zeneiskolák

Zenén kívül táncot, képzőművészetet és színjátszást is tanulhat gyakorlatilag bárki az ország mintegy 700, úgynevezett alapfokú művészetoktatási intézményének valamelyikében, több, mint 3000 helyszínen. A lehetőségekről és a feltételekről Ember Csabát, a Magyar Zeneiskolák és Művészeti Iskolák Szövetségének elnökét kérdeztük.

Először is, mi mindent tanítanak a művészeti iskolákban?

Négy művészeti ágban oktatunk. Mintegy százezren tanulnak zenét – főképp klasszikus zenét, de választhatnak jazz-, szintetizátoros, számítógépes zenét vagy népzenét is. Aztán kb. 90 ezren tanulnak táncolni; ez lehet néptánc, modern kortárs tánc, balett és társastánc. Képzőművészeti képzésre kb. 45 ezren járnak – a rajz-festés-mintázás gyakorlásán kívül sok technika alapjait megismerhetik. Színjátszást közel 15 ezren tanulnak az ország mintegy alapfokú művészetoktatási intézményének valamelyikében.

Kik, milyen feltételekkel járhatnak ezekre a képzésekre?

A 6 és 18 év közötti korosztály képzését támogatja legnagyobb mértékben az állam, a 18-22 év közöttieknek valamivel nagyobb részt kell saját maguknak vállalni a befizetésekből. Akár felnőttek is jelentkezhetnek, de nekik nem jár állami támogatás – nagyon bízunk benne, hogy egyszer ez megváltozik, hiszen például Németországban, ha nem is sokkal, de 5 százalékkal a felnőttek zenetanulásához is hozzájárul az állam, épp azért, mert a zenetanulás, az aktív zenélés bármikor az életben segíti az egyéb tevékenységeinket is.

Általában, ha egy felnőtt elhatározza, hogy zenét szeretne tanulni, inkább az jut eszébe, hogy magántanárhoz forduljon…

Ez nem is baj, mert egy ilyen magántanulónál általában olyasmi a cél, hogy „eljövök harmincszor, mert szeretném játszani a Für Elise-t” – ezt magántanárnál, ahol akár a lakás is lehet a „tanterem”, valószínűleg olcsóbban meg lehet oldani, mint iskolai keretek között. Egy zeneiskolában, vagy akár a néptáncnál is, meghatározott program szerint tanulnak a gyerekek, hogy mondjuk hat év alatt egy bizonyos szintre eljussanak.

A gyerekeknek tehát érdemesebb magántanár helyett zeneiskolát keresni, ha valamilyen hangszeren meg szeretnének tanulni játszani…

Igen, már csak azért is, mert a zeneiskolában abban is tudnak segíteni, hogy megnézik, milyen hangszerhez lenne egyáltalán tehetsége, mit tudna jól tanulni. Ha kiderül, hogy mégsem hegedülni, hanem inkább zongorázni szeretne, ezt is viszonylag könnyen, szaladgálás nélkül kipróbálhatja. Aztán persze a képesség nem mindig találkozik a szándékkal, viszont a szándék fontos, hogy meglegyen a motiváció…

Ha mondjuk tíz-tizenöt évesen kerül be valaki egy zeneiskolába, akkor kezdőként a kicsikkel együtt ül mondjuk szolfézsórán, vagy hogy van ez?

Az iskolák a jelentkezőket – felvételi után – tudás és korcsoport szerint osztják be.

Egy ilyen felvételin mire kell felkészülni? Mondjuk egy kis hatévestől mit várnak el, miket tudjon?

Ez minden iskolának benne van a helyi tantervében, ami az adott iskola honlapján elérhető.

Ezek szerint ez iskolánként eltérő?

Lehet eltérő, ez többek között attól függ, milyen hagyományok vannak, mennyire nagy a túljelentkezés. Itt két dolog találkozik: lehet, hogy valaki tehetséges, és ez rögtön meglátszik, ezért felveszik, de a másik lehetőség, hogy azért veszik fel, hogy majd felismerjék, hogy miben lesz tehetséges – a közoktatási törvény még biztosítja a jogot, hogy ez utóbbi elv alapján aki szeretne, az tanulhasson. Tehát például zenénél azt mondják, hogy „énekelj valami népdalt, amit kedved van, vagy egy óvodai gyermekdalt, tapsolj vissza valamilyen ritmust”, stb. Ezt pedig nem értékelik, hogy „négyes lett” vagy „ötös lett”, hanem azt mondják, hogy igen, érdemes egy évig előképzőbe járni, megtanulni a zenei írás-olvasást, közben megismerkedni néhány hangszerrel, és egy év múlva a választott hangszert elkezdeni tanulni.

