni, ez nem olyan bonyolult, mint mondjuk egy tornagyakorlat a nyújtón, vagy a felemás korláton. Aztán hogy a technikát ki, hogyan tudja a gyakorlatban alkalmazni, az már más kérdés.
Kinek ajánlott a vívás?
Fiúk, lányok, bárki űzheti ezt a sportágat. Mindegy, hogy magas, nyúlánk, vagy éppen izmos és zömök, aki vívásra adja a fejét. Ha megnézzük a világ élmezőnyét, azt látjuk, hogy bármilyen alkatú sportoló tudott nagy eredményeket elérni. A vívásban nem a fizikai, hanem a pszichikai tényezők a meghatározóak: a gyors helyzetfelismerés, gyors döntéshozás képessége, amiket egyébként fejleszt is a sportág.
A szülőket, gyerekeket mi szokta „megfogni” a vívásban, miért választják ezt a sportágat?
Azt vettük észre, hogy általában sikeres olimpia után jelentkeznek nagyon sokan. A vívás a legeredményesebb magyar sportág az olimpiai érmeket tekintve a mai napig.
Mi alapján és mikor lehet az egyes fegyverek közül választani?
A kard szúró-vágó fegyver, tehát találatot szúrással, és vágással egyformán lehet adni, míg a párbajtőrben és a tőrvívásban csak szúrással lehet találatot bevinni. Általában kezdettől eldől, hogy melyik fegyverrel tanul a gyerek – az egyesületek is konkrét fegyvernemekre toboroznak. Később elvileg van lehetőség a váltásra, de ezzel ritkán élnek a gyerekek.
Hány éves korban érdemes elkezdeni a vívás tanulását?
Általában 8-10 éves kor közötti gyerekeket toboroznak az egyesületek, de idősebb korban is el lehet kezdeni.
Mi történik egy foglalkozáson?
A vívásnak van egy kéztechnikája és egy lábtechnikája. A gyerekek először a lábtechnikát tanulják meg, ezt követi a kéztechnika, majd a kéz és a láb koordinációja.
A kezdők foglalkozása általában egy-másfél órát szokott tartani. Szinte minden vívóegyesület lehetővé teszi, hogy hétfőtől péntekig mindennap járhasson a gyerek – ahhoz, hogy valóban haladást lehessen elérni, legalább heti három alkalomra van szükség. Mivel kisgyerekekkel kezdjük a vívást, nagyon sokat kell játszani. Sok olyan játék van, ami fejleszti a vívói képességeket: a gyors helyzetfelismerést, a dönteni tudást, az ehhez szükséges pszichikai tulajdonságokat. Erre szolgálnak például a sorversenyek és a fogójátékok. Amikor ezeket játsszuk, a gyerekeknél még nincs fegyver. Ezután jön a foglalkozás fő része, a vívói alapelemek megtanulása. Az előre-hátralépéseket, a támadást, az úgynevezett kitörést, és ezek kombinációját próbáljuk játékos formában elsajátíttatni.
Bizonyos fokú monotóniatűrésre is szükség van ahhoz, hogy ezek a mozgások beidegződjenek. Persze, a gyerekek rögtön kaszabolni akarnának, de ezt vissza kell fogni, nem lehet mindjárt egymásnak esni. Fegyvert pár hónap után fognak a kezükbe. Régebben az előkészítés hosszabb ideig tartott, de felgyorsult az élet, és a gyerekeknek nincs türelmük hosszú ideig várni, minél előbb akarnak mindent.
A foglalkozásokért mennyit kell fizetni?
Az egyesületek tagdíja havonta 6 és 9 ezer forint között van.
A felszerelésből mit kell a szülőknek megvenniük?
Az alapmozgásokhoz – a kéz- és lábtechnika elsajátításához – már szoktuk kérni, hogy vegyék meg a fegyvert a gyerekeknek, amiből a legegyszerűbb 6 ezer forint körül van. Ehhez szorosan hozzátartozik a fegyvert fogó kézre való védőkesztyű. A következő lépés a fejvédő sisak megvétele, aminek 10-15 ezer forint között mozog az ára, majd a vívókabáté, a plasztroné. A többi védőfelszerelésre – a hónaljvédőre és a nadrágra – csak a versenyzéshez van szükség.
Milyen pozitív hatásai vannak a vívásnak?
Vívásban a két versenyző egymással szoros kontaktusban van, szinte párbeszédet folytatnak: az egyik csinál valamit, „felteszi a kérdést”, a másik „ad egy választ”. Ezáltal fejlődik a kommunikációs készség. A víváshoz szükséges taktika kicsit hasonlít a sakk taktikájához, bár nincs lehetőség rá, hogy olyan sok lépéssel előre gondolkodjanak a versenyzők – viszont mindenképp fejleszti a logikát.
Vannak veszélyei?
Veszélyekről nemigen lehet beszélni, mert a vívók megfelelő védőfelszerelésben állnak szemben egymással.
Hány év alatt lehet látható eredményt elérni?
Legalább egy-két évre van szükség, hogy olyan szintet érjenek el a gyerekek, amivel már versenyeken indulhatnak. A versenyeket korcsoportonként rendezik: vannak gyermek, serdülő, kadett és junior korosztályok, sőt, most már az úgynevezett bambi korosztálynak, a legkisebbeknek is rendeznek versenyt.
Versenyzés nélkül is lehet hosszú távon űzni ezt a sportot?
Nem kötelező versenyezni. Vannak amatőr szakosztályok, amelyek nem kimondottan versenyeredményekért sportolnak, hanem klubéletet élnek – ők inkább az idősebb korosztály.