Tehát akkor az nem jellemző, hogy „kiszórják” a felvételin a gyerekeket…

Nem, a cél az, hogy lehetőleg aki jelentkezik, az kerüljön be. Egyrészt, hogy ne vesszen el tehetség, másrészt pedig, nem csak arról szól a dolog, hogy ki lesz a zongoraművész, a nézőtéren kell több embernek ülni…

Csak tanév elején jelentkezhetnek a gyerekek, vagy év közben is be tudnak kapcsolódni a képzésekbe?

A felvételik általában május-júniusban zajlanak, és ősszel kezdődik a tanév. A kezdő évfolyamokra – persze meghallgatás után – év közben is be lehet kerülni, mert két-három hónapot az év végéig a jelentkező be tud pótolni egy kis szülői odafigyeléssel, egy-két egyéni foglalkozással. Viszont azt tudni kell, hogy az állam csak azok után a tanulók után ad támogatást, akik október 1-jén benne vannak a rendszerben. Épp ezért a csoportos órákra viszonylag könnyű beültetni év közben is bárkit, mert az finanszírozott, de az egyéni órákat már nehéz megoldani, mert nincs rá pénz.

Milyen költségekre számítson a szülő a tandíjon kívül?

Az állami hozzájárulás a rendszeres oktatás mellett az év végi vizsgát, egy művészeti alapvizsgát, és az országos tanulmányi versenyeken való részvételt támogatja. Viszont a gyerekeknek nagyon nagy élményt jelentenek a további hangversenyek, fellépések, és sokkal jobban haladnak is, ha az iskola szervez ilyeneket. Kötelezően semmiképp sem szedhetnek a szülőktől pénzt – csakúgy, mint az általános iskolák –, a szülők döntésén múlik, hogy év elején azt mondják-e, hogy vállalják a plusz fellépésekkel járó költségeket, szeretnének venni még három szereplőruhát, stb.; ezt általában a helyi alapítványon keresztüli befizetésekből oldják meg.

A hangszerkölcsönzést milyen feltételekkel szokták biztosítani?

Az államilag támogatott iskoláknak a növendéklétszámhoz képest a tanított hangszerek 30 százalékával kölcsönözhetőként rendelkeznie kell. Ezeket ingyen, vagy nagyon csekély térítési díjért adják. Jellemző gyakorlat, hogy év elején adnak egy jó állapotú hangszert, amit aztán év végén el kell vinni hangszerészhez, hogy a használat előtti állapotban lehessen visszaadni. Van olyan is, hogy erre a szülők létrehoznak egy „hangszerjavítási alapot” a helyi alapítványon kereszül, és így osztják meg a költségeket.

Egy-egy városon, kerületen belül csak az ott lakókat fogadják a helyi művészeti iskolák, vagy bárki jelentkezhet?

Az alapfokú művészetoktatás állami fenntartású, emiatt nem fordulhat elő olyan, hogy az egyik kerületben lévő művészeti iskola nem fogadja a másik kerületben lakó gyereket. A csoportos művészeti ágakban (képzőművészet, tánc, színművészet) az állami intézmények mellett egyre több az alapítványi és egyházi működtetésű iskola – ezekben szintén nincs jelentősége, hogy hol lakik a tanítvány.

Mitől függ, hogy melyik iskolában milyen tanszakok, milyen helyszíneken lesznek elérhetők?

Minden iskolának van egy székhelye – ezek a székhelyek zeneiskolák esetében általában önálló épületek, mert sok kis terem kell, ahol hangszeres órát egyénileg tarthatnak. A csoportos oktatás viszonylag könnyen megszervezhető más „telephelyeken”, vagyis praktikusan az adott kerület, város általános iskoláiban. A hangszeres, egyéni órákra is biztosíthatnak termet az általános iskolák – így lehet, hogy mondjuk a furulyatanulást a saját iskolájában is meg tudja oldani egy gyerek, de ha mondjuk csellózni szeretne tanulni, ahhoz át kell mennie délután a zeneiskola saját épületébe, vagy egy másik általános iskolába. Nyilván hárfát mondjuk Budapesten három helyen érdemes tanítani és nem tizenkilencen. A mintegy 700 művészeti iskola a külső telephelyekkel több, mint 3000 oktatási helyszínt jelent, melyeken közel 140 féle különböző tanszakot lehet választani.

Kapcsolódó bejegyzések